Shadow Squad

《 20 》

-Ez lenne az a bolygó?- kérdezte meglepődve Thrass az óriási vörös égitestet figyelve.

-Nem egészen. Mögötte van egy sokkal kisebb zöld hold. Oda megyünk.- magyarázta sietve a főadmirális. A kommunikációért felelős tiszthez fordult- Amint lehetséges, létesítsenek kapcsolatot a bázissal. Nem akarok egy űrcsata kellős közepén magyarázkodni.

■

A lázadó támaszponton nagy volt a nyüzsgés. A bolygón fekvő dzsungelből beáradó fülledt, párás levegő teljesen megtöltötte az ősi piramisok romjait, amiben felállították legfőbb bázisukat. A tanácsteremben félhomály uralkodott, de még ez a szürkeség sem tudta elfedni Mon Mothma szenátor hófehér ruhájának fényét. Éppen egy megbeszélés közepén tartottak, a terem dugig volt különféle katonákkal, tisztekkel és persze a lázadás vezetőivel, tábornokaival.

-Halljuk, mit tudunk!- egy apró kézmozdulattal Draven tábornok felé intett.

-Kémeink jelentették hogy egy nagyon veszélyes vírus szabadult el az Ismeretlen Régiók peremén, egy holdon. Ha élő szövettel érintkezik, egyből elhal az, de a vírus úgymond új életre kelti. Ha a Birodalom rá tudja bírni azokat a lényeket, hogy engedelmeskedjenek a kapott parancsoknak, ez halhatatlan katonákat jelent nekik.- a termen rémült csend lett úrrá. Mindenki jól tudta, hogy ez a lázadás végét jelentené.

-Jó hírünk is van, igaz, tábornok?- kérdezte reménykedve egy fiatal, barna hajú lány.

-Attól tartok, nincs, hercegnő.- hajtotta le a fejét- Egyedül annyi okunk van a reménykedésre, hogy a császár ezen húzása megosztja a sereget.

-Nekünk már az is elég.- bólintott Leia.

A tábornok a holografikus kivetítőhöz nyúlt, ami a terem közepén állt, mint valami hatalmas asztal. Meg akart mutatni a tanácsnak néhány képet és felvételt amiket a kémeik küldtek, de nem tudott, mert amint bekapcsolta, hívást érzékelt a gép. A tábornok tanácstalanul körbenézett, mire a többiek is észrevették, hogy maga a hívó álcázta magát, nem tudták hogy ki az. Mothma szenátor úgy döntött, hogy kockáztatnak és megmondta Dravennek, hogy válaszolhatnak rá.

-Itt Draven tábornok a Lázadók Szövetségétől. Közölje szándékát!

Ekkor berohant egy felderítő, aki már alig kapott levegőt úgy sietett. Arca rémült volt. Bejelentette, hogy egy birodalmi csillagromboló és azonosítatlan hajó állt bolygókörüli pályára. Itt már senki sem kételkedett, hogy ki hívta őket. A kamerájuk nem volt jó, így nem láthatták a Chimaera hasán lévő hatalmas ábrát, ami megkülönböztette ezt a rombolót a többitől.

■

-Birodalmi csillagromboló, azonnal közölje a szándékait, vagy az ellenük küldött vadászraj azonnal tüzet nyit, ahogy megérkezik.- recsegett a rádióból a Chimaera fedélzetén.

-Tudtam, hogy Thrasst kellett volna előre küldeni.- morgolódott magában a főadmirális- Viszont csak blöffölnek. Nem küldtek ellenünk senkit sem.

-Nem akar válaszolni, főadmirális?- érdeklődött Lex.

-Kéne valamit.- azon gondolkozott, hogy mit mondjon. Tudni fogják hogy ő Thrawn... nem egy lázadónak okozott fejfájást a közelmúltban. Semmi jóra nem számíthat tőlük.

-Most vagy soha!- sürgette az a Draven tábornok.

-Itt Thrawn főadmirális, a birodalmi csillagromboló, a Chimaera kapitánya. Szándékomban áll feladni magam. Beszélnem kell a vezetőségükkel. Az ügy nem tűr halasztást.- mondta határozottan és a legjobbakat remélte.

-És az a másik hajó?- kíváncsiskodott tovább Draven.

-A Springhawk könnyűcirkáló Syndic Mitth'ras'safis parancsnoksága alatt áll. Ő is azért jött, amiért én.- hangja nem árulta el mennyire türelmetlen és ideges volt egyszerre.

-És mi is az, amiért jött?- ez már egy női hang volt. Lágy, mégis tiszteletet parancsoló.

-A feketeszárny vírus miatt vagyok itt.

Egy órán belül Thrawn, Thrass, James, Lex, Hask és én egy tisztáson ácsorogtunk az őserdő közepén, velünk szemben a lázadók küldöttsége: három katona, egy magas, kopaszodó, mogorva alak, felteszem Draven, két hófehér ruhás nő, az egyik haja vörös és rövid, a másiké sötét barna és két nagy kontyban hordja. A feszültség tapintható volt a levegőben. Mindenki arra várt, hogy a másik szólaljon meg és jöjjön elő egy használható tervvel, a fenyegetés ellen.

-Miért hozzánk fordultak?- lépett elő a barna hajú lány. Alig voltam idősebb nála, de a hangja és szókészlete érettségről árulkodott.

-Egy régi íratlan mondás úgy tartja, hogy ellenségem ellensége a barátom. Most pillanatnyilag a vírus az ellenségünk.- mondta Thrass határozottan.

-A maga szavában nem kételkedünk, admirális.- intette le őt a tábornok- Minket a másik chiss nyugtalanít. Tudja, nem kis fejfájást okozott nekünk a közelmúltban.

-Ez való igaz.- bólintott rá Thrawn- Azért magukhoz fordultam, mert a Birodalom nem hajlandó cselekedni. Én pedig nem vagyok hajlandó végignézni ártatlanok halálát. Vállaltam a kockázatot és idejöttem. Ha ezt túléljük, rám hadbíróság vár. De maguk egyedül tehetetlenek, akár csak én. Segítsünk egymásnak.- vett egy mély levegőt, látszott rajta, hogy milyen nehezére esik kimondania- Segítsenek nekem.