Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.25~

Desmond

Idegesen ültem egy fűzfa törzsének dőlve. Nem tudom felfogni, hogy miért kapták fel ennyire a vizet. Mindketten maffia világban élnek, minden bizonnyal láttak már gyilkosságot, sőt. Akkor mégis mi bajuk van?! Még ha nem lennének benne ebben a világban, meg is értem a kiborulásukat. De így..

Sóhajtva néztem a mellettem heverő könyvre.

Felkapták a vizet azon, hogy gyilkolok. De vajon hogyan reagálnak, ha látják is? Én egyáltalán nem vagyok jó szívű, mint Desmond. Imádom megölni az embereket, főleg az erőmmel. De ha az erőmmel ölök, akkor olyan helyzetet kreálhatok, amivel örök életemre elriaszthatom magam mellől őket. Amit őszintén egyáltalán nem akarok..

Újabb sóhajjal néztem fel az égre, de szemem sarkából mozgást látva oda fordítottam a tekintetem. Yejun látványa megdöbbentett, úgy véltem hamarabb utánam jön Jassa. Hisz a két fiú biztosan az apjukkal beszélnének, erre pont ő jött ki hozzám. Habár azon meg se lepődök, hogy tudta itt leszek, amikor Kayana könnyedén megmondja hol vagyok.

Közelebb érve hozzám leült a könyv mellé törökülésbe, de nem nézett rám.

- Jacksonék? - kérdeztem előre fordítva a tekintetem.

- Összevesztetek, mégis az érdekel hogy vannak? - tisztán hallottam a hangjából, hogy jól szórakozik ezen. Nem válaszoltam, ami miatt hallottam, hogy sóhajt. - Nincs semmi se, most jobban kiborultak azon, hogy ott hagytad őket. - Bólintottam. - Kérdezhetek? - kérdőn néztem rá. Beharapta az alsó ajkát, kezeit ökölbe szorította, amin a szemöldökeim ráncoltam. - Ahonnan te jössz.. - Mély levegőt vett és lassan kifújta felém nézve. - Teljesen normális ez az erő, amit használsz?

- Félig - mosolyogtam rá. Kiengedte kezeit szemöldök ráncolva, amin nagyobb lett a mosolyom. Egyik lábamat felhúzva térdemre fektettem a kezem úgy bámulva a tenyerembe. - Én már ebben nőttem fel, így természetesen nekem normális, ahogyan a családtagjaimnak is. Mindannyian ezzel az erővel rendelkezünk. De ha olyan embert kérdezel erről, akinek nincs állatja, minden bizonnyal hülyének nézne. - Néztem rá. Hümmögve bólintott.

- Akkor azok, akiknek van állatja ilyen nagy erővel rendelkeznek? - bólintottam. - Apa miért nem?

- Jackson azt mondta, hogy neki is volt, mert látták vízen járni, meg könnyedén ki és berakta magában a könyvét. De ő csak ennyit használt az erőből - feleltem. - Úgy vélem nem használta ki eléggé az erejét, mert ha megtette volna.. - Nem fejeztem be, így is értette.

- Akkor még mindig élne - suttogta. Aprót bólintottam előre fordítva a fejem. - De amíg nem jöttél rá erre az erőre, nem volt szokatlan?

- Persze, hogy az volt - mosolyogtam rá, mire megkaptam a döbbent szemeit. - Én már születésemtől fogva így nézek ki, ami miatt megbélyegeztek. Ez miatt nem is foglalkoztam a bennem lappangó erővel, csak kamasz koromban fedeztem fel.

- És hogyan? - kék szemeiben megcsillant a kíváncsiság, és a türelmetlenség.

- Körülbelül 12 vagy 13 éves lehettem, amikor verekedésbe keveredtem - feleltem a szemeibe nézve. - Nálam jóval erősebbek, magasabbak, és izmosabbak támadtak meg, akiket anyám küldött rám, hogy halálra verjenek. Persze nem sikerült nekik, mert csak kómába estem, és akkor kerültem először a lelkembe, ahol találkoztam Garakkal. - Bólintott felém fordulva. - Ugyan annyi éves volt, mint én és az ő segítségével tudtam fel lelni az erőt, és tanulni is.

- De Garak egyáltalán nem hasonlít Bewitcherre, vagyis kicsit - ezen a szemöldökeim ráncoltam. - Mármint Bewitcher tigris mintás leopárd testtel rendelkezett, hófehér szemek bennük vörös pupillával és a fején szarvas agancsok voltak. Ha már apa a te testedről készült, akkor Garak miért nem?