Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.50~

Minzhu

Apuék nagyon jól fogadták azt, hogy várniuk kell apára. Még én is ledöbbentem milyen nyugodtak voltak a további napokban. Őszintén arra számítottam, hogy majd mindhárman kiborulnak, és az egész terhességük alatt stresszesek lesznek. De felülmúlták az elvárásaimat. Persze szomorkodtak, ettől függetlenül nem volt látható rajtuk, hogy bármiért is aggódnának. Bár ez gondolom azért, mert apa megígérte, hogy visszatér hozzánk.

Csak nem tudni mikor, ami miatt én kicsit feszült voltam. Főképp azért is, mert lehet akkor térne vissza, amikor a lányai már tizenévesek, rosszabb esetben felnőttek. Desmond lemaradt két szülésről is, amit nagyon jól tudom, hogy bánt, túlságosan is bánt. Jó lenne, ha apa nem maradna le róla, hanem itt lenne, amikor megszületnek.

És ezt észrevettem apuékon is. Nyugodtak voltak, ettől függetlenül aggódtak azon, hogy vajon mikor érkezik meg apa. Ahogyan ez miatt kicsit feszültek is lettek, amikor beléptünk márciusba. Folyton azt hangoztatták, hogy nem érdekli őket, ha sérülnek, de biztosan nem szülik meg addig, míg apa ide nem ér. Ez miatt nagy vita keletkezett a családban, mert senki se akarta, hogy megsérüljenek és minden gond nélkül szüljék meg a babákat.

De ahogy közeledtünk a kiírt napjaikhoz egyre inkább magukba zuhantak. Kitartottak, ügyesek és nyugodtak voltak. Ettől még fokozatosan szomorodtak el, s már mosolyogni is alig mosolyogtak. Én pedig kezdtem rosszul érezni magam, mert semmit se tudtam értük tenni. Csak annyit, hogy mindenben próbáltam könnyíteni a dolgukon, és valahogy elterelni figyelmüket apáról. Nehéz volt.

Bár amikor NamJoon felhozta a név választást hamar rákaptak. Ezután egész nap arról volt szó, hogy milyen nevet adjanak a lányoknak. Mulatságos volt, ahogy mindig apa nevéből próbáltak valami lány nevet kihozni.

- Miért épp Desmond nevéből akarjátok? - értetlenkedett Tay. - Találjatok ki olyat, amiben biztosak vagytok, hogy a lányokhoz illenek.

- Mert a Destiny nem illik lányhoz? - húzta fel szemöldökeit Hoseok.

- Külföldinek - bólintott. - Ugye felfogjátok, hogy Koreába vagytok? Koreai nevet adjatok már nekik. - Hitetlenkedett.

- Na, azért álljunk meg egy pillanatra - Wonho rideg hangjától megdermedt. Mindhármuknak nagy hasuk volt, sőt folyton jajgattak a hát fájásuk miatt, de főképp Wonho. Ő hármas ikreket vár, szóval kicsit nagyobb a hasa, mint apunak és Hoseoknak, ettől függetlenül kitartott, és csak a masszázs meg az étel miatt nyavalygott. - Ne te akard eldönteni, hogy külföldi vagy Koreai nevet adunk a lányainknak. És tudod mivel főképp magyar ételeket kívánunk sokkal több Desmond lesz bennük. Természetes, hogy az ő nevéből próbálunk valamit kitalálni.

- Jó, ezt értem - sóhajtotta. - De akkor is értsétek meg. Több lesz bennük a külföldi vér, és még külföldi nevet is adtok nekik. Szerintetek nem fogják őket bántani az óvodában és iskolában?

- Tay, szerintem fogd be - felhúzott szemöldökkel nézett NamJoonra. - Én nem védelek meg, ha Jacksonékat felhúzod, ezt most közlöm veled. - Lesajnálóan nézett rá, amin csak vállat rántott.

- Tay - apura kapta a tekintetét. - értjük, hogy mit akarsz ezzel mondani. De légyszíves te meg azt értsd meg, hogy ezek nem végleges nevek. Több nevet is ki akarunk találni, és amikor megszületnek már első látásra tudni fogjuk mi is legyen a nevük. Akárcsak Minzhuéknál. - Mosolygott rám, amit viszonoztam neki.

- Nekik is így választottatok neveket? - hitetlenkedett Tay. Apuék mosolyogva bólintottak.

- Igaz ebben az életben amikor megláttuk őket, rögtön beugrottak ezek a nevek - rántott vállat Hoseok. - De Jackson elmesélte, hogy a másik síkon többnél-több nevet találtunk ki, amik között ott voltak olyanok, amik hasonlítottak Desmond nevéhez. - Tay elnyílt ajkakkal nézett rám, én csak kínosan mosolyogtam.