Shadow Squad

《 5 》

A Chimaera fénysebességgel száguldott vissza arra a holdra, ahonnan nem is olyan régen távoztunk. Hálamnál csak a meglepettségem lehet nagyobb, ugyanis tegnap még remélni sem mertem, hogy egy meló után szabadon távozhatok innen. Most is nehezen hittem el, hogy csak miattam megyünk vissza oda, ahol majdnem otthagytam a fogamat. Ha minden rendben megy, a lezuhant hajóm még a fák lombjaiban lesz. Ha odaérek, már csak egy-két ládát kell kiszednem belőle, egyikben a páncélom van, a másikban a fegyvereim. A páncél olyasmi zöld, mint a birodalmi tiszteké, csak egy kicsit sötétebb, viszont az anyag amiből készült teljesen különbözik. Az enyém tartja a hőt, de melegben sem izzadok meg benne, a ruhaanyagot páncéllemezek borítják, amik egy-két lövést tökéletesen állnak. Két pisztolyom és egy mesterlövész puskám van még a hajón, amiktől fájna megválni, mert egy jó barátom csak nekem tervezte őket. Tökéletesen passzolnak a kezembe, pont mint a két legújabb szerzeményem: két tőr, amely pengéje éle vezető anyagból készült. Ez azért fontos, mert hiába éles a fegyver, egyetlen gombnyomásra molekulavékonyságú energiaszál fut végig a vezetőkön, így téve még halálosabbá a tőrt. Az előző bevetésemen "találtam" őket...

Lex és James a kantinba mentek elütni az utazásból még hátralevő időt. A nő jóízűen ette azt a ránézésre borzasztó akármit, amit a hajón adtak. Evett ő már rosszabbat is, és az a tudtat vígasztalta, hogy a takarítóktól a tisztekik mindenki ezt eszi. Ránézésre vajszínű kása volt, enyhe édes utóízzel. Egy tál pirosas, kellemesen sós leves valami zöldséggel, de azt is úgy kellett keresni benne és egy szelet kenyérre emlékeztető szivacsos köret. Igen, határozottan evett már sokkal rosszabbat, de attól még ez is elég szörnyű.
James csak turkált benne és bambult maga elé.

-Valami gáz van, Jim?- kérdezte Lex két nagy falat kása között. A férfin látszott, hogy valami nincs rendben. Máskor ő is hasonlóan meg szokta enni ezt a valamit, legyen ez bármi is.

-Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt a foglyot..- kezdte a fejét fogva- Furcsa, hogy Thrawn pont neki ajánlja fel, hogy hozza ki Haskot. Mi ketten is elbírnánk a feladattal!

-Lehet, igazad van, de hányszor fordult már elő, hogy a főadmirális sokkal előbbre tervezett. Én azt mondom, bízzunk benne.- vont vállat a nő és újra az ételére fordította a figyelmét.

-Én akkor sem bízom a fogolyban!- állt fel az asztaltól James- Most megyek és összepakolok.

-Nem kell!- legyintett a nő gyorsan, nehogy társa feleslegesen szedje össze a holmijait- Én kísérem le a nőt.

-Nem kétlem, hogy boldogulni fogsz, de biztos ne tartsak veletek?- ajánlotta fel készségesen James.

-Nem szükséges!- felelt félvárról, miközben egy szőke tincset arrébb söpört a szeméből.

-Nem tartasz tőle, hogy el akar majd menekülni?

-De.- vágta rá Lex olyan könnyedséggel, mintha egy kicsit csalódna is, ha Liir nem próbálna meg elrohanni- Pont ezért viszek magammal olyan pisztolyt, amin van kábító fokozat is.

-Azért nem árt vigyázni..- dörmögte az orra alatt inkább magának, mint Lexnek, majd elindult vissza a kabinja felé.

■

A következő személy aki belépett a cellámba, meglepő módon nem Mitth'raw'nuruodo volt, hanem az a nő abból a csapatból.. mi is volt a neve? Lex? Valami olyasmi..
Ahogy köszönés nélkül bejött, egyből leült a hozzá legközelebb eső székhez. Én kezeimet a hátam mögött összefonva, immár félig-meddig szabadon, ott álltam vele szemben és vártam, hogy bejelentse amit akart. Mi más miatt jött volna? Valami hírt hozott, csak azt nem tudom, hogy jót, vagy rosszat.

-Nemsokára megérketünk a holdra. Még talán egy óra.- szólt halkan. A hangja rekedtes volt, olyan, mint aki sokáig halgatott volna. Csak bólintottam, mert helyeselni nem tudtam, a galaxisban közösnek számító nyelven- Maga nem túl beszédes alak, mi?- kérdezte tréfásan a nő.

-Nem beszélem jól a nyelvüket.- jelentettem ki sy bisti-n, mire a nő észbe kapott és ő is azon folytatta.

-Igen, bocsánat, elfelejtettem. Hát persze.- nem kellett szabadkoznia, ilyen apróság miatt senkire sem szoktam haragudni- Gondoltam jobb lesz ha kicsit megismerkedünk, mert én fogom lekísérni a holmijáért.- na szép... azt gondoltam, hogy nem bíznak bennem, na de ennyire?

-Ha megszöknék, azzal sem mennék sokra.- kezdtem megmagyarázni, hogy miért lesz Lex felesleges ott lent a számomra- Ha és hangsúlyozom, ha sikerül elkössek egy vadászt, még mindig itt vár a Chimaera az űrben, és fedélzetén Mitth'raw'nuruodo főadmirálissal esélyem sem lenne menekülni.- Lex tátott szájjal bámult, én meg csak felsóhajtottam- Az egyetlen esélyem, ha teljesítem az alku rám eső részét. De ehhez kell a felszerelésem.- na itt vált furcsává, hogy ennyire csodálkozik- Valami rosszat mondtam?

-Nem... éppenhogy... maga ki bírta mondani a főadmirális teljes nevét, ráadásul tökéletes kiejtéssel!- ámuldozott szemben.

-Tekintve, hogy ugyanabból a népből, ugyanarról a bolygóról származunk, ez a minimum. Maguk talán azért képtelenek kimondani, mert mások a hangképző szerveik.- szememben tükröződhetett némi unottság, mert a nő ezután visszafogta magát.

-És magát hogyan hívhatom?- kérdezte tisztelettudóan.

-Passik. A nevem Liir Passik.- itt fordult elő először, hogy bemutatkoztam egy vadidegennek, és még egy halvány mosolyt is intéztem neki mellé.