Shadow Squad

《 9 》

Voltam olyan szerencsés, hogy a Chimaerán kaptam egy saját kabint, így nem kellett a cellámban ücsörögnöm. Egész kellemes hely volt, egy ágy és egy a falba hajtható asztal két székkel alkotta a berendezés egészét.. a helyiség szürkés fényben derengett, mint ezen a hajón minden. Éppen a csizmámról vakartam a sarat, a legutóbbi holdas kalandom után. Már rászáradt, így könnyen le lehetett fejteni a lábbeliről. Kopogásra lettem figyelmes, mire megdermedtem, majd hirtelen átfutott az agyamon, hogy aki be akar jönni nem tekint rám sem ellensegként, sem fogolyként, hisz akkor nem kopogna.

-Tessék!- szóltam hangosan a sy bisti nyelven, mire a másik Árnyék osztagos katona jött be. Sisakja híján láttam, hogy arca bizonytalanságot tükröz, így felálltam az ágyam pereméről ahol eddig ültem és a kezemet nyújtva bemutatkoztam neki, ezzel bíztatva, hogy viszonozza ezt. Ugyan Mitth'raw'nuruodo bemutatta már őket nekem, szeretem a saját szájukból hallani- A nevem Liir Passik. A második nevemen szólíts. Úgy vettem észre, hogy nálatok ez a szokás.

-James Law hadnagy, a Árnyék osztag oszlopos tagja.- kezet ráztunk- Híjvon Jamesnek. Magának megengedem.

-Valóban az?- kérdeztem vissza feltérképezve a férfi jellemét. Mikor belépett, nem volt túl magabiztos. Ebből a válaszából sok kiderülhet még.

-Én szeretem azt hinni.- vállat vont és leült egy székre. Talán megsebesült valamikor.. bunkónak nem mondanám.

-Talán megsérült valamelyik csatájában?- rákérdeztem, mert nem tehetek róla.. kíváncsi teremtés vagyok.

-Honnan tudta?- ráncolta a homlokát meglepettségében. Nem várva a válaszomra, folytatta- Igen. Egy lázadó mesterlövész kilőtte a bal szememet. Nem lett volna szabad túlélnem azt a sérülést, mégis itt vagyok.

-Mégis hogyan?- ámultam el. James olyan embernek tűnt, aki már sokat látott, sokat harcolt és sok meredek helyzetet úszott meg. Órákig tudtam volna hallgatni a történeteit.

-Miután Thrawn küldött néhány bombázót ami lefoglalta az ellenséget, Lex és Jon gyorsan ellátták a nyílt sebet. Az arcom véres volt, mély lyuk tátongott a szemem helyén, de az agyam nem sérült meg, nem lőtték át a fejemet. Ebből gondolom, hogy jó messziről lőhettek. Kitisztították, majd adtak fájdalomcsillapítót, hordágyra tettek és elájultam. Úgy ébredtem, hogy két szemmel látok.- itt egy pillanatra tétován megállt, lehet csak a hatás kedveért, vagy mert még mindig érzékeny volt a seb és ahogy visszaemlékezett belenyilallt a fájdalom- Kaptam egy mű szemet. Jobban látok, jobban célzok, úgyhogy a fájdalmon kívül semmit sem bánok igazán.

-Megnézhetem?- léptem eggyel közelebb, mert kimondhatatlanul érdekelt ez a műszem-dolog.

-Persze.. ez volt az.- mutatott rá az egyik ujjával.

Lenyűgöző volt! Mármint a robot szem működése. Látszott, hogy egy kicsit más volt, mint a jobb, de ha nem közelről nézik, fel sem tűnik senkinek sem. Maga a szeme is roppant különleges volt, barna színben pompázott, de itt-ott felbukkantak benne apró, tengerkék pöttyök. Ez úgy lekötött, hogy fel sem tűnt, hogy kívülről milyen mókásan néz ki ez az egész. Csak akkor tűnt fel, mikor Lex is belépett hozzánk és a jelenetet meglátva hangos nevetésben tört ki.

