Shadow Squad

《 8 》

A raktár ajtaján kikukucskáltam, hogy tiszta-e a terep. Szerencsére az volt. Megfogtam az egymásra helyezett ládáim egyik fülét, Lex pedig félkézzel a másikat. Jobb keze továbbra is a sugárvetőjén pihent. Mikor a sötétebb folyosó lépcsőin haladtunk lefelé egyik pillanatról a másikra elment még az a kevés világítás is, ami volt. Teljes sötétség borult ránk. Egy pillanattal később már vörös fényben úszott minden és szirénák hangja hasította ketté a teljes csöndet. Lex és én teljesen ledermedtünk. A főfolyosó irányából sikítozást, fuldokló hangokat, köhögést és lövöldözést hallottunk, nem is beszélve az üvegszilánkok csörömpöléséről. Ugye nem? Kérlek, mondd, hogy ne!

-Az ajtó légmentesen zár, bármi is történik odakint az nem jut ide be. De nagyon remélem, hogy mindez nem az, amire gondolok.- jelentette ki Lex, mikor leengedtük a ládákat a földre.

-Felteszem, már nincs szükség az álcára.- vettem le a sisakomat és a hófehér, fényes rohamosztagos páncélt. Felnyitottam a felső dobozt és ott volt benne a hőn szeretett ruhám. Amilyen gyorsan csak tudtam, belebújtam és a hozzá tartozó sisakot is magamra vettem.

-Csinos szerelés!- füttyentett, mikor a lábamra csatolt pisztolytáskába süllyesztettem az egyik pisztolyomat, míg a mesterlövész puskám darabjait egy kisebb dobozban a hátamra vetettem és két késemet 'x' alakban hátul az övembe csúsztattam- Ha nem tudnám hogy velem vagy, fejvesztve menekülnék.

-Elég a viccelődésből!- bár nagyon jól estek a bókok..- Kéne egy kifelé vezető út.

-Csak a főbejárat. Nem véletlen! Hisz ha elszabadul itt valami, akkor azt az ajtót lezárják és ami bent van, nem jut ki.

-Valami furcsa...- hegyeztem a füleimet, hogy meghalljam odakintről azt a zajt, amit különösnek véltem, de rá kellett jönnöm, hogy csend van- Hallod ezt?

-Nem.- vágta rá gyorsan Lex.

-Épp ez az! Csend van! Mindenki meghalt.. itt az idő, mennünk kell!- már nyitottam volna az ajtót, mikor még gyorsan megkérdeztem- Ugye a sisakod képes megszűrni a levegőt?

-Úgy tudom igen. Mehetünk.- tette még hozzá, mikor látta, hogy hezitálok.

Az ajtó egy halk szisszenéssel a falba csúszott, a túloldalán pedig olyan látvány fogadott, amire képtelenség felkészülni.
A levegőt valami füstszínű anyag homályosította el, de ettől még minden látszott. Az üveg elválasztófalak közepe ki volt törve, a szirénák már ugyan elhallgattak, de az összes fal vörös fényben úszott. A padlón össze-vissza a lehető legváltozatosabb testhelyzetekben holttestek feküdtek. Vagy megfulladtak, vagy egymással végeztek.. ez lehetett a sikoltozás és a köhögés. Amit viszont rendkívülinek tartottam, az az volt, hogy mindannyiuk bőre szürkés volt.. pedig csak most haltak meg.
Az ajtó felé kezdtünk sétálni, kerülgetve a hullákat, az üvegszilánkokat és a vérfoltokat- illetve csíkokat. A főbejárattól még 20 méter választott el minket, mikor egy nagyon de nagyon távoli hulla megmozdult.

