Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.9~

Desmond

- Desmond? - kérdeztem halkan. Lassú mosolyra húzta ajkait, és bólintott. - Hogy..? - Még engem is teljesen letaglózott, hogy ő maga áll előttem. Elnézett mellettem, mire hátra pillantottam. Jassa elnyílt ajkakkal, teljesen ledermedve nézte a férfit. Nem is foglalkozva vele vissza fordultam a férfi felé.

Egyenesen a szemeimbe nézett, amitől kirázott a hideg. Kibaszott idegesítő, hogy szemben áll velem, és csak így fogadom el teljesen, hogy valóban volt valaki, aki kiköpött mása vagyok. Csak néztünk egymásra, míg azt vettem észre, hogy a kezével a sírkövére mutatott. Oda néztem, de nem értettem, hogy mit akar.

- Mi az? Nem én voltam - néztem vissza rá. Tekintetét az ég felé fordította, mire én csak a szemeimet forgattam. Ismét leguggoltam a sírhoz, és közelebbről megvizsgáltam. Nem láttam semmit. Mégis ha mutat ide, akkor csak van valami. Nem is tudom miért, de a köveket elkezdtem szétpakolni, amire már hallottam, hogy Jassa is közelebb jött. 

Egy nagyobb követ raktam el az útból, amikor valami feltűnt. Valami fehérség állt ki a földből.

- Mi ez? - néztem fel rá. Egyik kezét a mellkasára tette, majd lassan valamit előhúzott a testéből. Egy fekete könyv. Lenéztem a fehérségre, és a kezemmel elsöpörtem róla a homokot, így már tisztán kivehető volt egy hófehér könyv. Mindkét kezemmel megfogtam és kiemeltem onnan.

- Ez olyan, mint Des könyvei - Jassara kaptam a tekintetem. - Nyisd ki. - Mutatott a könyvre. Kétkedve néztem rá, de kinyitottam az első oldalon. Maga a könyv hófehér volt, de a lapok korom feketék, és a betűk vérvörösek.

- Ez.. - meg szólalni se tudtam. Szemeimmel gyorsan olvastam a sorokat, de még akkor se tudtam felfogni. - Ez a gyerekkorom.. - Leheltem magam elé. - Miért van ide írva a gyerekkorom?! - kiabáltam felállva és a férfira néztem. Nem szólalt meg, csak a kezemben tartott könyvre mutatott, mire oda néztem. Leghátul valami fénylett, így kinyitottam ott. Megdöbbenésemre végig nézhettem, ahogy a fehér lap feketére színeződik, és szóról szóra vörös betűk jelentek meg rajta.

- Mit ír? - Jassat csak leintettem.

- Desmond, - lassan felnéztem rá. Csak kisebb mosollyal bólintott, így tovább olvastam hangosan. - hirtelen fogalmam sincs, hogy hol is kezdjem ezt. Én az a test vagyok, aki azért lett létrehozva, hogy megbosszulja egy elődje halálát. Én magam sem tudom, hogy miért a te testedet kaptam meg, de úgy vélem ez lényegtelen. Nayna kétlem, hogy azért küldött volna téged ide, hogy engem pótolj, hiszen engem nem lehet. - Megránduló arccal néztem fel rá, de ő csak elvigyorodott. Fejemet rázva vissza néztem a könyvbe. - Jackson, Wonho és Hoseok még mindig nem engedtek el engem. Ketten próbálnak másba kapaszkodni, de minduntalan engem keresnek a párjukban, és ebbe ők is bele fognak pusztulni, nem csak Jackson. Egy testünk van. De nem egy lelkünk, nem egy múltunk. Ne pótolj engem, hanem érd el, hogy csak téged lássanak.

- Csak téged? - Jassaval egymásra néztünk, majd egyszerre a férfira.

- Hogy érted ezt? - kérdeztem. - Én vissza akarok térni a világomba, hogy újra a csoportommal lehessek. - Desmond csak nézett rám, de mivel eddig se beszélt vissza néztem a könyvbe. Ami eddig hosszú írás volt eltűnt, és egy teljesen másik volt helyette. Ezt nem olvastam fel hangosan, mivel már rögtön rosszul kezdődött.

Elolvasva összecsaptam a könyvet, és ismét a szemeibe néztem. Szánakozó tekintettel nézett vissza rám, amitől összeszorítottam a fogaimat.

- Érd el, hogy szeressenek téged, és viszont szeresd őket.. - suttogta. Szavai után fokozatosan halványult, majd egy újabb széllökéssel eltűnt. Ekkor tudtam, hogy ő maga volt az, aki ki akart engem ide hozni. És ezzel végleg elment.