Shadow Squad

《 37 》

A hatalmas birodalmi flotta vezérhajója, az Executrix megpróbált kapcsolatba lépni a főadmirálissal. Mikor a navigációs tiszt jelezte ezt, Thrawn arcán egy pillanatra a kétségbeesés vette át az uralmat, de hamar elnyomta ezt az érzelmét is, mint minden másikat. Helyét újra a nyugalom vette át. Szürke páncélján megcsillant a nagymoff három dimenziós hologram képe. Az ő arcáról sem lehetett többet leolvasni, de kinyúltam felé az Erővel és éreztem, hogy meglepődött. Sejtette, hogy Thrawn lelépett, de hogy egyenesen az ellenséghez rohant és bevették maguk közé... ezt még ő is hitetlenkedéssel fogadta.

-Áh, hát meglett, főadmirális.- kezde gúnyolódó hangon. Thrawn lefogta a mikrofont, hogy Tarkin ne hallhassa, amit a kapitánynak mond.

-Paelleon kapitány, a Chimaera, és a hold ezen oldalán tartózkodó hajók szüntessék be a tüzelést, a többi megkettőzött erővel folytassa.- elemelte a kezét a pultról, és újra Tarkin felé fordult- Üdvözlöm, nagymoff. Segíthetek valamiben?

-Például adja meg magát és álljon hadbíróság elé. Szívesen írnám alá a halálos ítéletét. A hajóját természetesen felesleges pocséklás lenne pókhálóvá lyuggatni, ezért ha önként velünk jön, csak a lázadó barátait lőjük az atomjaikra.- mondta Tarkin egy levegővel.

-Attól tartok, ezt az örömet nem szerezhetem meg magának.- csóválta tettetett bűntudattal a fejét a chiss- Ha most elpusztít engem, a galaxisban több millióan halnak majd meg.

-Csak lázadók.- vont vállat a férfi.

-Azt hiszi a vírus válogat?- vonta fel sötétkék szemöldökét- Még mindig nem érti.. nem a Birodalmat árulom el. Épp megmentem.- szerencse, hogy ezt a lázadók nem hallották, mert megrendült volna bizalmuk a főadmirálisban. Éreztem, csak meg akarja győzni Tarkint a saját igazáról.

-Ha lehetne irányítani...

-De nem lehet.- vágott közbe a chiss. Nem volt sem ingerült, sem haragos a hangja, csak finoman rendreutasító. Tudta, hogy Tarkint nem tudja meggyőzni.. csak az időt húzta, hátha a bolygó felrobban, amíg ők beszélgetnek és aztán gyorsan fénysebességre valtva eltűnhetnek innen, még mielőtt a birodalmi flotta lőni kezdene. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Thrawn nem dédelgetett hiú álmokat, tudta, hogy mindez nem fog megtörténni, de azért jó volt eljátszani a gondolattal egy pillanatra.

-Pénz és hatalom..- közölte nyersen a nagymoff.

-Parancsol?

-Pénz és hatalom.- ismételte meg Tarkin türelmesen- Magának nincs, nekem van és még több lesz, ha a vírust elkezdjük használni. Így már érti a céljaimat, parancsnok?- valóban, Thrawn páncélján lévő rangjelzés parancsnoki volt, és a lázadók között nincsenek főadmirálisok.. őszintén remélte, hogy nem fog újra a ranglétra aljáról indulni.

-Így már világos. Ettől függetlenül nem engedhetem, hogy terveit véghez vigye. Utoljára szólítom fel, hogy távozzon és ne térjen ide vissza!- hangja határozott volt, pont mint mikor Liir először hallotta. A halálra várt.. tesztelni akartak rajta egy halálos vírust, de a főadmirális felismerte és maga mellé vette. Nem tudott ezért elég hálásnak lenni.

-Nem ingatnak meg a fenyegetései. Én itt ma győzelmet fogok aratni.

-Meglátjuk!- azzal kikapcsolta a kivetítőt és egy mély sóhaj után hátrafordult hozzám, és az engem támogató Lexhez- Hogy van?

-Még bírom.- bólintottam. Igazából borzasztóan éreztem magam. Mélyeket lélegeztem, ahogy Ashoka tanította, egyfajta meditatív állapotba próbáltam kerülni, kapcsolatba az Erővel, hogy a vírus elleni küzdelmemre tudjak összpontosítani. Ezzel egy ideig óráig le lehetett lassítani.. persze ez már nem sokat számított.

-Figyeljen rá Lex, kérem.- majd felállt a székéből és a híd legelejére sétált, hogy szembenézhessen az embereivel. Lassan minden tekintet rá szegeződött, az összes tiszt abbahagyta addigi tevékenységét és lélegzet visszafojtva várta, hogy mi mondani valója van az admirálisuknak- Nem fogok hazudni. Ez a küldetés, meg van rá az esély, hogy az utolsó lesz. Két ellenség fenyeget minket, a vírus és Tarkin. A kérdés egyszerű: melyiktől tartunk jobban. Egy vérengző nagymofftól és néhány rombolótól, vagy egy olyan vírustól, ami kiirtaná az életet a galaxisból. Ezt a kérdést tegye fel magának mindenki, és válaszoljanak is rá.- várt egy fél pillanatot, hogy a megrendülés és a sokk eltűnjön az emberei arcáról és józan ésszel végig tudják gondolni az esetleges történéseket- Aki távozni akar, nem állítom meg. Maguk nem erre vállalkoztak, nincs jogom ennél is többre kérni magukat.

-Kár a szóért, főadmirális..- szólalt meg Paelleon kapitány tettetett beletörődéssel- Nem szabadul meg tőlünk ilyen könnyen.- meg mertem volna esküdni, hogy láttam egy mosolyt átsuhanni Thrawn arcán.

-Szívből reméltem, kapitány.- bólintott, majd visszasétált a székéhez, újra leült, benyomott pár kapcsolót és beleszólt a kommunikátorába- Thrass, adódott egy kis gondunk.. kéne néhány hajó kölcsön.- Lexet mindig elvarázsolta a cheunh nyelv, még egy életveszélyes szituáció kellős közepén is.

-Bárcsak én is így tudnám beszélni..- súgta oda nekem, miközben egyre inkább ránehezedtem, de még a saját lábaimon álltam. Az Erőn át éreztem, ahogy a bolygó lassan enged a külső hatásoknak és a magjában lévő magma egyre inkább a felszínre akar törni, de még mindig nem volt elég neki a turbolézertűzből. Kell nekik még egy kis idő.. na jó. Nem kis idő.

-Indítom őket!- hallottam Thrass ismerős hangját, ahogy szinte jókedvűen válaszol- Liir?

-Még jól.. azt hiszem.- bizonytalanodott el Thrawn és megint felénk fordult. Beszélni már nem nagyon volt erőm, de azért a hüvelyk ujjamat még fel tudtam mutatni, ezzel jelezvén, hogy jól vagyok.