《 26 》

45 5 0
                                    

Liir,
Sajnálom, hogy mindent, amit ebben a levélben fogsz olvasni, ily módon kell megtudnod. Miután elolvasod, remélem képes leszel megbocsájtani.
A halálod igenis az én hibám. Nem figyeltem a hátamra eléggé, így mögém tudott lopózni a fertőzött. Éreztem, ahogy a tested lecsúszik a vállamról. Mire megfordultam, hogy végezzek a támadóval, elkéstem. A vádlidon a húsodig hatoló karmolások és harapások voltak. Amikor ezt észrevettem, akkortájt végzett Ezra és Lex az utolsó fertőzöttekkel. Felvittünk a hajóra és rögtön nekiláttam kitisztítani a sebeid, majd bekötöztem a lábad. Elvégeztünk egy gyors vérvizsgálatot, de a vírus már elterjedt a szervezetedben. Ezért vádolom magam. Ha egy kicsit is gyorsabb lettem volna... most már mindegy. Nem igaz?
Azért tettem, amit tettem, mert te hiába bocsájtasz meg nekem, én nem tudok magamnak. Akárhányszor rád kéne pillantanom- a kék, szeplős arcodra, vagy az izzó szemeidbe- mindig eszembe jutna, hogy miattam fogsz lassú, fizikailag és lelkileg rettentő fájdalmas halált halni. Erre képtelen lettem volna. Nem tudok így élni.
Gyáva lennék? Meglehet..
Tudom, hogy az életem- ebben az esetben- nem az enyém, hogy elvegyem mégis úgy érzem, meg kell tennem. Mi értelme az életnek, ha az, akit szeretsz nincs melletted?

Mert ez a helyzet. Szeretlek.

James Law

Shadow SquadWhere stories live. Discover now