Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.30~

+18

Hoseok

Seejun szavai után a levegő szinte megfagyott. Jackson és Wonho lesokkolódva néztek Desmondra, aki ijedt szemekkel nézett vissza rájuk.

- A-Apu és Wonho.. - Minzhu dadogva mutatott rájuk felváltva. - Te megint terhes vagy?! - És máris kiakadt Jacksonra mutatva.

- Én.. - Jacksonak elnyíltak az ajkai, és lesimította kezét a hasára.

- Voltál már terhes, és nem is vetted észre? - fejét ingatva felnézett rám.

- Ma reggel hánytam teljes ok nélkül, ebből még nem gondoltam semmi rosszra - motyogta. Sóhajtva a fejére simítottam, mire az oldalamnak dőlt. 

- De akkor Wonho is az lesz? - kérdeztem Desmondra nézve. Szemeimbe nézett, majd Wonhora és újra rám.

- Nem tudom - ingatta a fejét. - Jacksonnal már többször is szeretkeztünk, de Wonhoval csak egyszer, és még csak egy nap telt el. Szóval fogalmam sincs.

- Ugyan már - Yejun sóhajtva összefonta a kezeit. - Élvezted a szexet apuval? - Desmond nyitotta a száját, de be is csukta. - Szóval élvezted, vagyis körülbelül négy nap múlva rá fogunk jönni, hogy terhes vagy sem.

- De ez még nem biztos! Csak egyszer hányt! - mutatott Jacksonra Desmond.

- Hát.. - Minzhu sóhajtva felállt, mire mindenki ránézett. - Szépen elmegyünk és veszünk terhességi tesztet. - Jackson bólintva felállt, amit Wonho is követett. De Desmond egy szó nélkül felállt és a lépcső felé sétált, majd kis idő múlva hallani lehetett az ajtó csapódást.

- Nem akarja, hogy az legyek - nevetett fel Jackson. Szemeibe könnyek szöktek, mire Wonho rögtön reagálva magához húzta, és kitört belőle a sírás. Nem csodálkoztam ezen, hiszen valóban úgy viselkedik, mint aki nem örül ennek. Persze valahol érthető, hiszen 38 éves már, és épp olyanokat ejtett teherbe, akik az ő hasonmásától is terhesek lettek. És valahogy el tudom képzelni, hogy még mindig kételkedik abban, hogy nem őt látjuk, hanem Dest.

- Menjetek és vegyetek, addig rá beszélem őt, hogy fogadja el - mindannyian rám néztek. - Félek, hogy azért viselkedik így, mert kételkedik a szeretetünkben.

- De hát.. - Jackson felém fordult, de én feltettem a kezem.

- Ne add be nekem, hogy sose fordult elő veled, hogy azt képzelted ő Desmond - nyitotta a száját, de be is csukta.

- Szeretkezésünk óta csakis őt látom - mutatott a lépcső felé. Sírása hamar eltűnt, csak a könnyei mutatták a jelét. Ingerült lett, megint. - Szeretem Dest, de végre képes vagyok úgy gondolni rá, hogy nem sírom el magam! Hiányzik persze, de elfogadtam a halálát!

- Jacks - felállva a vállaira fogtam. Felváltva nézett a szemeimbe, de lehajtva a fejét szipogni kezdett. - Elhiszem, hogy ezeket érzed, mert én is, és Wonho is. - Néztem fel rá, mire bólintott. - De ettől függetlenül ő még érezheti ezt. Mondtad neki egyszer is, hogy szereted? - fejét ingatta.

- Azt hiszem kedvellek, ezt mondtam neki. És ő is ennyit mondott - kétségbeesetten nézett fel rám. Mosolyogva két kezem közé fogtam arcát és apró csókot adtam az ajkaira, máris fentebb görbült a szája sarka.

- Nem lehet, hogy azért, mert Hoseokkal nem szeretkezett? - mindhárman Yejunra kaptuk a tekintetünk. - Mármint mondhatni kisajátította magának aput és Jacksont, de veled csak smárolt. - Mutatott rám. Félszemmel Jacksonra néztem, mire felém fordította a fejét.

- Elmegyünk itthonról és elvisszük Kayanat is - szemöldök ráncolva néztem rá. - Menj fel hozzá. - Biccentett fejével a lépcső felé. - De amikor haza jövünk csak én és Wonho leszünk, és szeretnék már négyesben lenni veletek. Szóval ha lehet ne nagyon fáraszd le, és magadat se - vigyorogva csókot adott a számra, és kikerülve elsétált mellettem, amit Wonho is követett. Bár ő is megcsókolt és csak utána sétált el.