Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.39~

Jackson

Döbbenten néztünk egyikről a másikra, és még rájönni se tudtunk, hogy mi történhetett ez alatt a két óra hossza alatt.

- Apa - Wonho Jiho vállát rázogatta, aki csak morgott rá. - Apa! - Sziszegte halkan. Ismét morgott, de félig lehunyt szemekkel körbe nézett, majd hátra ránk.

- Oh, sziasztok - motyogta rekedt hangon. - Mit csináltok itt? - Elég kótyagos fejjel a kanapé támlájára támaszkodott.

- Talán azt, hogy épp randin voltunk Desmonddal - szólalt meg hitetlenkedve Hoseok. - Mit csináltatok vele?

- Semmit - rántott vállat, ami miatt kétkedve néztünk rá. - Komolyan. - Bólintott. - Megríkattuk Kayanat, ami miatt lebaszta a fejünket - meg is érdemlik.. - Aztán, hogy a kislány megnyugodjon be lett kapcsolva a tévén egy mese, amit valahogy mi is elkezdtük nézni, de közben mesélt magáról. Elég sok mindent elmondott, amit én még mindig alig tudok felfogni, de lényegtelen. És amikor végzet mindenki csendben nézte a mesét, végül ide lyukadtunk ki, hogy elaludtunk.

- Hihetetlenek vagytok - hitetlenkedtem. Szemeit forgatva előre fordult, s sóhajtva lentebb csúszott a kanapén. - El ne aludj! - Ütöttem a vállára, amitől megrándult az arca. Fejemet rázva megkerültem a kanapét és Desmond elé álltam. Nem akartam, hogy Kayana és Aoyun felriadjanak rám, ezért óvatosan az arcát ütögettem, amin a szemöldökeit ráncolta. - Des - suttogtam. Felsóhajtva elfordította a fejét, hogy ne érje az arcát a kezem, de akkor se adtam fel. - Desmond. - Szóltam kicsit hangosabban. Ingerülten kifújta a levegőjét, de egy szemét félig kinyitotta, amin elmosolyodtam. - Ébredj fel.

- Kelek, kelek - sóhajtva fentebb ült, ami miatt Kayana és Aoyun is megmozdultak. Kayanat óvatosan a kezembe vettem, de hál isten nem ébredt fel, így amint kiszabadult Aoyun kezeiből mellé tettem. Egymáshoz dőlve aludtak tovább, így Desmond kezét megfogva elhúztam onnan. - Ne haragudjatok.

- Ugyan - Hoseok és Wonho mosolyogva néztek rá. - Mi is gondolhattuk volna, hogy valami ilyesmi történni fog. Csak az nem, hogy még el is aludtok. - Mosolyogtam rá.

- Ah, túl álmosító volt a mese - nyújtózkodva a kanapé támlájára ült, majd kezeit összefonta a mellkasa előtt. - Seejun?

- Valójában azt mondta, hogy nem fog egy másik csoport házába belépni, szóval ott áll kint - mutatott az ajtóra Hoseok. Desmond sóhajtva felállt és az ajtó felé sétált, amit kíváncsian figyeltünk, de pár perc se volt szó szerint berángatta Seejunt. Persze ő morogva összefonta kezeit a mellkasa előtt, s elég kelletlen szemekkel nézett körbe.

- Jó lenne, ha nem viselkednél így, legalább addig míg itt vagyunk - Desmond szavaira a szemeit forgatta, ami azért mulatságos volt.

- Akkor amíg itt vagyunk te úgy fogsz viselkedni, mintha itt is főnök lennél? Te hülye vagy? - hitetlenkedésén a szemeimet forgattam.

- Ki mondta, hogy úgy fogok viselkedni? - húzta fel szemöldökeit. - Saját csoportom van, szóval egyáltalán nem akarok én semmilyen főnökösdit játszani.

- Pedig nem lenne rossz - álmatag hangra felénk kapták a tekintetük, de én és Wonho arrébb álltunk. DaeHyun és Jiho a kanapé támlájára támaszkodva Desmondot nézték. - És valahogy normálisabban is elmagyarázhatnád, hogy ki is vagy.

- Ennél normálisabban már nem tudom elmagyarázni - mondta kezeit összefonva a mellkasa előtt. - Más bolygóról jöttem, Desmond testét az enyémről másolták. Nayna átadta a Destiny nevet, Kayana a fám, van könyvem. És ennyi.

- Ez azért elég tömör magyarázat - lesajnálóan nézett rám, de csak vállat rántottam. - Joguk van tudnia, ahogyan nem csak nekik.

- Na nem - rázta a kezeit. - Elegem van abból, hogy mindenkinek mindent el kell mondanom magamról. Kezdem nagyon unni.

- Mi meg azt, hogy mindenhol titkok vannak, amióta felbukkantál - Dae szavaira megrándult az arca.

- Igaz is - mindannyian Wonhora néztünk. - Terhes vagyok. - Desmond lehunyt szemekkel sóhajtott, de én vigyorogva néztem rá, majd Hoseokra, aki szintén vigyorogva megölelte Wonhot.

