Shadow Squad

《 23 》

Kivételesen most mi is hivatalosak voltunk a tanács egyik gyűlésére. A terem szürke volt, a kivetítők világítottak csak. Alig kaptam levegőt, olyan sokan voltunk bent. Mindenki halkan beszélgetett, ami egy alap zajt biztosított. Már lüktetett tőle a fejem, mikor végre Mothma szenátornő megérkezett. Puszta jelenléte elég volt, hogy mindenki elhalgasson. Lassan levegőt vett, felnézett a papírjai közül és elkezdte monológját.

-Nem maradt más választásunk, válaszolnunk kell az egyre növekvő fenyegetésre.- ez a kijelentést ijedt és bizonytalan hangzavar követte. Miután újra csend lett, mint ha mi sem történt volna folytatta- A szárnyra kapott pletykák igazak: valóban Thrawn főadmirális sietett a segítségünkre. A vezetőség úgy döntött, nem bízunk meg benne teljesen.- mindez úgy hangzott el, hogy ő maga is jelen volt, itt állt pont mögöttem. Nem éreztem sem a dühét, sem a csalódottságát, inkább hideg elégedettséget. Tudta hogy így fognak dönteni, teljesen a kezében tartja a helyzetet. Miközben elhitette velük, hogy ő segít nekik, végülis a lázadók segítik őt az ügyében. Ravasz.. nagyon ravasz.

-Ezt meg hogy érti?- záporoztak a kérdések a szenátor felé.

-Teljes hozzáférést kap minden adathoz, jelentéshez ami a vírushoz kapcsolható. Együtt fogunk dolgozni egy megvalósítható megoldáson.

-Már egy hónapja tökölnek! Mikor fognak valamit felmutatni?!- vonta kérdőre egy tiszt. Sajnos igaza volt a férfinak, mert már egy hónapja itt voltunk. Én ugyan tanultam és gyakoroltam, sokat fejlődtem, ezért fel se tűnt az itt töltött idő. Ki tudja, ezalatt mi minden történt a kutatóbázison?

-Ha úgy gondolja olyan könnyű dolgunk van, javasoljon valamit!- felelt felháborodva Draven tábornok a tisztnek.

-Küldjünk egy csapatot a holdra.- vágtam hirtelen közbe- Egy felderítő osztagot, aki jelenti hogy mi történik a kutatóbázis környékén. Ki kell derítsük, hogy mivel állunk szemben.

-De hát tudjuk, hogy mivel állunk szemben!- nevetett egy másik szenátori ruhába öltözött alak.

-Pontosan nem. Nekünk számadatokra van szükségünk! Hány mutáns, mekkora területen? Ha tudja ezekre a válaszokat szenátor úr, akkor ne titkolózzon tovább kérem!- igen, sokat fejlődött a galaktikus közösöm, de még mindig hagy maga után némi kívánnivalót. Például igen nyersen fogalmazok még.

-Fogd vissza magad katona!- rivallt rám a szenátor.

-Bocsáss meg neki, még nem beszéli jól a nyelvet.- tette a vállamra a kezét Thrass, aki nemrég jelent meg.

-Még egy kék bőrű? Remek...- morgolódott, majd hátat fordított mindenkinek és kiviharzott- A lázadás jövőjét birodalmiak kezébe adni...

-Jó. Tegyük fel, küldünk egy csapatot. Ki menjen? Ki lenne olyan őrült, hogy vállalkozna effélére?- vetette fel Draven tábornok. Valami hirtelen sugallatra közelebb léptem a holotáblához, ami a terem közepén állt.

-Majd én!- szóltam hangosan.

-Ha ő megy, akkor mi is.- lépett fel mellém az Árnyék osztag többi tagja.

-Mi is segíteni akarunk.- mosolygott rám Hera, és az ő csapata is egyetértően bólogatott- A Szellemmel el tudnánk vinni őket.

-Akkor menjetek. A galaxis összes népének jóindulata és szerencséje kísérjen titeket!- ez volt a végszó, amit Mon Mothma kifejezetten prózainak tartott.

■

Mikor a Szellembe segítettem bepakolni a készleteket, egyik pillanatról a másikra mögöttem termett Ezra. Kérdőn néztem rá, nem tudtam eldönteni, hogy mit akar.

-Szeretnék adni valamit.- válaszolt a néma kérdésemre.

Követtem hát a saját kabinjába, ahol baljós félhomály uralkodott. A szürke fal tele volt graffitikkel, gyanítom mind Sabine munkája. Nagyon ügyes keze és jó érzéke van hozzá. Egyik szekrényének tetején különféle rohamosztagos sisakok sorakoztak, de az egyiknek piros fény szűrődött át a szemlencséin. Ezra lassan odalépett és egy tenyérnyi, pirosan világító piramis alakú tárgyat vett elő alóla. Élein bronz színű fémkeret futott végig.

-Ez micsoda?- kérdeztem érdeklődve a fiútól.

-Ez, kérlek szépen, egy Sith holokron.- nyújtotta át nekem. Elvéve a kezéből majdnem elejtettem.. nehezebb volt, mint amilyennek kinézett.

-Mit keres ez Jedik kezében?

-Ha le akarod győzni az ellenséged, meg kell őket értened. Elmentünk egy Sith templomba válaszokat keresve.. az én hibám volt!- fakadt ki Ezra hangosan, aztán leroskadt az ágyára- Kanan megvakult, Ashoka majdnem meghalt! Csakis én tehetek róla! Ha kevésbé lettem volna naiv...

-Biztos vagyok benne, hogy egyikük sem vádol téged..- az egyik kezemet a vállára tettem, majd az érzéseire koncentráltam. Magányosnak érezte magát.. hiányolta maga mellől a.. szüleit. Félt is. Ahogy megérezte az érintésemet magához szorított. Furcsa érzés volt, hogy megölel egy srác akit egy hónapja ismerek, de végül visszaöleltem. Éreztem ahogy megnyugszik.

-Mostmár oly mindegy, nem tudok rajta változtatni.- elővett egy dobozkát a fiókjából- Kanannal nem tudtuk nem érzékelni azt a kyber kristályt a nyakadban. Hol szerezted?

-Küldetés közben. Egy Jedha nevű bolygón kutakodtam, mikor rátaláltam erre az apró szilánkra.- levettem a nyakláncomat és lecsomóztam róla.

-Fele ekkora darab is képes működtetni a fénykardot.- odaadta a dobozát- Ebben a régi fénykardon darabjai vannak. Ezekből összeállíthatsz magadnak egyet.

-Köszönöm.. hű. Alig találok szavakat.

-A holokron majd segít az építésben. Azt tanácsolom, hogy vonulj el egy kicsit, legyél magadban. Az segít koncentrálni.- már épp nyitotta volna az ajtóját, hogy menjünk, még eszébe jutott valami- A holokronokat csak nyitott állapotukban tudod használni. Hogy egy Sith holokront kinyiss, át kell adnod magad a sötét oldalnak, arra az időre. Én nagyon sokat tanultam belőle, remélem neked is hasznodra válik majd.