Shadow Squad

《 11 》

Miután Hasknak meg lett mondva, hogy fogja be a száját és egyen valamit (ami a legmeglepőbb, hogy James által), egész békésen telt az út az űrben. A kompot Hask vezette, tekintve hogy ő volt az osztag pilótája. Sima fejbőrén megcsillantak a távoli csillagok fenyei. Meghúzott egy kart, és a fehéren izzó pöttyök hosszú csíkokká nyúltak. Megnyomott még pár gombot és hátrajött hozzánk az utastérbe. Éppen Lex kiejtését javítottam ki, majd gratuláltam Jamesnek, aki sikerrel ejtett ki egy könnyebb cheunh szót. Hask karbafont kézzel támasztotta a falat, miközben várta, hogy befejezzük a beszélgetést.

-Nem volt túl jó az első benyomásom igaz?- kérdezte egy keserű félmosollyal tőlem- Kösz, hogy segített.

-Nem helyénvaló a hálád. Azért tettem, mert különben Thrawn átadott volna az Uralkodónak.- úgy döntöttem, hogy tisztán és őszintén fogok játszani.

-Téged? Ugyan miért?- kérdezett vissza azonnal.

-Hosszú és bizalmas. Majd ha a főadmirális helyénvalónak látja, beavat.- vállat vontam és elkezdtem gondolkodni azon, ha most visszavisszük Haskot, szabad vagyok. De az én feladatom, hogy megállítsam a Betegséget. Ahhoz pedig itt kell maradnom és mindenképpen szólnom kell az admirálisnak is. Valahogy meg kell oldjam..

-Így is többet mondott, mint amennyit kellett volna...- suttogta magának Lex, de azért mind hallottuk.

-Beszéljünk akkor másról.- sóhajtott fel hangosan Hask, majd rám pillantott és a kezét nyújtotta- Jonathan Hask százados vagyok.

-Liir Passik, nagyon örülök.- kezet ráztunk.

-A bátyámról, Gideon Haskról már biztos hallottál.- szomorú mosoly ült az arcán. A bátyja árnyékában élt egész kiskorától fogva.. jó emberismerő lettem.

-Nem, még nem hallottam róla.- és ez is teljesen igaz volt, nem csak azért mondtam, hogy megadjam neki ezt a kis örömet. Felderült az arca, de mielőtt a többiek is észrevehették volna, témát váltott.

-Ha maga is chiss, márpedig az, akkor miért nincs olyan kacifántos neve, mint Thrawnnak?- reméltem, hogy ez senkinek sem fog feltűnni, de csak megtörtént..

-Az anyám ember volt. Az apám chiss. Egyértelműen az édesanyám nevezett el, de mivel a bőröm kék volt, magához vett a Védőflotta. Korai éveimet ott töltöttem.

-Aztán mi történt?- kérdezte érdeklődve James. A robotszeme furcsán összerándult, míg az igazi feszesen figyelt rám.

-Meg akartak szabadulni tőlem.. nem tudom miért. Talán bosszantó voltam. Így sokáig az utcán éltem egy eldugott bolygón az Ismeretlen Régiók peremén. Megtanultam néhány szót a galaktikus közösön és elsajátítottam a minnisiatot is. Aztán egyszer csak megtalált.- az emlék ahogy megjelent előttem mosolyt csalt az arcomra. Visszamentem a Csillára és ott majdnem meghaltam, de ő megmentett és befogadott.. lehettem 18 éves.

-Ki talált rád?- faggatott tovább immár Lex, akinem úgy tűnik szintén felkeltettem az érdeklődését.

