Shadow Squad

《 4 》

Ezúttal már rendes, mágneses zárral rendelkező bilincset kaptam, amin sehol sem volt gyenge pont. Esélyem sem lett volna elszöknöm, még az újonnan tapasztalt képességeimmel sem. El sem tudtam hinni, hogy esetleg még mindig képes lehetek érzékelni és használni ezt a misztikus energiát. Egyszerre töltött el izgalommal és rémülettel. Mi lesz ha a Birodalom ki akarja használni? Mi lesz akkor, ha Mitth'raw'nuruodo főadmirális átad az Uralkodónak? Belegondolni is elég ahhoz, hogy remegni kezdjek. Mikor az admirális ideküldött a Csilláról (író: nem röhög, tényleg létezik ez a bolygó!) fogalmam sem volt, hogy mi mindenbe fogok keveredni...
Az ajtó újra a falba siklott a jól megszokott szisszenéssel. Megint a főadmirális akart látni..

-Látom sikertelen volt a szökési kísérlete.- ült le a velem szemben lévő székre.

-Hogy maga milyen jó megfigyelő..- a hangom gúnyos volt, szemem forgása unottságot és apró megvetést sugárzott.

-Mit keresett azon a kutatóbázison?- próbálta újra kiszedni belőlem.

-Kémkedtem.- válaszoltam egyszerűen egy vállrándítás mellett.

-Egyértelmű, hogy a chissek is aggódnak a vírus miatt, én is fenyegetésként tekintek rá. Már próbáltam beszélni az Uralkodóval, de egyenlőre nem hajlandó lemondani erről a biológiai fegyverről. Halhatatlan katonák..- ahogy kimondta, máris felallt a szőr a karomon. Meg akartam mondani neki, hogy igen, én is azért vagyok itt, hogy ennek az egésznek véget vessek, de nem tehettem, mert megígértem az admirálisnak, hogy hallgatni fogok.

-Ha maga is ennyire tart tőle, miért nem tesz ellene?- cseréltünk szerepeket és most én tettem fel kérdéseket.

-Meg vannak kötve a kezeim. Ha nyíltan támadnám meg a kutatóbázist, azzal egy csomó embert megölnék és elárulnám az Uralkodó félreérthetetlen parancsát.- magyarázta. A szemében láttam, hogy most tényleg nem hazudott, hohy tényleg tenni akar valamit, hogy a népét óvja. Ezt becsülöm.

-Értem...- suttogtam elmélyedve a gondolataimban- Akkor a chisseknek kell cselekedniük.

-Ne legyen ebben olyan biztos. Engem is aggaszt ez a dolog, úgyhogy ki fogok találni majd valamit. Viszont most nem csevegni jöttem, hanem egy üzletet akarok ajánlani.

Veszély! Veszély! Szirénázott a fejemben egy hang. Egy olyan hang, ami eddig sokszor megmentette az életemet. Többnyire halgattam is rá, most is hallgatni akartam, de valahogy a kíváncsiság legyőzte az ösztöneimet. A biztonság illúziója, hogy a népemből valaki ül velem szemben. Bár nem sokat tudotam Mitth'raw'nuruodoról, annyi is elég volt nekem. Tudtam, hogy a férfit száműzték radikális és szélsőséges tetteiért, a törvények megszegéséért egy félreeső bolygóra. Hogy azután mi történt vele, senki sem igazán tudta.. úgy hitte mindenki, hogy meghalt.

-Hallgatom..- billentettem oldalra a fejemet kíváncsian várva, hogy mit akar felajánlani és persze, mi lesz annak az ára. Felemelte jobb kezét, mire két olyan speciális rohamosztagos lépett be. Az egyik, aki elkapott és egy alacsonyabb. Levették a sisakjaikat.

-Hadd mutassam be személyesen válogatott elit katonai csapatom, az Árnyék osztag két tagját. A hölgy Lex Miller, az úr James Law.- mutatott a két elit katonára.

