Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.49~

Minzhu

Apuék, Sang-Hee és Ki-Joon ledermedve bámulták még mindig azt a helyet, ahol a férfi állt. Engem is lesokkolt, de én voltam az első, aki fel is ébredt ebből.

- Kayana! - kiabáltam, amire összerezzent rám kapva tekintetét. - Mégis mi volt ez?! - Erre már ők is ránéztek.

- Nem tudom - suttogta lehajtva fejét. - Én csak segíteni akartam papa bánatán. - Szavain a szemöldökeim ráncoltam. - Papa nem mutatta, de szomorú volt.

- Többször is arra ébredtem fel, hogy Desmond itt áll és kibámul az ablakon - Wonho halk hangon szólalt meg. - Ha megkérdeztem mit csinál sose válaszolt, csak elmosolyodott és úgy viselkedett ahogy szokott.

- Szóval hiányolta a csoportját, még ha itt is volt Seejun - Sang-Hee szavaira apuék és Kayana bólintottak. - És ezek után mi lesz? Soha többé nem térnek vissza? - Kérdésére ami sokk volt átment kétségbeesésbe.

- Utánuk megyek! - Kayana után akartam szólni, de olyan hirtelen futott ki az ajtón, hogy még reagálni is nehéz volt. - Várjatok, míg hozok valami hírt! - Ordította vissza az udvar közepéről, amin csak sóhajtani tudtam. Tizennyolc éves, de egyáltalán nem viselkedik úgy. Mint Nayna..

- Várjunk? - kérdezte halkan apu. - De meddig? - Wonhoék felé nézett, akik sóhajtva a fejüket rázták.

- Reménykedjünk abba, hogy hamar hoz valami hírt apáról, addig valahogy nyugodjatok le - mindhárman hitetlenkedve néztek rám. - Komolyan. Terhesek vagytok, egyáltalán nem hiányzik nektek a feszültség. - Ingattam a fejem.

- Jó, de.. - apu ujjait tördelve nézett az ablakok felé.

- Itt maradunk veletek, szóval nem lesztek egyedül - néztem rá. Szemeit el se véve az ablakokról bólintott.

- Egyébként az a Márk hogy volt képes egy ütéssel kiütni Desmondot? - Jassara kaptuk a tekintetünk. - Gyomron ütötte, és Des elájult. - Értetlenkedve nézett rám. Érdekelt engem is, de perpillanat nem éppen tudott foglalkoztatni, így csak vállat rántottam.

Jackson

Másnap még mindig érezhető volt a feszültség. Nem értettem semmit, és semmit se tudtam felfogni. De őszintén egyáltalán nem tetszik nekem az a férfi. Rövidre vágott szőke haj, tenger kék szemek. Magas, széles vállak. Főképp az érzelem mentes arca keltett bennem ellenszenvet. Ugyan olyan volt, mint amikor Desmond ide jött. Féltem, sőt rettegtem, hogy ha visszatér hozzánk ismét csak póker arcot fog mutatni. És félek, hogy akkor már nem sikerül egyikünknek sem vissza hozni azt a Dest, akibe beleszerettünk.

Reggel épp a kanapén ültem kezemben gőzölgő teával, mivel Desmond eltiltotta tőlünk a kávét. Míg terhesek vagyunk nem akart kávét látni a kezünkben, mert sok benne a koffein. Oké, értem én, de a teában is van. Persze ezen állításomra csak annyit válaszolt, hogy sokkal kevesebb, mint egy kávéban. Ebben egyet értettem vele, ettől függetlenül volt egy kisebb vitánk ez miatt, végül mégis ő győzött, pedig terhesen általában jobb vagyok a vitatkozásban. Ezt Des nagyszerűen cáfolta.

- Egyébként ti hogy-hogy itt maradtatok? - néztem felváltva a mellettem ülő Ki-Joonra és Sang-Heere. Persze ők az orrom alá dörgölik, hogy kávét isznak előttem.

- Mivel kíváncsiak vagyunk mi is arra a magyarázatra, amit Kayana fog hozni - fél felhúzott szemöldökkel néztem Ki-Joonra, mire félszemmel rám pillantott. - Ne néz így, igazat mondok. - Kétkedve felhúztam a másik szemöldököm is.

- Valld be, hogy aggódsz Seejunért, mert mindketten szeretitek - éppen szájában lévő kávé kortytól fuldokolni kezdett, amin elmosolyodtam. Bár Sang-Hee egyre vörösödött, amitől még nagyobb lett a mosolyom. - Valóban szerelmesek vagytok! - Nevettem fel az ábrázatukat látva.