A szívem majd' kiugrott a helyéről, úgy megijedtem. Nem szégyellem bevallani, ott és akkor rettegtem. Az alak lassú volt, de felénk döcögött. Az egyik lábát vonszolta csak maga után, bal csuklója természetellenesen kicsavarodott. Rohamosztagos sisakjának alsó légző része hiányzott, ott kilátszott a már zöldes bőre és fekete szája, amiben fogai nagyobbak és hegyesebbek lettek. Valami furcsa váladék csöpögött a szájából... hogy ez nyál, vagy vér volt, azt csak az tudja megmondani, aki igazán közel merészkedik hozzá. Maradjunk annyiban, hogy a mi célunk nem ez volt. Ahogy egyre közelebb ért, a távolban, jóval mögötte újabb példányok tápászkodtak fel. Mind ugyanolyan rémisztően nézett ki.. kitekeredett végtagok, szakadt páncél vagy egyenruha, zöldes bőr, nagy fogak. Mintha csak valami horrorfilmből léptek volna ki. Az viszont érdekes volt, hogy mindnél volt sugárvető, de egyikük sem tüzelt.

-Ne várjunk tovább Lex, futás!- kiáltottam és szélsebesen az ajtó felé kezdtem rohanni.

Kétségbeesetten csaptam rá a kapunyitó gombra, mire az lassan, ráérősen feltárult. Lex és én szinte átestünk rajta, majd a külső panelhez léptem és bezártam az ajtót. Éppen időben csukódott be, mielőtt az egyik lény kilógathatta volna a visszataszító, megnyúlt karját. Az adrenalin ugyan felpörgetett, de most, hogy az életveszélyen túl voltunk makacs fáradtság telepedett rám. Ziháltam, nem csak a futás miatt, a fejem lüktetett. Lexen hasonló tüneteket tapasztaltam, ám ő mégis állva maradt, amíg én hátamat a falnak vetve ültem.

-Ez mi volt?- kérdezte remegő hangon. Úgy hallom ő is megrémült.

-Ez, kérlek szépen, az, ami ellen harcolunk. Ez volt a feketeszárny vírus. Úgy tűnik megtalálták a kutatók azt az összetételt, amit nem kellett volna...

-Ez volt az?- nézett el újra a kapu irányába- Most már kezdem érteni, hogy Thrawn miért aggódik úgy. Muszáj elpusztítani.

-Valóban. De ahogy neked, nekem is jelentenem kell.. visszatérek a hajómhoz, te menj a tiédhez! Útközben a fák közül majd összeszedsz.

-Legyen úgy.- bólintott, majd lassú futólépésben elindult és elveszett a szemem elől a fák között.

Nagy nehezen összeszedtem magamat és feltápászkodtam a földről. A fáradtság már kezdett kimenni megfeszített izmaimból, ezért viszonylag jól tudtam haladni a hatalmas fák és bokrok között. Mikor megpillantottam a hajóm roncsait és felmásztam hozzá beleültem és lefuttattam rajta egy-két vizsgálatot, hogy lássam, mi sérült meg. A fény alatti hajtóműveknek semmi baja. A létfenntartó rendszer viszont teljesen tönkrement. Nem működik sem a radar, sem a robotpilóta. Szerencsére a rádió is kifogástalan állapotban volt. Most csak ez számított.

-Admirális úr, itt Passik. A betegség elszabadult! Ismétlem, a betegség elszabadult! A labort ellepték a mutánsok. Éppenhogy meg sikerült menekülnöm. Most jelenleg fogoly vagyok, mégis egy kicsit szabad. A birodalmi főadmirális mintha bízna bennem. Az egyik emberét kell kimenekítsem, aztán szabad vagyok. Nem tudok elszökni. Teljesítem az alku rám eső részét. Meglátom ő is ezt teszi-e. További utasítások?- befelyeztem az üzenetet és csak remélni tudtam, hogy célba ér. Úgy tűnik a szerencse ma engem pártol, mert nemcsak olvasták, de válaszoltak is, szinte azonnal.

-Ha a vírus tovább terjedne, vagy nem akarnák elengedni, hívjon és elmegyek magáért.- fél perc recsegés és csend- Ki az a főadmirális?

-Ezt érdekesnek fogja találni... azt hiszem kiderítettem, mi történt a száműzött Mitth'raw'nuruodoval.