Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.4~

Félkövér: Koreaiul beszélnek.

Desmond

Gyerekkorom sokkal rosszabb volt, mint a mostani életem. Egy egyszerű családba születtem. Volt egy anyám, egy apám és egy öcsém. Különböztem tőlük, nagyon sok mindenben és ez miatt ki is rekesztettek a családból. Amikor erre ráeszméltem nagyon fájt, hiszen én nem tehetek arról, hogy így születtem. Talán 10 lehettem amikor azt mondtam többé semmi sem érdekel. Azt csinálnak amit akarnak, még a hirtelen haláluk se rázott volna meg.

És ezek az érzéseim ahogy növekedtem egyre erősebbek lettek, míg már arra jöttem rá, hogy egy fajta jelzőt aggattak rám. Családon belül és a Gimnáziumban is úgy hívtak.

Destiny, a halál végzete.

Fogalmam sincs, hogy ez a név honnan jött, egyáltalán miért. Nem értettem, hogy mire fel hívtak a halál végzetének, amikor még embert se öltem. De nem foglalkoztam vele, adtam azokra a fránya pletykákra, és kitetováltattam magam, és így a hófehér hajammal csak még jobban kitűntem az emberek közt. Kerültek engem, féltek tőlem és én élveztem.

Majd körülbelül 18 évesen végre megtudtam, hogy miért lettem halál.

Anyám mindig is olyan volt, aki hitt a jósnőknek, a csillagokban, a sorsban. Hülyeségnek gondoltam az egészet, de ráhagytam. És persze egy ilyen jósolás során anyámnak azt mondták, hogy a közeljövőben én gyilkolni fogok. Nem is akárkiket. Szó szerint ezeket a szavakat mondta anyámnak a jósnő:

- Desmond Tiny sorsa megvan pecsételődve. Az egész múltját, jelenét, és a jövőjét körbe öleli a sötétség, maga a gonosz öleli keblére őt. Kerüljék ezt az embert, mert a jövőben megfogja ölni magukat.

Anyám persze rögtön elhitte, és elmondta mindenkinek, hogy milyen fiút is szült, hogy egy szörnyeteget nevelt fel. Ezt mind abból tudom, hogy az öcsém holt részegen beesett hozzám, és próbált belém rúgni, ahol csak tudott. Sikertelenül.

Ezen jóslás miatt történt az, hogy én lettem a halál végzete, akit maga a sátán szállt meg. Mégis volt valami, ami megváltoztatta az életemet, és az nem a gyilkolás volt. Hanem egy barát érkezése.

Gimnáziumban a negyedik év elején érkezett hozzánk egy fiú, akit szintén elakartak kerülni, hiszen más volt mint ők. Koreából költözött Magyarországra, mert az apja itt kapott munkát.

Először próbáltam őt elkerülni, vagy legalább elijeszteni magamtól, de semmivel se hatottam meg. Érzelem mentes volt akárcsak én. Egyikünk se foglalkozott a körülötte lévő emberekkel, mégis másabb volt mint én. Az ő szemeiből kitudtam olvasni, hogy képes gyilkolni már 18 évesen. Majd körülbelül három hónapnyi barátság után bevallotta, hogy ő egy maffia csoport tagja, amiben már régóta benne van a családja.

A csoport az ő családját küldte el Magyarországra, hogy megtaláljanak valakit, de nem mondta el, hogy kit. Habár engem annyira nem is érdekelt, egyedül a maffia rész. Megtetszett, és ez miatt ő megtanította a Koreai nyelvet, vagyis legalább annyira, hogy amikor bemutat a családjának értsem őket.

Lee Seejun a legjobb barátom az érkezésével megváltoztatta az egész életemet, és én nem bántam. Mivel az ő segítségével olyan emberekkel találkoztam, akik olyanok voltak mint én, és mint kiderült..

Végig engem kerestek.

Nem tudom pontosan miért, de az előző főnökük egy szokatlan képességgel rendelkezett. Előre megálmodott dolgokat. A saját halálát, a Lee család Magyarországra érkezését, de még az én születésemet is. Seejun elárulta, hogy látott engem, és látta, ahogy átveszem az ő helyét. És természetesen azt is látta, ahogy meggyilkolom a saját családomat.