- Hogy mi vagy? - hitetlenkedett Jiho.

- Terhes - válaszolt nyugodt hangon. - Ahogy Jackson is, és ha minden igaz Hoseok is. - Jiho mély levegőt vett, s lassan kifújta.

- Szóval még teherbe is ejtetted őket, de mindenki mást a családból figyelembe se akarsz venni? - DaeHyun lassan felállt a kanapéról és mellém állva bámulta Dest, aki tartotta vele a szemkontaktust. Általában a nézésével is képes az emberben félelmet kelteni, de Desmondban nem fog. És ahogy figyeltem az arcát már teljesen biztos voltam, hogy nem sikerült neki, mivel épp Daenak rándult meg arca, s el is kapta a tekintetét.

- Aoyunék az apjuknak hívnak - vissza nézett Desmondra. - Szóval avval nem lehet engem vádolni, hogy nem veszem figyelembe a családjukat.

- Jiho Wonho apja - mutatott az említettre. - Ő is család, mégis kitudja hány hónap múlva jelentél meg itt.

- Lassacskán több mint egy hónapja - bólintott. - Ez még nem ok arra, hogy én fogjam magam és ide jöjjek. Saját csoportom van, saját életem mégis hirtelen ide kerültem kicsi Nayna miatt. Ne azt várjátok tőlem, hogy rögtön az ide érkezésem után előttetek jelenek meg.

- Én nem ezt mondtam - ingatta fejét Dae. - Majdhogynem mindenkivel találkoztál már, mégis pont az egyik apósoddal nem. - Húzta fel a szemöldökeit. Nos, ebben valahol igaza van.. - És tudod attól, hogy saját csoportod van, te itt vagy és nem ott. Vagyis jogunk van nekünk is arra, hogy megismerjünk. És egyáltalán meg tudjuk az igazságot - szavai után csend telepedett ránk. Desmond az ajtót bámulva állt keresztbe font karokkal, mellette Seejun DaeHyunt és Jihot bámulta. Utóbbiak pedig Dest nézték. Mi hárman egymás mellett álltunk és fogalmunk se volt, hogy hogyan szólaljunk meg, egyáltalán mit is mondhatnánk.

- Kit kell még rajtatok kívül megismernem? - Desmondra kaptuk a tekintetünk. Dae ránk nézett, majd vissza Desre. - Kit? - Kérdezte meg újra DaeHyun felé fordulva.

- Valójában elég sok mindenkit - gondolkozott el Dae. - De akik úgy valóban nagyon fontosak.. - Sóhajtva összefonta kezeit a mellkasa előtt. - Seungri, Nam, és Jimin.

- Juwon - szóltam közbe.

- Tay - szólalt meg Hoseok.

- És Max - fejezte be Wonho. Des kész megrökönyödéssel nézett ránk, ami miatt kicsit megsajnáltam őt. - De szerencsédre Max New Yorkban él.

- Wow, micsoda szerencse - gúnyos hangjára csak felkuncogott. - Jó. - Feltett kezekkel fordult felénk, amin felhúztam a szemöldökeim. - Hívjátok őket ide, és még egyszer, de komolyan utoljára beszélek magamról. Ha csak valaki felmeri hozni témának, hogy ez meg az akar látni, vagy ismerni, nem fog érdekelni - mosolygott ránk. Mosoly volt, de veszélyes, és őszintén borsódzott tőle a hátam.

***

És így történt az, hogy Desmond a család ház dolgozó szobájában az asztal szélén ülve kelletlenül figyelt minket. Bár főképp azért, mert Seungri, Jimin ledermedve bámultak rá, addig Tay és Nam értetlenül. Juwont is hívtuk, de illedelmesen közölte, hogy őnagysága menjen el hozzá. Szóval megint beszélnie kell magáról, csak Park Juwon házában..

- Szóval.. - köszörülte meg a torkát, s kezeit összefonta a mellkasa előtt. Jobbnak láttuk, ha a négy férfi a kanapékon ülnek, mi inkább a háttérben húztuk meg magunkat. - Desmond Tiny a nevem, az én testemről másolták azt a Dest, akit ti ismertek. Teljesen más személyek vagyunk, más élettel és múlttal. Az én csoportom neve NewMoon, s egy másik bolygóról származom...

És csak beszélt, beszélt és beszélt. Mióta mellettem van, vagyis mellettünk nem hallottam ennyit beszélni, ami nem csak engem döbbentett le. Plusz Dae és Jiho arcán már nem zavartság volt, amiből levonható, hogy kezdik érteni mi is történik körülöttünk.

Én őszintén reménykedtem abban, hogy minden ilyen nyugodt lesz. Hogy csak az miatt kell aggódnunk, hogy Desmond türelem cérnája mikor szakad el. Ha elszakad nem akarok a közelében lenni, inkább Seejunon csattanjon. Kicsit szemét vagyok, de terhes szóval egy szava se lehetne..

De persze akármilyen reménység is volt bennem, a baj nem került el minket..

🍁

Hm.~