Shadow Squad

《 15 》

A Császári Palota épülete előtt várakoztunk, mert nem engedtek be minket. Ilyen göncökben senki sem hitte el, hogy mi az Árnyék osztag tagjai vagyunk. Idő közben a kora estéből éjfél lett, így sokkal hidegebb volt a szabadban. Lexen és rajtam igen rövid és ujjatlan ruha volt, így nem szégyen bevallani, baromira fáztunk. Ugyan ő nem didergett mint én, láttam, hogy arca kezd kipirosodni. Ezt Hask is észre vette, így felajánlotta a nőnek a kabátját, aki kis habozással el is fogadta. James ekkor újra próbált beszélni a palota őrkapitányával, de az még mindig nem volt hajlandó beengedni minket. Éppen Hask egyik félresikerült viccére ért vissza.

-Ha a chiss fázik, milyen színű lesz a szájuk? Még kékebb? Mert ha mi, emberek fázunk, nekünk bekékül...

-Tudod Hask, ha egy chiss fázik, akkor egy kis barátságos ökölharc könnyen kimelegítheti...- vágtam vissza. James halkan nevetett, majd szó nélkül a vállamra terítette a kabátját.

-Így talán senkinek sem lesz zúzódása...- mosolygott mellettem, a hátamon tartva a kezét. Saját meglepetésemre nem húzódtam el, bár kényelmetlenül éreztem magam. Az e kijelentést követő kínos csendet a felénk viharzó Thrawn törte meg.

-Soha többé nem akarok politikai vitákba belekeveredni! Elegem lett az ostoba bürokratákból!- leemelte övéről az adóvevőjét és ingerülten beleszólt. Igazából nem volt ideges, csak a tehetetlenség így bukott ki belőle. Először láttam igazi érzelmeket az arcán. Rémisztő volt- Parancsnok! Készítse a hajómat! 10 percen belül elhagyjuk a rendszert!

-Tehát nem ment jó a tárgyalás...- találgatott Hask.

-Ha az Uralkodó nem tesz semmit, akkor nekem kell! Nem fogom ölbe tett kézzel végignézni több milliárd élőlény halálát.- majd rohamos léptekkel elindult a kompunk felé. Kocognom kellett, hogy ne maradjak le.

-És pontosan mit tervez?- kérdezgette tovább Thrawnt Hask.

-Majd megtudja.. idővel.- szélsebesen felszálltunk a kompra, ami elrepített minket a Chimaerára.

El sem tudom mondani, milyen megkönnyebbülést jelentett, hogy végre megszabadulhattam a ruhától, a magassarkútól és az ékszerekről. Letusoltam, lemostam a sminkemet, majd kényelmes kezes-lábasomban a hídra mentem. A parancsnoktól megérdeklődtem, hogy merre tartunk éppen, aki a következő kitérő választ adta.

-Nem válaszolhatok.

Csodás! Hát, akkor egyenesen a főadmirálishoz kell mennem. A hajón volt egy saját irodája, a kabinján kívül. Ahogy a folyosókon haladtam, feltűnően üresek voltak.. sehol egy fontoskodó tiszt, vagy egy rohamosztagos csapat. Régen a hideg kirázott tőlük, de most olyan hiányérzetem volt. Csend honolt mindenhol, csak a saját kopogó lépteim visszhangzottak a folyosó padlóján.
El sem hittem, mikor egy zöld egyenruhás tisztet sodort velem szembe a sors.

-Katona, mi folyik itt?- karon ragadtam, hogy ne futhasson el.

-Nem válaszolhatok.- kirántotta a karját a kezemből és sértődötten hozzátette még- És nem vagyok katona!

Na jó! A dolgok egyre furcsábbak és furcsábbak lesznek! Most már mindenképpen beszélnem kell Thrawnnal.
Megálltam az irodája előtt. Hezitálva szólaltam meg, mire azonnal feltárult az ajtó és nyúgodt hangon beinvitált.
A helyiség sötét volt és ez az első, ha nem az egyetlen feltűnő változás benne, mióta legutóbb itt jártam. Egy fénykép volt az egyik falra vetítve, erdős táj és egy piramisszerűség volt rajta, mellé pedig egy táblázat, feltehetőleg arról a bolygóról, ahol ez a kép is készült.

