Az üldözött Hercegnő

Tizenhetedik

Köszönöm a végtelen türelmet, remélem ez a rész is tetszeni fog nektek!❤

A lányok egymás szavába vágva áradoztak a már sokat emlegetett bálról, pedig még egyikük sem vett részt hasonlón, csak a felettünk dolgozók mondataiból rakták össze hogy mégis milyen lehet. Ezeket persze még inkább elferdítették és a végén olyan hihetetlen meséket adtak elő a többieknek, hogy azt senki sem hinné el. Ennek ellenére ők elhitték, sőt minél abszurdabb dolgokkal álltak elő, csak hogy az ő meséjüket hallgassák. Én csak mosolyogva hallgattam a furcsábbnál furcsább történeteket és közben hálát adtam az égnek amiért engem valóban nem választottak ki, pont ahogy reméltem.

Amint az óra 9-et ütött a gyomrom görcsbe rándult. Zakatoló szívvel álltam fel és a lányok között végigsétálva igyekeztem az ajtóhoz. Hiába vártam eddig, ma túlzottan élénkek voltak ahhoz hogy időben lefeküdjenek, ugyanakkor nem akartam semmiféle feltűnést kelteni. Úgy tűnt senkit nem érdekelt hogy mégis hova mentem ilyen későn. Lépteimet megszaporáztam, de tudtam hogy bármit teszek is, már elkéstem. Végigrobogtam az ijesztő folyosókon, szinte mindent beborított a sötétség, csak néha bukkant fel egy egy gyertya ami kissé megvilágította az utat. Éppen a lépcsőre tettem egy lábamat, amikor lépteket hallottam magam mögött.

- Mégis mit keresel itt ilyenkor? - hangzott fel a kérdés. Rögtön felismertem a hanghoz tartozó személyt, a gyomrom görcsbe rándult, míg a korláton pihenő tenyerem izzadni kezdett.

Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, aztán megfordultam a tengelyem körül, hogy farkasszemet nézzek a világ legutálatosabb személyével, Mrs. Cox-al. Amíg a válaszon gondolkodtam közelebb jött hozzám, így megcsodálhattam ráncos arcát. Nem tudtam mit mondjak neki, de kis tépelődés után úgy döntöttem, hogy az igazat mondom.

- A herceg szobájába kell mennem - jelentettem ki magabiztosan és magamban mosolyogva figyeltem a döbbent arckifejezését. Erre a válaszra valószínűleg még ő sem számított és úgy éreztem most az egyszer én állok nyerésre a banyával szemben.

- Ennél jobb kifogást is kitalálhattál volna. Mindenesetre mivel megszegted a szabályt, miszerint tilos takarodó után a kastélyba lépned, ezért most tényleg meglátogatjuk a herceget - ezzel pedig megragadta a karomat és maga után kezdett rángatni a lépcsőn - Majd ő ellátja a bajodat. Remélem megkorbácsoltat és kihajít az erdőbe - ezt már csak az orra alatt motyogta, de még így is hallottam minden egyes szavát.

Amint az ajtóhoz értünk hangosan bekopogtatott az ajtón, ami nem sokra rá ki is nyílt.

- Elnézést a késői zavarásért, de azt hiszem ez a lány talán megint szökni próbált ahogy a múltkor is - kezdett bele rögtön Mrs. Cox, mire rémülten kaptam fel a fejem. Féltem, hogy a férfi hinni fog neki és tényleg megkorbácsoltat.

- Valóban? - a herceg felvont szemöldökkel nézett ránk.

- Igen. Persze már megint kitalált egy hazugságot és azt állítja hogy a maga szobájába tartott, de engem nem tud megtéveszteni. Véleményem szerint az lenne a legjobb ha alaposan megbüntetné, hiszen már nem először fordult elő - Margaret magabiztosan kihúzta magát és várta, hogy a herceg megdícsérje, amiért rajtakapott a szökésen.

- Margaret nagyra értékelem, hogy mindig mindenre figyelsz - kezdett bele szinte már kedvesen a férfi - A kisasszony viszont most tényleg az én szobámba indult, és a büntetését rója le.

A nő meghökkenva kapkodta kettőnk közt a fejét, aztán zavartan a férfira nézett.

- Szóval... igazat mondott?