-Az ég szerelmére Jim! Csak egy órára hagytalak magadra!- cukkolta a barátját.

-Rossz az aki rosszra gondol, Lex! Csak elmeséltem a zöldfülűnek, hogy mi történt a szememmel.- védekezett a férfi, miután elhajoltam az arcából.

-Csak nagyon lekötött a mechanikus szeme... mármint.. ilyet nem látni az Ismeretlen Régiókban.- magyaráztam én is, mielőtt Lextől megtudva az egész hajó mutogatna ránk. Persze nem nézem ki a nőből a pletykálást, de sosem lehet tudni.

-Aha.. értem.- vont vállat még mindig mosolyogva, majd lehuppant mellém az ágyam szélére, Jimmel szemben, aki még mindik a falból lehajtott széken ült- Azért jöttem, hogy átbeszéljük a tervet, amiszerint el fogunk járni. Minden itt van nálam. A bázis tervrajza, az ottani életformák és növények pontos leírásai, és minden más egyéb, amit a főadmirális fontosnak ítélt az akcióhoz.

-Kész már a terv, vagy most készül?- vagtam közbe, mert nem teljesen volt világos.

-Ha már kész lenne, ez a beszélgetés a leszállóhajón zajlana.- magyarázta Lex egy cseppet türelmetlen hangon.

-Akkor lássuk mink van!

Megjelent előttem egy holografikusan kivetített, föld alatti bázis tervrajza. A kék vonalak és szakaszok háromdimenziós képet alkottak, amin eleinte nehez tudtam csak kiigazodni, mivel még életemben nem láttam hasonlót. A chiss technológia is fejlett, csak máshogy. Másban. A fegyvereink sokkal könnyebben használhatóak és hatékonyabbak is. A vadászgépeink jobban manővereznek, bár ehhez a pilótáknak is van némi köze.. apropó, sokkal jobbak a pilótáink. Ezt nyíltan ki merem jelenteni.

-Ez egy egyszerű kimenekítés lesz. Az ügynökünk jelentése szerink Haskot itt tartják fogva- mutatott egy pontot a 3d-s térképünkön- Mi három helyről hatolunk be egyszerre. Jim a nyugati szellőzőkön át, Passik a keleti szellőzőn én pedig bekopogok a főbejáraton. Ha szerencsénk van, rám koncentrál az a maroknyi őr, aki a bázison tartózkodik és ti Jon cellájánál találkoztok. Kihozzátok az akkorra már őrizetlen főbejáraton és a kivonási ponton találkozunk. Ez az én tervem. Felvetés? Kérdés? Javaslat?- végigjáratta a szemét rajtunk. Nyoma sem volt annak az energikus, izgatott lánynak, ő most Lex Miller volt, a katona.

-Ez baromság.- jelentettem ki határozottan, mikor magamhoz tértem az ámulatból.

-Már megbocsáss..- kezdte a nő meghökkenten. James is felvonta az egyik szemöldökét, talán illetlenül viselkedtem. Mentségemre szóljon, azt hittem, most katonák vagyunk.

-Ez az igazság.- válaszoltam- Hiába kopogsz be bármilyen robbanószerrel, mikor kirohannak lemészárolnak, legyen akármilyen jó gépfegyvered. A szellőzőkben bizonyára csapdák vannak, így még lassabban haladnánk bennük, és ahogy látom a térképen, elég hosszú távot kell megtennünk. Három, biztos nem hagynak egy értékes foglyot őrizet nélkül.- fejeztem be aggályaim részletezését.

-Szóval...?- James úgy vélte, ha ennyi bajom volt a tervükkel, bizonyára van egy jobb.

-Tíz percet kérek!- jelentettem ki határozottan, majd a rendelkezésünkre álló fájlokat kezdtem el bújni lankadatlan figyelemmel.