Shadow Squad

《 12 》

-Most, hogy Jon Haskot újonnan a köreinkben tudhatjuk, és a jelentésükben állítottak tényleg igazak, a Coruscant felé kanyarodunk.- jelentette ki ünnepélyesen Thrawn- És beszélek az Uralkodóval, hátha most fog rám hallgatni.

Az Árnyék osztag felkör ívben állt a főadmirális irodájában, az asztala előtt. Ha valaki belép az ajtón, ami pont szemben van Thrawn székével úgy láthatja, mintha két különös, nagy gyíkszerű teremtmény ülne a két vállán. Ezek az állatok persze csak a mögötte lévő szekrény feletti falon voltak mint domborművek. Az említett szekrényen különös ereklyék kaptak helyet, magam sem tudtam azonosítani őket. Egy fehér sisak zöld csíkokkal, meg egy sárgás maszk, arany mintával. Mindkettő oly réginek tűnt, mintha egy másik korból származtak volna.

-Szabadjon megkérdeznem, uram, de biztos benne, hogy egyáltalán beengedik hozzá?- vetette fel Lex aggodalmas hangon, aki jós ismerte az Uralkodót és a róla szóló rémtörténeteket.

-Főadmirális vagyok, Miller, és élni fogok a rangommal. Nálam magasabban a seregben már csak Lord Vader és maga Palpatine császár áll. Be fogok jutni, semmi kétség.- állította magabiztosan.

-És ez a maga Uralkodója tényleg fontolóra fogja venni, hogy leállítja a gyártást?- kezdtem el felindultan. Nem bíztam az emberekben, mióta meg próbáltak ölni a vírussal- Ő csak a biológiai fegyvert fogja látni.

-Igen ez bennem is felmerült, de Lex sisakkamerája sok mindent rögzített. Ha megmutatom neki, eleget fog tenni a kérésemnek és felrobbantja az egész bolygót.- még mindig határozottnak tűnt, de szerintem sikerült megingatnom.

-El is hiszi, amit most mond?- kérdeztem vissza. Fejét lassan oldalra billentette, felsóhajtott és témát váltott.

-Elkészült a páncélja, elvárom, hogy az osztag tagjaként a bevetéseken ebben jelenjen meg.- arcáról minden érzelem eltűnt, aminek eddig is csak a nyomait láttuk, hangja színtelenné vált.

-Legyen.- bólintottam, majd mély hallgatásba burkolóztam.

-Ha a hajó képes tartani a mostani sebességét, négy standard nap alatt ott is vagyunk.

■

Mikor a főváros-bolygó körüli pályára álltunk, kaptam egy fülest, hogy amíg Thrawn tárgyal az Uralkodóval, mi az Árnyék osztag, hivatalosak vagyunk egy összejövetelbe, valami puccos bulira, ahol a császár közeli bizalmasai is jelen lesznek. Igen, a főadmirálisnak sikerült audienciát kapnia az uralkodójától. Parancsba adta nekünk, hogy az összejövetelen tartsuk nyitva a fülünket. Mivel ezt én bevetésnek vettem, felvettem a vadonatúj páncélomat.

Kényelmesebb volt, mint vártam. Ugyanolyan matt szürke színű, mint a többieknek, de ezen több kék csík futott végig. A jobb vállam fölött egy, a csíkokkal megegyező színű műbőrdarab volt. A tükörben nézegetve magam, rá kellett jönnöm, hogy tetszik amit látok. Ráadásul szerintem a páncél anyaga hasonló a chiss páncélokéhoz. Ez megnyugtatott...
A sisakommal a hónom alatt átsétáltam az eligazítóba, ahol a többiek már ott voltak, de egyikükön sem volt páncél.

Lex egy csinos, térdig érő, ujjatlan azúrkék fodros ruhát viselt, hozzá passzoló ékszerrel, cipővel és legnagyobb meglepetésemre, sminkkel. Haja oldalra volt fésülve.
Jamesen sötétkék elegáns hosszú kabát volt, fekete nadrág, cipő és ing. Hask hasonló szettben mutatkozott, csak neki a kabátja volt fekete, minden más ruhadarabja hófehér.
Szerencsémre a főadmirális nem volt jelen, így nem láthatta, ahogy minden szempár döbbenten szegeződik rám.

-Liir?- kérdezte Lex kétségbeesetten.

-Rossz szerelés... ugye?- próbáltam leplezni, hogy mennyire zavar a tévedésem.

-Azonnal gyere velem!- majd karon ragadott és elráncigált az ő kabinjába.

Levetette velem a páncélt, majd a szekrénye mélyén túrkálva elővett három hosszabb ruhát és egyenként elém tartotta őket. Végül egy fehér ruhát adott oda, hogy vegyem fel, de én ránéztem és nem voltam hajlandó belebújni. Hosszú volt és szúrós az anyaga. Szerintem nem titkolt célja az volt, hogy minél kevesebb látszódjon ki a kék bőrömből. Tudom, hogy a császár gyűlöli az idegeneket ez azonban nem riaszt vissza. Egy tűzpiros ruha mellett döntöttem végül, majd hagytam Lexnek hogy kisminkeljen és rámadjon néhány arany színű ékszert. Mikor kettesben visszatértünk az eligazítóba, James hirtelen elhallgatott és tátott szájjal nézett minket.

-Azta...- ennyit tudott kinyögni. Csak elégedetten elmosolyodtam, ezzel jelezve, hogy hasonló reakcióra számítottam. Ekkor lépett be Thrawn a díszegyenruhájában.

-Mindannyian tökéletesen néztek ki. Biztosra veszem, hogy könnyedén elvegyültök majd. A feladat a következő: információt szerezni Tarkin nagymoffról és a készülőben lévő biofegyverekről, vagyis hogy ki mit tud a feketeszárny vírusról. Az osztag tagjai tudják, hogy mit kitől kell kérdezni- mondta nekem- javaslom, hogy maradjon az egyikükkel.

-Rendben.- bólintottam. Mi mást csinálhattam volna azon a partin?

Együtt, így öten a hangárba sétáltunk. Meg mernék rá esküdni, hogy néhány katona és tiszt megfordult utánunk a folyosón. Mielőtt beszálhattam volna a kompba, Thrawn megállított. Szó nélkül kivette a hajgumit a hajamból, majd hátrasimította a szememből a tincseket. Nem tudtam mire vélni a jelenetet, így a körülöttem levőkre koncentráltam, a rezgéseikre, a reakcióikra, hangulatukra és igen érdekes dolgokat érzékeltem.
Lex magában hangosan nevetett rajtam, de ezen nem voltam meglepve.
Hask magán kívül nem foglalkozott senkivel és minden gondolatát az kötötte le, hogy észreveszik-e a cipőjébe dugott kését.
Thrawn idegeskedett, hogy mi mind valóban tökeletesen nézzünk ki, mert nem akarta, hogy lenézzék őt miattunk, vagy minket. Valószínűleg ezért igazított még a hajamon, ami, hozzáteszem, igen jó ötlet volt. Semmi szamélyes nem volt a mozdulatban.
James pedig mintha irigy lett volna... vagy féltékeny.