Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.47~

Bevásárló áruházban az emberek nagy szemekkel néztek rám, ami idegesített, de megértettem őket. Hisz elég nagy látványosság lehettem egy bevásárló kocsival, ami tele volt, mintha épp a világvégére készülnék. Hát ha ezeket nem vinném haza, lehet ki is törne..

Lassan egy hete már, hogy a drágák az ötödik hónapba léptek. Úgy az elején még semmi különösebb változást nem vettem észre rajtuk. Hisz mindhárman boldogok voltak, amiért vége a hányós korszakuknak és végre azt ehetik amit akarnak. Aha... Olyan hirtelen történt a változás, hogy én csak pislogni tudtam, és hirtelen még azt se értettem mi történt.

Mindhármuknak fájdalmaik lettek. Olyan szintű kívánósak lettek, hogy némelyikkel az őrületbe kergettek. De őszintén egyáltalán nem dühített, ami éppen történik körülöttem. Ez még Seejunt is ledöbbentette, mert valójában még élveztem is. Az persze kivétel, amikor előttem olyan ételeket raknak össze, amiktől én rögtön elhánynám magam. Habár egyszer meg is történt.

Jackson csokis gabonapelyhet evett, tejjel és sajttal. Addig-addig dühöngött velem, míg adhatott nekem egy falatot, amit akkor nem is értettem hirtelen miért kell ennem az ő ételéből. Olyan undorító ízt éreztem a számba, amitől az aznapi ételem ki is jött belőlem. Mindhárman jót kacagtak rajtam, amikor megláttak a vécé mellett ülve..

És azt még ne is mondjam, hogy ha nap közben hirtelen megkívántak valamit, s én azokkal mire vissza értem, már teljesen mást akartak. Pedig a teleportálással mentem, s még akkor se voltam elég gyors. De megtörténtek ennél rosszabbak is!

Nem régiben volt az újabb ultrahang vizsgálat, s az orvos ismét eljátszotta velem azt, amit a legelsőnél. De ekkor egyáltalán nem tudtam jól fogadni a vicceskedését, mert végre meg lehetett tudni, hogy fiúk vagy lányok. Mégis amikor megtudtam úgy voltam lehet mégse kellett volna. Mind az öt lány.. Mind az öten lányok!

Sóhajtva támaszkodtam a kocsira, amikor az egyik pénztáros sorjába álltam. Kívánósságuk miatt a kocsi tele volt édesebbnél édesebb csokikkal. Savanyúbbnál savanyúbb cukrokkal. És sósabbnál sósabb rágcsálnivalókkal. Ettől függetlenül más élelmiszereket, és gyümölcsöket is vettem nekik, mert aztán azért dühöngenének, mert híznak. Na nem mintha zavarna, mert könnyedén megizzasztom őket, de a babák miatt kicsit más a helyzet.

De őszintén az már engem is ledöbbentet, hogy egyikük se Koreai ételt kívánt. Némely ételről azt se tudták, hogy micsoda mégis valahogy sikerült körül írniuk, ami miatt leesett mit kívánnak. Nehéz volt magyar ételeket összedobni úgy, hogy Koreában nem éppen lehet hozzávalókat találni. De ép ezért volt, hogy Seejunt majdhogynem fenyegetve küldtem Magyarországra, hogy mindenképp hozzon nekem a felsorolt ételekhez hozzávalót.

Wonho döbbentően jó ízzel ette a hagymás májat. Hoseok főképp rántott dolgokat kívánt különféle köretekkel. De volt amikor egy maga nagy tálnyi uborka salátát bevágott. Jackson pedig pörkölteket ette tányérszámra, még hozzá elég csípősen.

De úgy igazából hatalmas történések nem történtek velünk, aminek mindannyian kifejezetten örültünk. Igaz az más, hogy Kayana napról napra egyre nagyobbnak tűnt, s mire felfogtam volna mi történik már 18 évesen ugrott rám az ágyban. Fogalmam sincs hogyan történt, egyáltalán miért, de állítása szerint Jacksonék terhessége miatt alig használtam az erőmet, ami miatt ő egyre erősödött. Nos, valahol igazat adtam neki. Az erőmet valóban csak akkor használtam, ha épp hirtelen megkívántak valamit.