Shadow Squad

《 30 》

Hera finoman letette a Szellemet a leszállópályán. Senki sem szólt egy szót sem. Lex egy takarót terített a hátamra és hagyta, hogy rá támaszkodva kibicegjek. A leszállópályán Mon Mothma, Draven, Thrawn, Thrass és az a barna kontyos lány várt minket. A fiatalabb chiss azonnal odalépett hozzám és ő támogatott tovább. A lázadó vezetőknek feltűnt, hogy az Árnyék osztag foghíjasan tért vissza.. aggódtak a Szellem-csapatért.

-Hol van Hask és Law?- kérdezte a főadmirális kifejezéstelen arccal.

-Hask elárult minket.- suttogtam- James... James pedig öngyilkos lett.- nem hittem volna, hogy még mindig ekkora sebet szakít fel bennem ez az egy mondat. Nem szerettem őt viszont.. mégis volt köztünk valami kimondatlan.

-Hogy vagy Liir?- kérdezte gyengéden Thrass.

-Nem túl jól...- ott és akkor kiszaladt az erő a sérült lábamból és összeestem, de a chiss férfi elkapott- Köszönöm, uram.

-Vigyétek a gyengélkedőre!- tanácsolta Mothma szenátornő- Majd Leia mutatja az utat.

-Kövessenek kérem!- szólalt meg a barna kontyos lány. Fehér ruhája szikrázott a napsütésben.

-Lex, jelentést várok.- közölte Thrawn az összetört nővel.

-Maga tudta, hogy Hask áruló lesz?- kérdezte a lány már-már könnyes szemmel.

-Nem.- válaszolt szemrebbenés nélkül. Most először láttam igazán a merev arca mögé.. nem mond igazat. Pontosan tudta.

-Ne hazudjon nekem!- kiabált a lány kétségbeesve. Nem tört ki zokogásban, csak sikított egy hatalmasat- Ez mind a te hibád!- fordult felém- Minden rendben ment hármunk között, amíg meg nem jelentél te!- majd leguggolt és igyekezett minél kisebbre összehúzni magát. Szóval így néz ki az, mikor egy ember, aki erősnek mutatja magát baj esetén, kiengedi a fájdalmát.

-Szedje össze magát! Menjen a kabinjába és gondolja át, hogy mit mondott.- Thrawn nem kiabált, nem volt indulatos. Mélyen Lex szemébe nézett. Ő nem esett kétségbe, ismerte a lányt. Tudta, hogyha keményen viselkedik vele, Lex is összeszedi magát és visszarázódik a régi rendszerbe. Igazából senki sem volt a főadmirálisnál jobban lesújtva. Tudta, hogy minderről ő tehet.
Csakis ő.

Még aznap délután meglátogattak a kórházi szárnyban. Egy orvosdroid állt az ágyam mellett és a kijelzőket nézte, majd beadott valamiféle injekciót. Csípett és jó ideig fájt utána a lábam, de ez már jó jel volt. Fájt, tehát éreztem. Visszatért belém az élet. Akkor odalépett mellém Lex és megragadta a karomat.

-Sajnálom. Amit mondtam, az csak...

-Így jött ki belőled a feszültség. Megértem. Semmi baj.- bólintottam, utána felültem az ágy szélén.

-Mit adtak be neked?- terelte a témát a nő.

-Nem tudom.- nevettem halkan- De mintha jobban érezném magam.. lehet csak bedrogoztak.

-Ez egy kísérleti szer.- kezdte Thrawn, aki mindeddig a háttérben várakozott- Nem olyan régen kezdtek el dolgozni rajta a Birodalomban. Elméletileg lelassítja a vírus terjedését.. nyerhet vele akár 2-3 hónapot is, ha rendszeresen alkalmazza.

-A rendszeres az mit takar?

-Napi négy injekció.- felelte a droid a maga reszelős, gépies hangján.

-Tehát meg nem gyógyulok, csak elhúzzuk a véget.- összegeztem csalódottan.

-Fel a fejjel, 3 hónap rengeteg idő! Ki tudja.. azalatt lehet kitalálnak valamit a vírus ellen.- bíztatott Lex. Talán igaza is van.

-Már a chissek között is vannak tudósok akik ezzel foglalkoznak, hogy megmentsék az életed. Elküldük nekik a vérmintádat.- csatlakozott hozzánk Thrass is.

-Leköteleznek.- fintorogtam ironikusan.

-A lényeg, hogy ne adja fel. Ne tegye James halálát értelmetlenné.- ezt kár volt felhozniuk, mert megint elszorult a torkom.

Egy hét múlva kiengedtek a gyengélkedőről. A lábamon a karmolásoknak és harapásoknak már csak a hegeik maradtak meg. Járni is egész jól tudtam. Lex újra mosolygott, Thrass és Thrawn beszélgettek, együtt sétálgattak.. ha nem fenyegetette volna a galaxist egy gyilkos vírus, mindez idillien tökéletesnek tűnt volna. Sabine és Lex magukkal hívtak, hogy segítsek nekik, de nem mondták el, hogy miben, csak mikor az őserdőben egy tisztásra értünk.

-Na mit szólsz?- kérdezte, miután felvázolta az ötletét.

-Céltáblát akarsz csinálni a TIE vadászainkból?- csodálkoztam, hogy ebbe Lex egyáltalán belement.

-Nem! Csak lefestem őket. Adok nekik egy kis "Árnyék osztagos" beütést. Így fejezhetnétek ki, hogy elszakadtok a Birodalomtól. És nem is feltétlenül én festeném..

-Hanem mi?- ujjongott Lex- Mindigis ki akartam próbálni!

-Hoztam két vásznat ahova gyakorolhattok.- majd két vastag papírt felszögezett egy-egy fa törzsére- Liir, neked a vörös és kék színek variálását ajánlanám, neked Lex pedig a sárgát és a kéket. Tessék.- azzal átadott nekünk pár festékszórót.

Nem is gondoltam, hogy ez ilyen nehéz.. miközben mi gyakoroltunk, Sabine egy harmadik TIE vadászon dolgozott. Elképesztő volt figyelni munka közben és szörnyen inspiráló. Eleinte csak különböző vastagságú csíkokat húztam, majd bepróbálkoztam néhány chiss betűvel.

-Ez a neved!- jegyezte meg Lex, mikor a tekintete az én vásznamra tévedt. Ő sokkal művészibb volt.. lefestette az Árnyék osztagot. Jon Haskot, Jim Lawt, magát, Thrawnt és engem is.

-Valóban. Azok meg mi vagyunk.- mutattam mosolyogva.

-Kiteszem majd a házamban, ha egyszer ugyan lesz olyan.- egy pillanatra elbambult, majd folytatta- Ha ennek az egésznek vége, kilépek. Nem tudom, hogy mi fog történni. Thrawn biztos, hogy hadbíróság elé kerül, és ha nem végzik ki, akkor sem várhat rám semmi jó. Ha még meg tudok lépi mindez előtt, akkor haza megyek. Veszek egy szép házat... és magányosan fogok meghalni kilenc macskával.- nagyot nevetett a végén.

-Nem hiszem. Mindenkinek kell valaki.

-És te mihez fogsz kezdeni, ha ennek vége?- fordult vissza a munkájához.

-Nem hiszem, hogy megérem a végét.

-Oké, jöhettek szerintem a vadászokra!- szólt oda nekünk Sabine, aki eddig nem hallgatta a beszélgetésünket.