Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.41~

WhiteDragon ház nappalijában ültünk, s vártam hogy valaki reagáljon valamit, de ez nem történt meg. Mindenki teljes sokkban nézte a mellettem ülő vigyorgó három férfit, főképp Wonhot.

- Szóval.. - köszörülte meg a torkát DaeHyun. - Nem csak terhesek vagytok, de neked még ikreid is lesznek. - Mutatott Wonhora. - Még hozzá hármas ikrek - Wonho bólintásától elnyíltak az ajkai. - Hát Desmond, neked véged van. - Lesajnálóan néztem rá, amire már elvigyorodott.

- Kösz a bátorító szavaidat - mosolyogtam rá. - De ne feledd, hogy a család tagjai, ahogyan te is.

- Na nem - mutatott rám, amin felhúztam a szemöldökeim. - Nem fogok öt gyerekre vigyázni, most felejtsd el. Főleg nem úgy, hogy ez a három olyan kívánós öt hónaposan, hogy az rémálom.

- Hé! - háborodtak fel mindhárman.

- Nem mi tehetünk róla, hogy nem bírjátok elviselni azt, hogy terhesen kívánósak leszünk - hitetlenkedett Jackson. - Még Desmond is jobban bírná, mint ti, pedig utálja a gyerekeket.

- Lehet utálja a gyerekeket, titeket imád - húzta fel a szemöldökeit Jiho. De jó, hogy mindenki ennyire ki ismert.. - Hamarabb ütne le minket, mert nem tesszük azt, amit mondtok.

- Meg is érdemlitek - bólintott Hoseok, amin már elmosolyodtam. - Kayanat is ok nélkül megríkatjátok, szóval egy szavatok se lehet. - Két férfi sóhajtva feltette kezeiket hátra dőlve a kanapén. Persze a többiek csak vigyorogva néztek rájuk, majd ránk.

- És akkor pontosan hogyan tervezitek a továbbiakban? - nézett rám Minzhu. - Most még tudtok abban a házban lenni, de amint megszületik az öt gyermek, hihetetlen szűkös lesz.

- Ez igaz - bólintott Jimin. - Valamit ki kell találnotok 9 hónapig. - Jacksonék felé néztem, de ők elgondolkodva néztek maguk elé.

- Ha létezne itt a számlám könnyedén vennék nekik házat - néztem a többiek felé. Persze a szemem sarkából láttam, hogy mindhárman felém kapták a fejük. - Igaz erre azt lehet mondani, hogy az erőmet használva miért nem kreálok pénzt, ha ételt tudtam. - Néztem Yejunra, aki ezek előtt meg akart szólalni, de becsukva a száját bólintott. - Az erőmnek vannak határai - összeráncolta a szemöldökeit.

- Ezt hogy érted? - értetlenkedett Aoyun.

- Azért nem akarom, hogy tanuljatok az erőből, mert vannak kockázatai - négy gyerek döbbenten nézett össze, majd vissza rám. - Teleportálást könnyű, de ahhoz eléggé be kellett járnod a világot, hogy tudd hogyan és miként néz ki, ahova menni szeretnél.

- Nem jártál itt, mégis simán ide teleportáltál - hitetlenkedett Jiho.

- Mert itt volt Kayana és Aoyun, akikre gondolva rögtön a közelükbe tudtam portolni - néztem rá. O-t formálva ajkaival bólintott. - Az egész egyfajta mana-ra van építve, és meg vannak a fokozatai, hogy mekkora erőt használhatok. Ha elfogy a mana, akkor nem csak az erőd gyengül le, hanem maga a tested is. Én egyetlen egyszer éltem át, és soha többé nem akarom. - Ingattam a fejem.

- De hiszen te magad mondtad, hogy próbáljuk meg - szólalt meg ingerülten Yejun.

- Igen, hogy próbáljátok, és ne azt, hogy tanuljátok - néztem rá. Hitetlenkedő hangot hallatva hátra dőlt a fotelban. - Kurvára nem akarom azt, hogy a gyerekeim átéljék azt, amit én is megtapasztaltam. Ezzel lezártam a témát! - Feleltem ingerülten, s felállva a konyhába sétáltam, hogy ihassak valamit.

Konyhába lépve még mindig ingerülten vettem kezembe egy poharat, s vizet engedtem bele. De még inni se tudtam, amikor kinyílt az ajtaja. Négy gyerek látványára sóhajtva néztem el róluk, s egy húzásra megittam, majd újra töltöttem.