Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.1~

Jackson

Wonhoval és Hoseokkal kis nehézségek árán, de eltudtuk hozni őket a fűzfáktól. Igaz mire bevittük őket a nappaliba mindhárman lihegve támaszkodtunk a térdeinkre. Főképp a tigris termete, ami ennyire megerőltetett minket.

Férfit felfektettük a kanapéra, tigris csak ott feküdt a bútor előtt.

- Amúgy.. - Hoseokra néztem. - Miért is hoztuk be őket Desmond házába? - Nyitottam a számat, de be is csuktam. Mindketten Wonhora néztünk, de ő is tanácstalan volt. - Persze mindhármunktól önös érdek volt, de.. - nem fejezte be így is tudtam mire gondol.

A férfi túlságosan hasonlított valakire, ami miatt ösztönösen mentettük meg.

Fehér hullámos vállig érő haj, fehér szemöldök és szempilla. Teste napbarnított, nyakán és kézfején tetoválások. Fekete inget, és piros farmer nadrágot viselt fekete bakanccsal. Arca csontos, férfias. 

Akárcsak neki..

- Lehet hasonlít rá, mégse hagyhatjuk, hogy itt maradjon - Hoseokkal együtt Wonhora néztünk. - Mármint Ji-yong világosan a tudtunkra adta, hogy Desmond és Kayna valóban halottak, mivel Sungkyun testéből por lett. Tehát ez a férfi valahogy oda került és bele esett a vízbe.

- És most el akarsz menni a rendőrségre, hogy bejelentsd egy halott férfi területén felbukkant egy teljesen idegen külföldi férfi?! - elején halk voltam, de a végén már az arcába kiabáltam. Száj húzva elfordította a fejét, amin már csak sóhajtottam. - A hülye is rájönne, hogy ez a férfi időutazó.

- Mármint, aki tudja, hogy milyen világban is élünk - Hoseok helyesbítésén csak legyintettem. - De ezt tudva mit tegyünk? Nincs köztünk már olyan, aki tudna bármit is erről.

- Ez nem igaz - mindketten Wonhora néztünk, de ő engem nézett amin a szemöldökeim ráncoltam. - Minzhu abból a világból való, ahonnan Desmond jött. Ő hátha tudna valamit mondani. - Elgondolkodva néztem a férfi nyugodt arcára, majd bólintva a telefonomért nyúltam. Tárcsázva Minzhut a fülemhez emeltem a telefont.

~ Apu? - szólt bele. Első csörgésre felvette..

- Szia, ráérsz? - hallottam csörömpölést, amiből tudtam, hogy épp a konyhában tevékenykedett.

~ Rád mindig - ezen elmosolyodtam. ~ Valami baj van? Ezen a napon nem szoktál felhívni.

- Nos.. - sóhajtva vakartam meg a tarkómat. - Ezt nehéz elmondani telefonon keresztül. Ide tudnál jönni?

~ Mármint? - ugyan kérdezett, de hallottam a trappolását.

- Gyere Desmond régi házához. Siess.

~ Oké. Jassa! - megránduló arccal elemeltem fülemtől a telefont, és bontottam a hívást.

- Hallom jönnek - fülem masszírozva bólintottam. Hoseok persze jót mosolygott rajtam.

- Reménykedjünk, hogy ők ketten tudni fognak valamit erről az egészről - sóhajtotta Wonho. Csak bólintva leültünk, ők a fotelba, én a dohányzó asztalra, de a szemeim nem tudtam levenni a férfiról. Kissé feszélyező volt, hogy semmire se reagál, nem ráncolja a homlokát. Persze a mellkasa mozgott, ami megnyugtatott, mivel lélegzik. Vagyis él.

Mégis a feszélyező érzés mellett ott bujkált a frusztráció. Frusztrált, hogy az idegen férfi kiköpött mása volt Desmondnak.

***

Minzhu és Jassa nem tudom, hogy hány szabályt szegtek meg, de fél óra alatt megérkeztek. Pedig nagyon is messze laktak a város szélétől, tehát nem nagyon szeretném tudni.. Persze amilyen gyorsan jöttek be a házba, olyan hirtelen is torpantak meg a küszöbön. Értetlenül néztek ránk felváltva, mire intettem a kezemmel.