Shadow Squad

《 17 》

Bevallom, máshogy képzeltem el a találkozást az admirálissal. Először is, furcsálltam a hajóválasztását, de ez eltörpült amellett a tény mellett, hogy Thrawn a testvére! Mondanám, hogy milyen kis galaxisban élünk, de ez így nem állná meg a helyét. Ahogy beszélgettek, azt szűrtem le, hogy nem valami jó a kapcsolat kettejük között. Mintha Thrass haragudna Thrawnra, de az túl büszke, hogy belássa a tévedését és igazat adjon a fivérének, vagy az előző nem hajlandó engedni a bocsánatkéréseknek. Minden esetre itt maradt ő is és segít felvenni a harcot a betegség ellen. Sajnos ez sem sokat oszt-szoroz, mert még így sem vagyunk elegen. Tovább kéne indulnunk a Yavin 4 felé, de csak egyhelyben vesztegelünk.

A kabinomban feküdtem hanyatt az ágyamon és elmélkedtem hasonló dolgokon. Felteszem az osztag többi tagja éppen edzett, vagy Jonnak bizonygatták, hogy helyesen kérnek segítséget az ellenségtől. Sok gondolatot érzékeltem a hajón.. a főadmirális belül bizonytalan volt, még ha nem is mutatta ki. Aggódott, hogy miként fognak minket majd fogadni. Hát, nincs egyedül. Minden velünk maradt tiszt és katona kételkedik.. de ez teljesen normális. Mindenki szokott kételkedni, még én is.
Megszólalt a kommunikátorom.

-Itt Passik, vétel.- szóltam bele, majd felültem az ágyamon.

-Jöjjön az irodámba! Beszélni akarok magával!- hallottam a főadmirális mára már ismerős hangját.

-Vettem, azonnal indulok.- válaszoltam katonásan, aztán felvettem a dzsekimet, amit nemrég kaptam Lextől és nekivágtam az útnak gyalog.

Ahogy odaértem egy beletörődő sóhajt hallottam, majd feltárult az ajtó és egy dühös, csalódott Thrass vonult el mellettem. A főadmirális csak a fejét fogta, majd ránézésre felderült és kisimult az arca, ahogy meglátott.

-Áh, Passik, jöjjön be!- amint beértem egy székre mutatott majd elhelyezkedtem.

-Valami baj van, főadmirális?- kezdtem aggódva.

-Így is fogalmazhatunk.. tegnap egy csillagromboló érkezett a holdra. Elfogtunk egy segélykérő üzenetet, legalábbis azt hittük róla, hogy az. Kiderült, hogy figyelmeztetés volt, hogy még véletlenül se tévedjen arra senki. Elcsíptük egy lázadó kém jelentését egy közeli rendszerben.- izzó vörös szeme egy csíkká szűkült, ahogy a gondolataiba merült.

-Felteszem, mindenki meghalt.- erre igazából nem vártam választ, de mégis kaptam.

-Attól tartok, a halálnál sokkal rosszabb történt velük.- elhúzta a száját, aztán egy sokkal semlegesebb arckifejezéssel rám pillantott- De most nem csak ezért hívtam ide.

-Jó tudni..- motyogtam.

-Először is szeretnék elnézést kérni, hogy magát is belekevertem ebbe a családi ügybe. Igazából nincs sok köze hozzá.- szünetet tartott, azt hiszem a reakcióimat figyelte- Másodszor pedig kénytelen vagyok feltenni a kínos kérdést: kihez köti a hűsége most?

Erre számítanom kellett volna, de mégsem tettem. Úgy döntöttem, diplomatikus választ adok.

-Most az Árnyék osztag tagja vagyok.. még páncélom is van.- elmosolyodtam, hogy oldjam a feszültséget- Tehát az ön parancsnoksága alá tartozok.

-És ha Thrass elmegy, ön kivel tart majd?- vajon ezt a birodalmi akadémiákon tanítják, hogy hogyan tegyünk fel minél kegyetlenebb kérdéseket? Azt talán nem, de a kihallgatást igen..

-Szeretném a magam útját járni, bár az már bebizonyosodott, hogy az nem működik számomra.- megnedvesítettem az ajkaimat, mert idő közben teljesen kiszáradtak- Nem hiszem, hogy a betegséggel ilyen gyorsan le tudnánk számolni, bár én bízok a maga képességeiben. Majd eldöntöm, ha odáig jutunk.- ezzel részemről lezártnak tekintettem a témát, szerencsére ő is.

