Shadow Squad

《 1 》

Egy bokorban bújtam meg, míg az üldözőim feladják a kutatást utánam. Hamar feladták... a rohamosztagosok nem túl kitartóak. Jó kém vagyok, de most kiszúrtak. Nem volt szerencsém. A bokrok alatt szépen, lassan visszalopakodtam a hajómhoz, beültem a pilótafülkébe, bekapcsoltam a rádiómat és egy titkos, lefülelhetetlen csatornára váltottam. Benyomtam rajta egy gombot és beleszóltam a mikorfonba.

-Az admirálisnak üzenem, hogy igaza van. A birodalmi mocskok tényleg a vírussal kísérleteznek. Eddig még nincs eredmény. Zombik, vagy valami más mutálódott szörnyeteg nyoma negatív. Egy rakás hulla van csak. Addig jutottak, hogy a szövetek elhaljanak, de feltámadni még nem sikerült. További parancsokat várok! Liir vége.

-Jöjjön ki azonnal! Ne maradjon ott tovább, megvan amiért mentünk. Az Ismeretlen Régiók peremén a találkozópontnál felvesszük! Sok sikert! Itt az admirális volt, vége.

Remegő kézzel raktam le a rádiómat, majd beszíjaztam magam, becsuktam a vadászgépem fülkéjének ajtaját és begyújtottam a hajtóműveket. Alig pár másodperccel azután, hogy kiemelkedtem a fák lombkoronái fölül, tüzet nyitottak rám a kutatóbázis légvédelmi lövegei. Egy ideig elmanőverezgettem a sugárnyalábok elől, de az egyik csak eltalált! Gyors zuhanórepülésbe kezdtem és visszazuhantam a fák közé. Egyedül a lomb között növő indák fogták meg a hajómat. Kár érte, igazán kedveltem. Könnyű volt az irányítása és a karbantartása, meghát hozzászoktam és nem utolsó sorban én festettem. Olyan kék csíkok futnak vegig a külső borításán, mint a bőrőm.

Most jogosan kérdezhetitek, hogy mit kerestem azon a bolygón. Mindjárt elmondom!

A nevem Liir Passik és félig chiss vagyok, a Csilla nevű bolygóról. Mikor a megfelelő korba léptem, belőlem is (a cheunh nyelv szerint) ozyly-esehembo lett, amit a közös nyelvre égen járónak fordítanék. Annyi volt a feladatom, hogy (mivel lány gyermekként szinte minden chiss erőérzékeny) az Erő segítségével navigáljak az ismeretlen hiperűrben, a csatahajókon. Mikor idősebb lettem, a képességem eltűnt (ez is teljesem normális volt), már nem vették hasznomat, meg akartak tőlem szabadulni (így utólag talán azért is, mert idegesítettem őket), ígyhát elszöktem. Vártam tíz évet és visszamentem. Egy akkor már nagyon befolyásossá vált politikus karolt fel, de később ő is katonai pályára kényszerült és oda is vitt magával. Kémnek képzett ki, úgyhogy kémkedtem neki. Hamar ö lett az egyik legnagyobb admirális a Chiss Borodalomban, miután a testvére elment. Ővele sajnos már nem találkoztam.
A történetem pedig itt lesz csak igazán izgalmas.

Már egy éve követek egy nyomot. Mikor legutóbb egy, a Galaktikus Birodalom fennhatósága alatt lévő bolygón jártam, hallottam néhány tisztet pletykálni egy titkos kutatóbázisról, az Ismeretlen Régiók peremén. Mivel a chiss tulajdonképpen ott él, ez akarva akaratlanul minket is érint. Egy hete bukkantam rá a bázisra, egy félreeső holdon. Apró, erdős, kellemesen meleg hold volt, egész élveztem volna az ott töltött időt, ha nem tudtam volna, hogy mivel kísérleteznek odabent. Pár ott töltött nap után sikerült kiderítsem, hogy az úgynevezett feketeszárny víruson kísérleteznek és akarnak belőle fegyvert csinálni.

