Shadow Squad

《 35 》

-Liir! Várj egy percet!- kiáltott utánam Thrass a lázadók bázisának folyosóján. Épp a Lambda osztályú komp felé igyekeztem, mikor utolért.

-Igen uram?- fordultam felé. Chiss páncélt viseltem, alatta a lábamon a merevítőt, meghosszabbítva combtőig. Siet a vírus.. nekem is kéne. A páncél adott annyi stabilitást, hogy nem kellett már se bot, se mankó.

-Biztos, hogy jönni szeretnél?- vetett rám egy aggódó pillantást.

-A pihenés nem segít a bajomon.- vontam válatt, majd egy köhögő roham után folytattam- Vigyázok majd, hogy senkire se köhögjek rá. Meg.. igazából látni akarom az igazságszolgáltatást. Ha már én nem élhetem túl, más ne haljon meg. Ott akarok lenni, mikor véget ér ez a harc. És ott is leszek.

-Liir, el sem tudom mondani, mennyire büszke vagyok rád. Nem emiatt. Sosem mondtam neked, de ez így van. Fiatal korod óta tanítalak, nevellek nézem ahogy túlnősz rajtam. Ne hidd, hogy lemondok rólad. A végsőkig kitartok melletted.- a vállamra tette a kezét. A rajta lévől chiss páncél fekete volt, de sokkal mattabb mint az enyém. Biztosra veszem, hogy több harcot is látott.

-Köszönöm uram!- vágtam magam vigyázzba, már amennyire tőlem telt.

-Pihenj, katona.- bíztatóan mosolygott rám, de éreztem hogy nyugtalanítja valami.. talán a sorsom.

-Miattam ne aggódjon uram! Minden a legnagyobb rendben van. Az egyetlen gondja holnap legyen az, hogy mikor és hol kell lőni a holdat.

-Úgy lesz, Liir. Úgy lesz.- ígérte meg, majd a chiss katonái felé vette az utat és ő is beszállt a saját kompjába.

Mikor kiértem a hangárba, a komp már várt, de beszállás után nem indult el. Még vártunk pár személyre, akik nem várattak minket sokáig. A folyosón Mothma szenátornő közeledett, fehéren szikrázó szenátori ruhájában. Mellette a barna hajú kontyos lány, szokatlan borúval az arcán. Draven tábornok, a szokásos homokszínű nadrág-pulcsi szettben és zöld kabátjában. Az egész sor mögött pedig maga a főadmirális sétált, a fehér birodalmi egyenruhája helyett egy sötét szürke chiss páncél volt rajta.

-Na mi az? Leporoltuk a régi ruhákat?- viccelődtem, mikor a tábornokkal a komp fedélzetére léptek.

-Ha tudná meddig tartott ezt megtalálni a Springhawkon...- mosolyodott el- De fontosnak tartom. Liir, maga felnyitotta a szememet. Igaza volt, mikor vitáztunk a Birodalom és a Lázadó Szövetség módszereiről.

-És...?- vártam, hogy bővebben kifejtse, mert nem egészen értettem.

-Ha valaki megsegítené a lázadókat, könnyűszerrel legyőzhetnék a Birodalmat. Ha valaki tanácsot adna és rendszeresen ész érvekkel szólna a szenátushoz, még talán a hőn áhított demokráciának is van esélye. Így pedig sokkal erősebb szövetségest nyújtanának, mint a Birodalom, aki még egy kis csoportnyi lázadóval sem bír el.- itt egy percre szünetet tartott, majd Draven tábornokra sandított- Megtiszteltetés lenne, ha ez a valaki én lehetnék.

-Ha nem nyúlja le az állásomat, részemről nincs akadálya.- fogott kezet vele a tábornok. Nem éreztem sem dühösnek, sem irigynek, inkább volt nyitott és reménykedő.

-Előbb éljék túl ezt a küzdelmet.- fűztem hozzá a beszélgetéshez.

-Ugyan miért lehet nehéz szétlőni egy bolygót?- kérdezte nevetve az idő közben csatlakozó Lex. Úgy tűnik a chiss könnyűcirkálón akadt még néhány páncél, mert a szőke nőnek is jutott egy.

-Nem szabad elvicceskednünk a hadműveletet.. ellenállásra is számítanunk kell. Nem hiszem, hogy a Birodalom őrizet nélkül hagyná a holdját.- vont vállat Draven.

-Azért ne fessük a falra az ördögöt. Elvileg nem tudnak erről a hadmozdulatunkról. Erről... erről Hask már nem értesíthette őket.- fájt kimondani a szavakat Lexnek, de összeszedte magát. Sikerült kihevernie egyik legközelebbi barátja árulását és a másik halálát. Többet vesztett, mint én ebben a pár hónapban. Nagyon erős lány.. nélkülem is jól meglesz.

-Lex, ne most omoljon össze, ha kérhetem.- mondta halkan Thrawn.

-Nem terveztem, uram!- válaszolt katonásan, de a viccelődő hangnem ott bujkált a szavai mögött.

-Nagyon helyes.- bólintott- Liir, tábornok, kérem üljenek le. Indulhatunk a Chimaerára.- kiáltott előre a pilótának.

Sosem fogom tudni megunni a masszív csillagromboló látványát. A hasán elterülő festést még maga Sabine is elismerné, egyben csodálatos és félelmet keltő. Megkülönbözteti ezt a rombolót a többitől.. minden lázadó tudta, ha ezt a szimbolumot látja, akkor meneküljön, mert Thrawn ellen esélye sincs. Hát, ha minden jól megy, innentől már a birodalmiak fognak reszketve menekülni.

Dokkoltunk, a hajón tartózkodó legénység mind a hangárba özönlött, kitörő tapsviharral fogadott minket újra a fedélzeten. Sokan közülük már nem viselték a rangjelzéseiket. A vadászpilótákon már a megszokott fekete pilóta-ruha volt, mindenki készen állt a bevetésre.
A hídra siettünk, én csak bicegtem, de Lex átkarolt és így gyorsabban tudtam ügyetlenkedni. Odafönt maga Paelleon kapitány várt minket, kezet fogott az admirálissal, Lexszel és velem is. Néhány parancsot kiáltott az embereknek, aztán felénk fordult.

-A holdra, uram?

-Pontosan, kapitány.- bólintott Thrawn elégedetten- Küldje el a koordinátákat a többi hajónak is. Mindenki velünk jön.

-Mindenki?- döntötte balra a fejét, mert nem igazán értette.

-Kapitány, szemtanúja lehet egy orbitális bombázásnak. Milyen érzéssel tölti ez el?- kérdezte Lex mellettem minden tisztelettel, de a hangjában megbújt egy kis pimaszság.

-Megtisztelve, hölgyem. De remélem élő nem lesz a holdon.- gondolkodott el egy pillanatra.

-Ami azon a bolygón mozog, nem biztos, hogy él is.- tettem hozzá halkan.

-Hogy van, Liir?- kérdezte hirtelen Thrawn, hátra sem fordulva.

-Még bírom, köszönöm. Nem szabadul meg tőlem ilyen hamar.- nevetni kezdtem, utána viszont köhögésbe csapott át a jókedv, a kezem véres lett, amit a szám előtt tartottam.