-Az admirális. Megmentett, befogadott. A nevét sosem árulta el, mindig 'uram'-nak, vagy 'admirális'-nak kellett szólítanom, de azt tudom, hogy akkor még politikus volt, a Nyolcadik Uralkodócsalád tagja, ahogy a bátyja is, ám őt egy évvel az érkezésem előtt száműzték. Az admirális katonai pályára kényszerült, belépett a Chiss Expanziós Védőflottához, engem meg kiképzett kémnek. Segítettünk egymásnak. Aztán...- itt megint elakadtam. Pontosan jól tudtam, hogy mi jön- Innen már ti is tudjátok.- ezzel lehajtottam a fejemet és egy picit talán elszégyelltem magam. Hogy miért, azt nem tudnám megmondani.

-Elkapták azon a holdon, ahol szaglászott és adatot gyűjtött a feketeszárny vírusról.. gondolom ennek az admirálisnak.- itt rám pillantottak, mire bólintottam.

-Őt is aggasztották a kísérletek, ahogy Thrawnt is.- motyogtam halkan, de hallhatón.

-Majdnem rajta tesztelték az egyik adag vírust, de a főadmirális megmentette. Majd bezártuk. Aztán megtámadtak minket..

-Engem elkaptak..- forgatta a szemeit Hask, mint aki éppen szemrehányást kapott volna, pedig senki se szólalt meg.

-És Liirnek felajánlották, hogy ha segít téged kihozni, szabadon engedjük.- fejezte be a történetet James.

-Vagy úgy...- bólogatott Hask. Szerintem nem kedvel a hapsi. Nem mintha érdekelne.

-És most mi lesz?- vetette fel James a hosszas hallgatás után- Elmész?

-Miért, van más választásom?- megvan! ha bevesznek az Árnyék osztagba, akkor segíthetek elpusztítani a vírust! Szükségük lesz a tudásomra és az összegyűjtött anyagaimra.

-Miért nem állsz be hozzánk negyediknek?- kérdezte óvatosan Lex.

-Mert ti hárman remek csapatot alkottok! Csak kolonc lennék.- vontam vállat. Nagyon jól és meggyőzően hoztam a szerepemet és úgy tűnik, hogy be is vált.

-Ne kéretsd magad! Egy-kettőre beletanulsz majd!- veregetett vállon Lex, hogy bíztasson.

-Előbb beszéljük meg Thrawnnal...- morgolódott Hask.

■

-Nem látom okát, hogy miért ne állhatna be Passik az osztagba. Jól jöhet még oda egy erőérzékeny..- fontolta meg a főadmirális a gondolatot.

-Hogy Passik erőérzékeny?- csodálkozott Hask. Így lehet, hogy majd nem szívózik velem annyit.

-Tényleg, neki nem szóltunk róla uram!- csapott a homlokára Lex, mintha tényleg csak elfelejtett volna neki szólni.

-Ha a maguk részéről is rendben van, akkor készíttetek neki is egy páncélt, matt szürkét, kék csíkokkal, mint maguknak, személyi álcázó berendezéssel.- már nyúlt is a számítógépe felé intézni a részleteket. Ugyan senki sem látta, de a főadmirális, mélyen legbelül elégedett volt.
Nagyon is elégedett.

■

A kabinomban a régi űrhajómból kiszerelt rádiót próbáltam rákötni az ottani komunikátorra, így adva neki energiát meg egy tárcsázó felületet. Ráhangoltam arra a hullámhosszra, amin az admirálisnak szoktam üzeneteket hagyni, majd odahajoltam a mikrofonhoz és elkezdtem mondani.

-Itt Passik. A harmadik tagot sikerrel megszöktettük. Az osztag úgy akarta, hogy lépjek be hozzájuk. Ezt jó esélynek láttam, hogy beépüljek és belülről segítsem őket elpusztítani a Betegséget. Sikerrel fogunk járni. Passik vége.- leraktam a mikrofont és kiléptem a kabinból. A kantinba indultam, mert megéheztem. Azt már nem hallottam, hogy válasz is érkezett.

-Itt az admirális. Továbbra is várok jelentéseket, ne csináljon semmi őrültséget. Tartson ki, elmegyünk magáért, csak adja meg a koordinátáit. Vége.

-Itt az admirális. Hall engem, Passik? Válaszoljon! Vége...