-Lebilincselő.. hihetetlen..- suttogta, tudomást sem véve a jelenlétemről.

-Uram, minden rendben?- kérdeztem aggódva.

-Hát hogyne! Csak tudja.. rájöttem valamire az előbb, amire az egész birodalmi titkosszolgálat és besúgóhálózat képtelen volt.- majd lehunyta a szemét egy pillanatra és elmosolyodott- Most örülök.

-Értem... mi lenne az?

-A Lázadó Szövetség fő támaszpontjának pontos helye. Nem volt nehéz... de most nem untatnám a történet ezen felével.- mély levegőt vett, aztán folytatta- Most csakis az számít, hogy mi következik.

-Ezt már nem értem.

-Egy harcos mindent megtesz, hogy megvédje a sajátját, igaz?- erre most komolyan tőlem vár választ?

-Gondolom.- nyögtem ki kis gondolkodás után.

-Még akkor is, ha ez egy bizonyos szemszögből árulást jelent, igaz?- na most mát tényleg nem tudom követni.

-Uram, elárulná végre, hogy mi történik? Akárhányszor kérdezek bárkit arról, hogy hova megyünk, senki sem válaszol. A személyzet nagyja eltűnt...- kezdtem kiborulni. Megrémített ez a sok szokatlan dolog. A főadmirális közbevágott, még mielőtt befejezhettem volna.

-Minden elmondok.- egy székre mutatott, hogy üljek le. Felteszem, hosszú lesz- A sorsnak furcsa a humorérzéke. Életemben most másodszorra fognak árulónak hívni, mikor csak az ő érdekükben cselekszek. A hajó a Yavin 4 felé tart, ahol a lázadók támaszpontja is található. Azért megyek oda, mert rájöttem, hogy egyedül, egy hajóval nem tudom megfékezni a vírust és ha nem kapok segítséget a Birodalomtól, mástól kell kérnem. Magam sem hiszem el, hogy ezt teszem, de nekem nincs más választásom. Mindenesetre, a legénységnek felajánlottam. Elárultam nekik az uticélt és a tervemet, majd elengedtem azokat, akik nem kívántak részt venni ebben az "őrültségben".

-Az ellenségtől akar segítséget kérni?- kérdeztem döbbenten.

-Máshonnan nem jönne...- keserű mosoly ült az arcán. Nos, én tudtam, hogy az admirális ide tart, mert hallottam az utolsó üzenetét. Koordinátákat nem küldtem neki, mert folyton mozgásban voltunk, így a páncélomban lévő jeladót kapcsoltam be és azzal vezettem a nyomunkra.

-Uram, azt tudja, hogy Tarkin nagymoff másra sem vagyik, csak egy okra, hogy hadbíróság elé állíthassa? Ez az akció több mint elég lesz neki!- figyelmeztettem.

-Igen, sejtettem, hogy erre készül.- bólogatott tűnődve- Lehet hogy tényleg ezt érdemlem. Én és a folytonos lázadásom a szabályok ellen.. mikor azt hinném hogy már mindenható vagyok, valaki visszaránt a földre. Régen ez a fivérem volt. Most maga az.

-Uram, ismeretlen hadihajó előttünk! Egyenlőre nem álltak támadópozícióba és bőven lőtávon kívül vannak!- recsegett az asztalon lévő rádió. A szívem a torkomban dobogott.. lehet hogy ez az admirális lesz!

-Itt Thrawn. Vettem, azonnal megyek a hídra.- gyorsan felugrott a székéből, majd az ajtóküszöbön megfordult- Akkor most jön végre?

A hídon nagy volt a nyüzsgés. Legalább itt néhányan még maradtak. Tisztek rohangáltak fel-alá, miközben a főadmirális parancsokat osztogatott. Pontos elemzést kapott a hajó fegyverzetéről, méretéről, kapacitásáról de senki sem ismerte fel a típusát.

-A kamerákkal közelítsenek rá!- adta ki újabb parancsát Thrawn- Tiszta képet akarok kapni a hajó külsejéről, kinézetéről!

-Igenis, uram!- jött az engedelmes és lelkes válasz az ezért felelős tiszttől.

-Az nem lehet...- suttogta a főadmirális, ahogy még a székében is előredőlt, csakhogy jobban láthassa a monitorán lévő képet- Mit keresne itt a Springhawk?