Shadow Squad

《 31 》

-Zavarom, főadmirális?- léptem be Thrawn elsötétített kabinjába, amit átmenetileg kapott és az irodájává alakított. Sejtelmes félhomály ült mindenen, de a falra kivetített képek és dokumentumok tökéletesen kivehetőek voltak.

-Maga sosem zavar.- felelte halkan, nekem háttal ülve- Foglaljon helyet. Miért keresett föl?

-Mit csinál?- tereltem a témát, ameddig tudtam.

-Gondolkozom.- válaszolta egyszerűen, majd ujjhegyeit összeérintve két kezét a szája elé emelte.

-Miközben festményeket nézeget?- csodálkoztam. Valahogy nem tudtam összeegyeztetni a két tevékenységet.

-Segít gondolkodni.- egy fél pillanatra elhallgatott, aztán sóhajtott egy nagyot és folytatta- Nézze Passik, őszinte leszek magához.. miután ennek vége, nem tudom mihez kezdjek. Tudja miért csatlakoztam a Birodalomhoz, mikor száműztek?

-Mert ha nem, megölték volna magát?- találgattam, de ahogy észrevettem, hogy mulat rajtam, rájöttem hogy ez egy elég ostoba tipp volt.

-Az Ismeretlen régiók peremén túl, de még a mi galaxisunkban él egy nép. Rabszolgatartó nomád vadállatok. Nagyon veszélyesek.- mivel úgy véltem, hogy ismerem ezt a népet közbekérdeztem.

-A vagaarikra gondol?

-Nem.. ez egy sokkal veszélyesebb nép. Ha úgy döntenének, hogy a mi galaxisunkat is megtámadják, az Ismeretlen régiók felől fognak közelíteni.

-Ezt honnan tudja?- kezdett elfogni az aggódás. Ha tényleg olyan gonosz ez a nép, mint Thrawn lefesti, nagy gebaszban vagyunk.

-Már így is kóstolgatnak minket. Ar'alani admirális hatalmas veszteségek árán aratott győzelmet felettük. De ezt nem szereti nagy dobra verni, tehát nem tőlem tudja.- ezen kénytelen voltam nevetni. Sosem néztem volna ki a karótnyelt birodalmi tisztből, hogy meg tud nevettetni valakit- Ha megtámadják a galaxist, a Chiss Birodalom az elsődleges védvonal. Szükségünk van erős szövetségesekre, ha ki akarunk tartani. Ezt a császár tökéletesen megértette, hiszen egy ekkora erejű támadás akarva-akaratlanul őt is érinti.

-Potenciális szövetségeseket keresett a chiss népnek.- értettem meg hirtelen a miérteket.

-Pontosan. Nem azért szolgálom a Birodalmat, mert egyetértek minden lépésével és mozzanatával. Nem azért harcoltam a lázadók ellen, mert Palpatine császár azt akarta.

-Akkor miért?

-Mert én látom, amit más nem. A lázadók demokráciát akarnak, ami szép és jó, de lássuk be.. a korrupció, a kapzsiság, a becsvágy és a hataloméhség miatt ez az egész "igazságos demokrácia" rég nem lehetséges. Az viszont eddig beválni látszik, hogy egy uralkodó kezében összpontosul minden hatalom mégha az az illető egy kicsit őrült is. Ha a bizalmasai vissza tudják fogni..

-Feketeszárny vírus, Halálcsillag..- kezdtem sorolni a Birodalom baklövéseit és az eseteket, ahol nem tudták kordában tartani az Uralkodót.

-Az esetek nagy részében..- javította ki magát- Akkor a rendszer jól működhet.

-Palpatine rettegésben tartja a fél galaxist, diktatúra, rabság, szenvedés.. ez ellen harcolnak a lázadók.- érveltem a főadmirális ellen. Nem értem miért vitáztam vele, valahogy úgy éreztem, hogy muszáj...

-Csekély ár a biztonságért..

-Ezt mondja, mert nem tudja, hogy milyen érzés a rabszolgaság..- furcsa módon ömlöttek a szavak a számból, mintha nem is az enyémek lettek volna.

