Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.7~

Jackson

Nem tudom hány percig vagy óráig ülhettem a konyha padlóján. Nem tudtam sehogy sem felfogni, hogy a férfi mit is mondott nekem. Tett célzást a fenekemre is, hogy jó és megnézte. Ebből még semmi olyan nem vonható le, de az, hogy megdug..

- Aish! - sóhajtva hátra döntöttem a fejem. Tovább akartam gondolkozni, amikor is valamire összeráncoltam a szemöldökeim. Lassan a konyha ajtó felé néztem, ahol is a fiam mellkasa előtt összefont kezekkel dőlt a falnak, és felhúzott szemöldökkel nézett rám. - Minzhu? - Csak pislogva néztem rá. Elvigyorodott, és intett, amit látva lesajnálóan néztem rá.

- Már vagy egy órája itt állok és téged nézlek, ahogy magad elé bambulsz - mondta szórakozottan.

- Nem értem mi szórakoztató van ebben - feleltem. - Ez a férfi két hete itt van velem, és csak vitatkozunk.

- Ja, mesélte - bólintott. - Komolyan azt mondta, hogy megdug? - Minzhu bármi szépítés nélkül kimondta.

- Hogy keményen, amitől elfelejtem Dest - hümmögött. Nem tetszik, amikor hümmög. Olyankor mindig olyan gondolatai vannak, amik rám nézve sose jók.

- Lehet nem ártana neked - elnyílt ajkakkal néztem fel rá. - De ezt majd később megbeszéljük. Jassaval gondolkoztunk valamin, és szeretnénk vele beszélni. - Bólintottam.

- És?

- Azt akarom, hogy te is halld - felelte unottan. Szemeimet forgatva feltápászkodtam a földről és kikerülve őt a nappaliba sétáltam. Jassa a kanapén ült, férfi a fotelban, és az állata a lába mellett kiterülve aludt. Mintha csak Bew lenne..

- Hello Jassa - köszöntem neki.

- Szia - mosolygott rám. Tuti tudja... Sóhajtva leültem a másik fotelba, Minzhu pedig Jassa mellé. Ekkor vettem csak észre a tollat és a papírt a dohányzó asztalon. Lassan felnéztem a férfira, nem kellett volna. Lesajnáló mosollyal nézett rám, amin megrándult a szám sarka.

- Megköszönném, ha nem előttünk esnétek egymásnak - Minzhu megköszörülte a torkát, mire ránéztem. - Köszönöm. - Mosolygott rám.

- Milyen nagy szád lett - sziszegtem.

- Apukám, én csak jót akarok neked - mosolygott továbbra is. - Szóval Desmond. - Említett csak hümmögött, de a szemeit nem vette le rólam. - Megköszönném, ha nem most vetkőztetnéd le, köszi.

- Parancsolsz? - Desmond felhúzott szemöldökkel nézett Minzhura.

- Aput - mutatott rám. - Ne most vetkőztesd a szemeiddel. - Elnyílt ajkakkal néztem a férfira, aki a szemeit forgatva összefonta kezeit a mellkasa előtt. - Szóval szeretnék pár kérdést feltenni, amire nem akarsz válaszolni ne válaszolj - bólintott. Két hét alatt Minzhu csak az első napon volt itt, akkor is magázta. Most hirtelen tegezni kezdte, mégse szól érte. Furcsa..

- Mi az a pár kérdés? - kérdezte. Minzhu a tollat és a papírt a kezébe véve feléje fordult.

- Mikor született? - megint magázza..

- December huszadika - Minzhu bólintott. Én nem értettem, hogy ezeket nekem miért kell hallani.

- Milyen gyerekkora volt? - férfi hümmögve előre nézett, pontosítva a szemeimbe.

- Normál családba születtem, ahol a kinézetem miatt kirekesztettek, és egy jósnő miatt becenevet kaptam. 18 éves koromban megöltem őket - ezzel vissza nézett Minzhura. Ő úgy beszélt róla mintha teljesen normális lenne, de a nappaliban megfagyott a levegő.