Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.28~

Félkövér: Magyarul beszélnek.

Desmond

Seejun ágya mellett ültem, és nyugodt arcát néztem. Zavaró volt, hogy pont nekem kellett átöltöztetnem száraz ruhába, de mivel láttam már meztelenül nagy gondot nem okozott. De az jobban zavart, hogy még mindig nem ébredtek fel, pedig már a hold is fent van.

Idegesen doboltam a lábammal, ami mindig is idegesítette őt, ami úgy tűnt be is vált. Összeráncolta a szemöldökeit, megrándult a feje, majd hirtelen kipattantak a szemei. Pislogott párat, és a fejét fogva felült.

- Des, ne rángasd már a lábad - sziszegte. - Szét robban a fejem. - Nézett rám. Felhúzott szemöldökkel megállítottam a lábam, de ő még csak ekkor nézett szét jobban. Eddig is ráncolta a szemöldökeit, ahogy szét nézett még több ránc keletkezett a homlokán. - Öh.. - félszemmel rám nézett, majd körbe mutatott. - Hol is vagyunk?

- Öh.. - utánoztam a hangját, amin megrándult az arca. - Koreába.

- Mi? - kérdezett vissza. - De hát.. - Fejét fogva maga elé bámult.

- Seejun - fekete szemeit rám emelte. - Mégis mi történt veletek? - Biccentettem fejemmel Mefisto felé, aki a hátán kiterülve aludt.

- Velünk? - hitetlenkedésén a szemöldökeim ráncoltam. - Ezt te komolyan megkérdezted? - Még értetlenebb lettem. Szemeibe nézve rájöttem, hogy hihetetlen dühös amit nem értek, hogy miért. Kiült az ágy szélére, és közelebb hajolt hozzám, amin hátra hőköltem.

- Mi bajod? - kérdeztem.

- Majd tíz évre eltűntél! - kiabált az arcomba. Szavait hirtelen még fel fogni se tudtam, sőt nem is akartam.

- Mi? - kérdeztem vissza előrébb hajolva.

- Kerek. Tíz. Évre. Eltűntél! - tagolta idegesen. - Még van merszed megkérdezni, hogy velünk mi történt?! Szórakozol velem?! Erre még benyögöd, hogy Koreába vagyunk?! Mennyire nézel te engem hülyének?!

- Ne kiabálj már a kurva életbe! - kiabálva felpattantam a székről. Mindkét kezemmel a hajamba túrva fel-alá járkáltam. Tíz év. Tíz éve már, hogy eltűntem? Az lehetetlen! Alig telhetett el egy hónap, amióta itt vagyok. Sőt, még annyi sem! - Tíz év?! - Fordultam Seejun felé. Míg járkáltam felállt, de a szemeimbe nézve bólintott. - Hogy.. - hitetlenkedve néztem el róla.

- Mi folyik itt Des? - lágyabb hangjára felsóhajtottam. Seejun ugyan férfias külsővel rendelkezik, de tud lágy és gyengéd lenni, amivel az őrületbe tudott kergetni. Gyermeki, hosszúkás arc, de magas és széles vállakkal született. És persze a testéről ne is beszéljünk, ami párszor már volt alattam.. - Ne a testem nézd. - Sziszegésére elkaptam róla a tekintetem.

- Figyelj, elég nehéz ezt elmagyarázni - sóhajtva fordultam felé.

- Figyelek - kezeit keresztbe fonta a mellkasa előtt, amitől megfeszült kezén a póló. Mély levegőt vettem, de amikor megszólaltam volna nyílt a szobám ajtaja, mire mindketten oda kaptuk a tekintetünk. Minzhu hátra nézett a válla felett, majd bentebb sétált becsukva maga mögött az ajtót.

- Nappaliban lehet hallani, hogy kiabáltok egymással - nézett rám, majd Seejunra. - Egyáltalán nem hasonlít Seejunra. - Nézett a szemeimbe.

- Miről beszélsz? - értetlenkedtem.

- Arc felépítésük úgy ahogy megegyező, de Seejunnak rozsda vörös haja volt, neki korom fekete - biccentett fejével Seejun felé. - És persze Corn menyét nagyságú volt, nem macska.