-Csodás! Végül pedig, de nem utolsó sorban, ön érzékeny az Erőre. Ugyan fiatalként megtanulta, hogyan lehet ezt a képességet navigálásra használni, sokkal több minden rejlik még magában! Ugyan én nem vagyok erőhasználó, de tudok róla négyány dolgot. Én megtaníthatom néhány apróságra, viszont ha jól tudom, a lázadóknál van két Jedi. Ha hajlandóak tárgyalni velem a vezetőik, maga beszélhetne velük.

-Valóban jól hangzik.- majd egy pillanatra elröprengtem. Mikor Thrassnak kémkedtem egy hideg, sivatagos bolygón, találtam egy áttetsző kristályt a földön heverve. Rövidebb volt, mint a kisujjam, de nagyon megtetszett és furcsamód mintha magához hívott volna. Talán ennek is köze lehet az Erőhöz. Attól a naptól fogva mindig a zsebemben tartottam, most is itt volt nálam, így az asztalra helyeztem- Tudja, hogy ez mi?

-Hol szerezte?- érdeklődött, mikor két ujja közé vette és közel emelte a szeméhez.

-Egy Jedha nevű sivatagos bolygón. Éppen felderítést végeztem egy óriási kráter körül. De az óriásit úgy értse, hogy egy kisebb hold elfért volna benne!- meséltem lelkesen, miközben egyre több emlék és részlet jutott az eszembe.

-Ez egy kyber kristály.- adta vissza vonakodva. Láttam rajta, hogy fontolgatja, megtartsa-e vagy sem- Sosem fogtam még a kezemben hasonlót, de sokat olvastam már róluk. Ilyenek működtetik a fénykardokat, a Jedik és a Sithek fegyvereit.

-Azok kik?- még életemben nem hallottam róluk.

-Szerintem jobb lesz, ha mindent előről kezdünk.- sóhajtott egyet, de nem unottan, hanem mint aki élvezi és szereti a történetet, amit mesélni fog, csak kell hozzá egy nagy levegő- Az Erőt úgy képzeje el, mint egy hatalmas energiamezőt, ami átjár és körülvesz minden élőt. Ez az Erő két nagy részre szakad: a világos és a sötét oldalra. A világos oldalon, a Jedik szentül tisztelik a hagyományaikat, rendüket régen egy tanács vezette egészen a Klónháborúkig, amikoris Palpatine császár kiírtotta a Jediket, volt pár kivétel persze, de ezzel véget vetett a háborúnak és békét teremtett a galaxisban.- nem bírtam ki, félbe kellett szakítanom.

-A Klónháborúkról már hallottam!

-Nagyon jó! Akkor azt már nem kell elmagyarázzam. A Jedik nagyon szigorú szabályok szerint éltek. Fiatal korukban elválasztották őket a szüleiktől és templomuk falai közt nevelték a gyerekeket. Nem lehetett magántulajdonuk a ruháikon és a kardjukon kívül! Nem szerethettek, nem házasodhattak, nem érezhettek, mert úgy tartották, az érzéseik elvezetik őket a sötét oldalra. A félelem, a kétely, a kapzsiság, a düh, a szenvedély mind tiltva volt nekik.

-Tényleg?- elég hihetetlennek hangzott mindez.

-A Sithek viszont az érzelmeikből merítettek erőt. Szenvedéllyel használták az Erőt és amíg a Jedik ezt a természetfeletti hatalmat szolgálták, a Sithek elérték, hogy ez az erő szolgálja őket. Erősebb harcosokká váltak azáltal, hogy nem féltek önmaguktó és szabadjára engedték az érzéseiket. A sötét oldal út olyan képességekhez, amelyek egyesek szerint természetellenesek lennének.

-Nem egy Sith nagyúr felelős a betegség létezéséért?- úgy hittem kifogok rajta ezzel a kérdéssel. Elszámoltam magam.

-A Jedik is nyílván azt fogják mondani neked, hogy a Sith sötét nagyurai gonoszok voltak és kapzsik meg önzők és igazuk is lesz, bizonyos értelemben. De egy konfliktusban mindkét fél a saját igazáért harcol, nem? És a végén a győztesek írják a történelmet.

-Valóban. De minden konfliktusban van egy harmadik fél.- jelentettem ki határozottan.

-Ahogy ebben is volt, van és mindig is lesz.