-Mert maga igen?- hangja nem árult el semmit, ugyanolyan halk és magabiztos volt, mint mikor meg akart valakit félemlíteni, vagy rendre utasítani. Sikerült kiismernem. Már nem tudott rám ijeszteni.

-Éltem az utcán.. tudom milyen a kiszolgáltatottság. A szerencsétől és a saját ügyességemtől függtem. Éheztem, szomjaztam, verekedtem... jártam a halál közelében is.- egy pillanatra elhallgattam- Szóval igen. Úgy vélem, hogy tudom.- mintha a főadmirális egy pillanatra magába szállt volna.

-A halállal én is néztem már farkasszemet. Szerencsémre ő pislogott előbb.

-Van már terve, hogy mit kéne tenni a vírussal?- tereltem a témát, mert elegem lett az előzőből.

-Dolgozom rajta.. javaslat?- motyogta miközben visszafordult a képekhez.

-Dolgozom rajta.- feleltem lassan, majd felálltam az asztalától és miután engedélyt kaptam, leléptem.

■

A kantinban fogyasztottam azt a csekély mennyiségű moslékot, amit ételnek mertek nevezni. Itt jutott eszembe, hogy a Birodalomban is tré volt a kaja, de ez itt bőven túltesz rajta. A színe sápadt mint a kásáé, az állaga nyálkás, a szaga visszataszító és mégis képes vagyok hányás nélkül megenni. Néha még magam is ámulok a saját képességeimen és akaraterőmön.
Ahogy lassan, feltűnés nélkül körbepillantottam a szomszédos asztaloknál étkezőkön egy dolog tűnt fel azonnal: a tisztek a közkatonák mellett és között esznek. Nem vonulnak félre, nem néznek le senkit, nem kapnak más ételt, ugyanazt a borzalmat eszik, mint mindenki más. Ugyan van a seregben egy bizonyos hierarchia, de mint emberek, egyenlőnek tekintik egymást. Ez az, ami nekem hiányzott a Birodalomból. Bár nem volt idő annyi figyelmet fordítani az ott szolgálókra, a lenézés és az irigység sütött mindegyikről.

-Nem zavarok?- ült le mellém Thrass, kirángatva a gondolataim közül.

-Dehogyis, uram.- azzal odébb húzódtam, hogy kényelmesen elférjen mellettem a padon. Nem mintha nem lett volna elég hely..

-Nagyon gondolkodott valamin.. biztos a fivéremnél járt.- találgatott, miközben turkálni kezdte az ő adagját.

-Így igaz.. a vele folytatott beszélgetések nagyon elgondolkodtatóak.- válaszoltam, miközben próbáltam nem visszaöklendezni az ebédemet, mert elkövettem azt a hibát, hogy bekaptam egy falatot.

-Ez elég diplomatikus válasz volt.- nevetett halkan Thrass- De igazad van. Ezért nem szerettem vele soha komoly dolgokról beszélgetni.. mindig meggyőzött, mert igaza volt.

Egy rövid és igen kínos csönd után megintcsak az admirális szólalt meg. Ha beszél, legalább nem tud enni.

-Nem mindig volt aztán ilyen..

-Ezt hogy érti?- majdnem lenyeltem a számban lévő műanyag kanalat, amiről egy negyed falatni kását imádkoztam magamba, úgy meglepődtem ezen.

-Ha hiszed, ha nem, mielőtt száműzték volna a Chiss Birodalomból, teljesen más volt. Sokat nevetett, viccelődött, élvezte, ha minden róla szólt és ha megmutathatta, hogy ő mindenkinél okosabb. Sokat kockáztatott, rengeteg szabályt szegett meg.- Thrass elmosolyodott a megjelenő emlékképeken- Én meg mindig ott voltam és kihúztam a fejét a hurokból.

-Akkor még szerencse..- nem tudtam mit csinalni, én is mosolyogtam.

-Tudja... kezd újra a régi önmagára hasonlítani.- mielőtt visszavitte volna a konyhára az érintetlen kásáját, visszafordult hozzám- Mintha ez a hely hozná ki belőle, vagy akik körülveszik. Talán nem meri bevallani önmagának, de lehet, hogy kezdettől fogva rossz helyen keresett szövetségest. Nekem mindenesetre a lázadók sokkal szimpatikusabbak.