A nő, Lex, haja rövid volt és szőke. Olyannyira rövid, hogy két oldalt fel volt nyírva és középen egy sávban volt csak hosszabb (olyan 7-10 cm hosszú..). Zöld szeme határozott volt, arca vonásai finomak, de látszott rajta a nehéz gyerekkor. Bőre hófehér volt, egyetlen heg sem csúfította sehol. A szürke páncél remekül állt rajta, de ha nem veszi le a sisakot, meg nem mondom, hogy nő.
A másik, James, bőre már sötétebb volt, de még mindig egész világosnak mondható. A szemei nagyon érdekesek voltak, mert ugyan barna színűek eredetileg, apró kékes pöttyök tarkították. Még sosem láttam ehhez foghatót. Haja lazán össze volt fogva a tarkójára, gondolom, hogy a sisakban ne zavarja, de így is feltűnt, hogy éjfekete és göndör. A páncél őt is öltöztette... bár nem értem, hogy miért fixírozza annyira a bilincseimet.

Feléjük biccentettem, majd visszafordultam a főadmirálishoz.

-Csinos az egyenruhájuk.- jegyeztem meg, de ő úgy tett, mintha meg se hallaná.

-A harmadik tagot, Jonathan Haskot elfogták az előbbi ütközet során. Túl messzire merészkedett a rajától és társaitól, ezért könnyedén beleesett egy vonósugár nyalábjába.- magyarázta, miközben gond nélkül váltott a sy bisti kereskedőnyelvre, amit a két ember is megértett.

-Azt akarja, hogy szabadítsam ki?- fintorogtam, nem is leplezve, hogy mennyire nem tetszik az alku ezen része.

-Cserébe- folytatta figyelmen kívül hagyva a kérdésemet- Szabadon távozhat.

-Ha itt maradok és nem segítek, mi lesz velem?- próbáltam menekülni a kényelmetlen feladat elől elvégre nem azért vagyok itt, hogy ezt az alakot segítsem.

-Kivallatják, hogy mit tud a feketeszárny vírusról, aztán átadják az Uralkodónak. Tőle legalábbis ezt a parancsot kapnám, ha jelenteném a tegnapi fejleményeket.- megengedett magának egy elégedett félmosolyt, látván, hogy sarokba szorított- De mindketten tudjuk, hogy ezt elkerülheti.

-Ha igaz amit mond, a választás lehetősége csak illúzió.- feleltem beletörődve újabb vereségembe.

-Ez nem igaz!- tiltakozott határozottan a főadmirális- Választhatta volna a sokkal fájdalmasabb utat is.

-Hát legyen. A szabadságomért cserébe segítek kiszabadítani Haskot maguknak, de vissza kell mennem a holdra, ahol a kutatóbázis volt, mert az én páncélom és fegyvereim ott vannak. Azok nélkül nem megyek sehová.- jelentettem ki határozottan, de a hangom remegett.

-Rendben. Az Árnyék osztag tagjai majd eligazítják.- ezzel egy pillanatot habozott, aztán szétkapcsolta a bilincseimet- Szolgáljon rá a bizalmamra. Maguk pedig,- fordult a két emberhez- Ez a beszélgetés meg sem történt. Passik nem szökött meg tegnap és nem erőérzékeny. Világos voltam?

-Igen, Thrawn főadmirális!- vágták rá egyszerre, majd összecsapták a sarkukat és tisztelegtek. Feltehetőleg nem ez volt az első titok, amit meg kellett tartaniuk.

-Maga megengedte nekik, hogy Thrawnnak szólítsák?- csodálkoztam. Csak azoknak kellett a chisszeket a teljes nevükön szólítania, akik idegenek, vagy alacsonyabb rangúak. Ők bizonyos szempontból mindkettő feltételnek megfeleltek.

-Tekintve, hogy a teljes nevemet itt a Birodalomban még senkinek sem sikerült helyesen kiejtenie...