A vírusra jellemző, hogy ami szövetet ér, az elhal, de feltámad, ergó olyan, mintha az illető zombivá változna. Ugyanúgy harapás, karmolás és cseppfertőzés útján, de maga a vírus gázként is terjedhet. Csakhogy, aki megfertőződik és átalakul, az képes egyben fejlődni is. Ezek a zombik nem lassúak, gyorsan reagálnak és ha elég időt töltenek egymás közelében, kommunikálni is képessé válnak. Ezért olyan veszélyes. Eredetileg egy ősi sith nagyúr akart magának örök életet, csak félrement a kísérlet, de azt gondosan feljegyezte a holokronjába. Ezt a történelem során tovább fejlesztették, és így született meg ez a vírus. Az előbb említett holokronra tett szert az Uralkodó nemrég.
Egyenlőre ilyen átalakulásra nem került sor odabent, de nincs sok híja, hogy rájöjjenek a tudósok mi hibádzik az egyenletükben. Meg akarják fejteni az örök élet titkát, így a katonáiknak sokkal tovább tudnák a hasznukat venni.

Miközben bent a bázison csavarogtam, nézelődtem, bizonyítékokat és nyomokat gyűjtöttem egy leütött és gondosan eltüntetett rohamosztagos páncéljába bújva (csodás módon feltudtam venni a fekete-zöld chiss egyenruhámra), lebuktam. Épp hogy sikerült kimenekülnöm az épületből és beugranom egy bokorba. Csak az járt az eszemben, hogy ha élve megúszom ezt a kalandot, lesz pár keresetlen szavam az admirálishoz.

Ezután a többit már tudjátok.

Mikor magamhoz tértem egy cellában ültem. Egy ember, felteszem a kutatóbázis vezetője, ült velem szemben és kíváncsi szemekkel vizslatott. Gondolom még sosem látott egy chiss-t sem. Hát, mi így nézünk ki, mások meg máshogy. Vörös szemeimet én is rá emeltem. A rangjelzését kerestem, de nem mondott túl sokat a fakó, mégis sötétzöld egyenruháján lévő színes táblácska. Furcsa egy szerzet volt és lemertem volna fogadni, hogy ő is ugyanezt gondolja rólam.

-Maga meg micsoda?- kérdezte, fejét enyhén oldalra döntve. Arcjátéka kíváncsiságról árulkodik, nem fél, csak izgatott.

-Pantora.- mutattam magamra. A chiss külsőre nagyon hasonlított a pantoraiakhoz egy laikus szempárnak. Ezt általában beveszik. A galaktikus közöst tényleg nem beszélem jól, csak egy-két életmentő mondatot tudtam.

-Aha..- bólogatott az ember- És mit kerestél itt, a bázisunkon belül?

-Válaszokat.- feleltem gyorsan és egyszerűen, nem kimutatva azt, hogy féltem egy kicsit és már egy kiutat kerestem.

-Válaszokat mire?- faggatott tovább. Kényelmetlenül fészkelődni kezdtem, ezzel jelezve, hogy bizonytalan vagyok a nyelvükben.

-Itt vagytok a peremén...- nem ugrott be a szó..

-Ismeretlen Régiók? Annak a peremén?- de legalább megpróbál megérteni.

-Igen. Fenyegettek.- fejeztem be egy szóval- A vírus ha elszabadul..

-Nem fog, itt a legszigorúbb ellenőrzés alatt tartunk mindent, de Pantorát mért zavarná az, ha...- felraktam az asztalra egy apró fiolát, ami a vírus cseppfolyós változatát tartalmazta, ezzel bebizonyítva, hogy nem elég szigorú az ellenőrzés.

-Visszaadom.

-Ezért meg kéne halj..- nagyon mérgesnek tűnt az ember és hirtelen még a kérdését is elfelejtette. Legalább a rés a fedősztorimon be lett fedve- De az felesleges pazarlás lenne. Te leszel a következő tesztalany. Addig ne menj sehova.- lassan felállt és otthagyott a cellában a székemhez kötözve, egyedül.