Shadow Squad

《 22 》

-Mi történt a tárgyaláson?- kérdeztem Thrawn főadmirálist, mikor semleges arccal odalépett hozzánk.

-Szabadlábon vagyok és még bilincs sincs a kezemen. Szerintem ezt már félsikernek tekinthetjük.- mikor befejezte a mondatot, akkor vették csak észre őt Kananék.

-Ez mit keres itt?- fordult a Jedi mester Ashokához aggódó hangon. Ugyan nem látta, de a hangját felismerte a chiss férfinak.

-Segíteni jöttem.- vágta rá a főadmirális, mielőtt Tano megszólalhatott volna- A vírus most az ellenségünk. Leghőbb vágyam, hogy elpusztítsuk. Most történt először, hogy nem értek egyet Palpatine császárral.

-És ez egészen a lázadókig kergette magát?- kételkedett Sabine.

-Máshonnan nem jön segítség.- tárta szét a kezeit.

-Két gyors kérdés!- vágott közbe Ezra- Honnan veszi hogy mi segítünk magának? És miért nem a chiss barátaitól kért több segítséget?

-Először is, Bridger, nem maguk segítenek nekem, hanem én maguknak. Ez nagy különbség.- emelte ki a tényt Thrawn. Nehezére esett elfogadnia a tényt, hogy itt most ő lesz "tanácsadói" szerepben, de volt benne annyi, hogy belássa, ez az egyetlen út a győzelemhez.

-A második kérdésére a válasz,- vette át a szót Thrass- a chissek nem segítenének. Hogy én eljöttem, az is parancsszegésnek számít, hiába teszem azt a népemért.

-És miért nem segítenének?- faggatta tovább Hera, akit nagyon lekötött, hogy ezzel a számára ismeretlen faj képviselőivel beszélgethet. Ugyan kicsit akadozva beszélték a közös nyelvet, érthetően és tisztán fogalmaztak.

-Meg kéne ahhoz szegniük a chiss hadviselési szabályzat első és legfontosabb szabályát.- itt tartott egy kis hatásszünetet és a bátyjára sandított, aki sóhajtva folytatta.

-Hogy nem lépünk fel kezdeményező félként egy háborús konfliktusban..- hangúlyából érződött, hogy ezt már nem először csinálja vele Thrass, de nem haragudott érte. A fivérének volt igaza.

-És mi van a potenciális ellenfelekkel? Mint ez a vírus például?- folytatta a kérdezősködést Ezra, akit látszólag nagyon lekötött a téma.

-Azokat sem támadhatjuk meg.- felelte Thrawn bűntudattal a hangjában.

-Akkor maguknak sem lehet egyszerű...- állapította meg Sabine. Thrawn nem bírta tovább.

-A Kirajzást azért pusztítottam el, mert ha elérik az ismert galaxis peremét, belebotlanak valamibe, amitől hanyatt-homlok menekültek volna vissza, így pedig elvezették volna azt az ellenséget ide!- és újra előkerült a már jó 20 éves história..- Amúgy is.. felajánlottam nekik a visszafordulás lehetőségét. Nem én tehetek róla, hogy az egyik mesterük meg akart ölni!

-Ezt nem tudtam..- vallotta be a zavarban lévő Thrass.

-És azt tudtad, kedves öcsém, hogy én a vagaari flottával akartam leszámolni egyszer, s mindenkorra, mikor besiklott közénk a hajóegyüttes? Keselyűdroidokkal támadtam a rabszolgatartókat, és egy a hajómon tartózkodó ember rendelte el a Kirajzás megsemmisítését, mikor már majdnem megfulladtam!- mély levegőt vett, próbálta elfedni valódi érzéseit, majd semleges hangon befejezte- Én csak az ágyúikat lövettem szét. Reméltem, hogy fegyvertelenül majd megfutamodnak.

-És így lett?- kérdezte Ezra. Nem tudom eddig melyik történetet hallgatta, mert amit mi, az úgy kezdődött, hogy "azért pusztítottam el".

-Az sosem derült ki.- suttogta türelmesen.

