Shadow Squad

《 16 》

-Ez egy chiss hajó!- ismertem rá a külsejére- Egy könnyűcirkáló. A Védőflottánál igen népszerűek voltak ezek a gépek olyan 10-15 évvel ezelőtt. De honnan tudja biztosra, hogy ez a hajó az, amit ön említ?

-Semmi kétség.- a főadmirális egy ideje már nem pislogott, csak a hajót bámulta, mintha egy kísértetet látott volna- Bárhol megismerem a Springhawkot.

-Ha szabad kérdeznem, honnan?- kérdezte Lex, aki idő közben megjelent a hídon, ahogy James és Jon is.

-Onnan, kedves Lex, hogy az a hajó valamikor az enyém volt.- ismét hátradőlt a székében és a kommunikációs tiszthez szólt- Beszélni akarok a hajó parancsnokával. Hívják őket!

Néhány másodperc síri csend után jelzett a tiszt, hogy él a vonal. Lélegzet visszafojtva figyeltem, hogy mi fog történni. Már sejtettem, hogy ez az admirális lesz, hiszen ki más jönne utánunk/ elénk egy chiss könnyűcirkálóval? De akkor sem értettem, hogy miért nem a saját hajójával jött. Talán ez kisebb és jobbak a fegyverei? Vagy kevésbé lenne feltűnő? Nem tudom, mindenesetre amikor beleszólt a mikrofonjába Thrawn, a szívem a torkomban dobogott.

-Én Thrawn főadmirális vagyok, a Galaktikus Birodalom és Palpatine császár harcosa.- itt levegőt vett és oldalra biccentette a fejét, mert nem tetszett neki ez a megfogalmazás, de most már kimondta, tehát nem volt mit tenni, folytatta- Önök jelenleg a Chimaera csillagrombolóval néznek farkasszemet. Azonosítsák magukat!

A hang, amin a válasz érkezett, ismerős volt. Ez tényleg az admirális! Szavai magabiztosak voltak, hangja nem remegett.

-Én Syndic Mitth'ras'safis vagyok, a Chiss Expanziós Védőflotta admirálisa...- most hallottam először a nevét.. hasonlított a Mitth'raw'nuruodo-ra, de ez úgy látszik csak nekem tűnt fel, nem teszem szóvá. Apró habozás után még az admirális hozzátette- A hajónkat, a Springhawkot, szerintem nem kell bemutassam.

A főadmirális szó szerint ledermedt. Épp hogy a szája nem volt nyitva a döbbenettől. Meglepő volt mindennek a szemtanúja lenni. Felállt a székéből, majd odament a hajója rangidős tisztjéhez. Meghagyta neki, hogy amíg vissza nem tér ő és az Árnyék osztag, addig ő a hajó parancsnoka és hogy el ne mozduljanak a hajóval. Ezek szerint átszállunk...

-Ott van még, Mitth'ras'safis?- kérdezte hangosan. A nevet olyan könnyedén mondta ki, mintha régen már sokat emlegette volna.

-Igen, még hallom. Azért érkeztem ide...

-Majd megmondja személyesen. Én és négy harcosom átszállunk. 15 perc és ott vagyunk!- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

-Rendben. Várjuk magukat. Kinyitunk egy dokkot maguknak az orr előtt.- majd recsegés jelezte, hogy megszakadt a vonal.

-Árnyék osztag, 5 percük van elkészülni. Indulás! A fenti hangárban találkozunk.- azzal elrohantunk a kabinjaink felé.

7 perc múlva a kompunk felszállt. Nagyon izgultam. Már rég találkoztam az admirálissal. Vajon haragszik rám, hogy az engedélye nélkül cselekedtem? Vagy büszke, mert találtam egy módot rá, hogy maradhassak és segítsem őket? Az a kérdés is megfogalmazódott bennem, hogy vajon honnan ismerik egymást Mitth'raw'nuruodoval? Mikor jelentettem neki hogy rátaláltam erre a száműzött chissre, sokat kérdezett felőle, amikre csak részben tudtam válaszolni. Hiába hangzott úgy a beszélgetésük, mint egy hivatalos megbeszélés, ki lehetett hallani a hangjukból, hogy ismerték egymást... bárhogy is próbálja titkolni Thrawn.
Mire észbekaptam, már épp dokkoltunk.

A Springhawk sokkal otthonosabbnak nézett ki, mint a Chimaera, már így chiss szemekkel. A folyosók itt hófehérek voltak, a falak néha olyan simák és fényesek, hogy láttam a saját tükörképemet bennük. Tekintettel arra, hogy a főadmirális ismeri ezt a hajót, roppant otthonosan mozgott benne. Meg mertem volna esküdni, hogy még a járása is megváltozott, mikor a fedélzetre léptünk, a tartásáról nem is beszélve. Nem tudtam pontosan kifürkészni az érzéseit, de valami nagy fájdalom emésztette és talán...
bűntudat.

Megjelent velünk szemben a folyosón a fogadóbizottságunk. Középen az admirális állt, talpig fekete egyenruhájában. Zubbonyának vállán vörös foltok jelezték, hogy melyik Uralkodócsalád tagja. A vörös a nyolcadiké volt. Egymagas volt a főadmirálissal, viszont soványabb volt az arca. Sötétkék, szinte fekete haja hátra volt fésülve. Mögötte is négyen várakoztak még, négy chiss harcos. Hőpisztolyaik a kezükben pihentek, sisakot azonban nem viseltek ezért úgy éreztem fairnek, ha mi is levesszük. Meg sem kellett szólalnom, mert Thrawn azonnal intett, mire mind felfedtük az arcainkat. Az admirális, ha meg is lepődött egy kicsit, nem mutatta.

-Ahogy ismerlek, szerintem eltekinthetünk a macerás fogadórituáléktól.- ez volt az első mondat, ami elhangzott kettőjük között.

-Természetesen.- bólintott lassan Thrawn- Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Kérem vissza a kémemet!- jelentette ki habozás nélkül. A főadmirális arca meglepettségről árulkodott- Nem is mondtad neki, Passik?

-Neki nem.- sütöttem le a szememet.

-Kém?

-Ha ez számít valamit, a betegségről kellett információt gyűjtenem, nem magáról.- magyarázkodtam gyorsan.

-De azért rólam is jelentettél a testvéremnek, nem?- kérdezte ingerülten. Nem tudtam eldönteni, hogy rám, az admirálisra, vagy magára haragszik igazán. Amellett a tény mellett pedig könnyedén elsiklottam, hogy a testvérének hívta Mitth'ras'safist. Akkor ezért hasonlít így a nevük..

-A testvére?- vetette közbe ámulatba ejtve James.

-Ne most!- bökte oldalba Jon.

-Nézd, Thrass én egészen máig azt hittem, hogy meghaltál! Amikor a Kirajzás...- elharapta a mondat végét- Ezért nem kerestelek. Azt mondták nekem, hogy meghaltál! Aztán száműztek.

-Tudom.. én figyelmeztettelek.