-Én ezt így megértem, de mi van azzal az esettel, mikor az az ember nő mentett meg és négy harcosod életét vesztette?- emlegette fel Thrawn másik múltbeli hibáját.

-Ott véletlen keveredtünk bele a csatába. Nem állt szándékunkban!

-Nyugtatsd csak ezzel magad!- morgott Thrass, majd hátat fordított és elindult. Senki sem tudta hova, neki is mindegy volt, csak el tőlünk.

-Fivérem, nem azért vagyunk itt, hogy egymásnak felrójuk múltbéli hibáit, hanem hogy megmentsünk egy galaxist. Képes vagy eltekinteni a baklövéseimtől?- szegezte neki a kérdést.

-Igazad van.- bólintott türelmesen- Úgy hiszem, igen.- és ebben a pillanatban valami pozitív, megnyugtató, boldog hullám csapott meg az Erőn keresztül. Ebből tudtam, hogy végre tényleg kibékültek.

■

-Most felül védekezz!- szólított fel Ashoka, miközben vívni tanított. Az egyik fehér fénykardját kölcsön adta nekem.

Mivel erőérzékeny vagyok és tanulni szeretnék, úgy döntött a három Jedi, hogy menjünk ki a piramis előtti leszállóhelyekre és ott megtanítanak vívni. Na most... ez abból állt, hogy Kanan előadta a küzdőállások történetét, hogy melyiket mikor érdemes használni, egy-két apróságot amit nem árt tudni, és így tovább. Ezra mindezt lefordította és elmondta úgy, hogy én is értsem. Kicserélt egy-egy szót. Tano pedig mindezt áthelyezte a gyakorlatba. Tetszett ez a módszer, így meg kellett osztanom a figyelmemet, egyszerre több tényezőre kellett koncentrálnom és ezzel már fejlődtem valamiben. A vívás egész jól ment egy hét non-stop gyakorlás után.

Most jött a nehezebb rész. Egy kardot bárki tud használni! Az Erőt nem. Rengeteg időt töltöttem Ashoka szobájában. Többnyire együtt meditáltunk. Máskor mesélt a régi időkről, a mesteréről, a Köztársaságról, a Jedi Rendről... hihetetlenül lekötöttek ezek a történetek. Hogy milyen szorult helyzetekből hogyan vágták ki magukat. Mindezt csak azért mondta el, hogy tanuljak belőle.
Egyik nap úgy jött be hozzám még napfelkelte előtt, hogy öltözzek, mert sétálni megyünk. Tettünk egy kört az erdőben, közben arra kért, hogy az Erő segítségével finomítsak az érzékszerveimen és vegyek észre minden apróságot. Mikor meghallottam egy messzi bagoly suhanását, vagy egy levél földetérését akkor értettem meg csak igazán, mekkora ajándék van a birtokomban. Mikor visszaértünk a bázisra, azt mondta a togruta, hogy másszuk meg a piramist. A lépcsőzetes épület tetejét egy 2 méterszer 2 méteres kőtömb zárta.

-Ülj le! Tedd a kezedet magad mellé a kőre és add át magad az Erőnek.

Úgy tettem ahogy kért. Lecsendesítettem az elmémet, megnyíltam az Erő felé. Mélyeket lélegeztem a hűvös levegőből, de már éreztem a felkelő nap meleg sugarait az arcomon. A lelkemre nyugalom, béke telepedett, mintha nem dúlna háború körülöttem. Éreztem a halált, de az életet is. A levegő hűvösét, a nap melegét. Az Uralkodó sötétségét és a Jedik fényét itt a bolygón. A reményt ezekben a reménytelen időkben. És mindezen túl... volt még valami...

-Egyensúly.- suttogtam békés mosollyal az arcomon.

-Pontosan. Ez az egyensúly maga az Erő. Ha lecsendesíted az elmédet és megtalálod a békét magadban, mindig eléred ezt az erőt.- Tano a vállamra tette a kezét- Gratulálok Passik.

Majd magamra hagyott, hogy csöndben, békében be tudjam fejezni a meditációmat.