BTS Reakciók

56🎋

Amikor az előző kapcsolatból van egy gyerek, de a fiúk nem tudnak róla (köszönöm FruzsinaKoszty 💜)

~Jin~
-Tehát- kezd bele Jin, kislányodra nézve- Ő a te gyereked?- válaszként bólogatsz
-Sajnálom, hogy...- épp mesélnéd, eddig miért titkoltad a lányod, mikor is az említett megszólal
-Játszol velem? – nézz rá csillogó szemekkel, mire a férfinak meglágyul a szíve

~Suga~
-Aranyos kissrác- mosolyogva lép konyhába Yoongi
-Ne haragudj, amiért eddig nem beszéltem róla- motyogod szégyenlősen a padlót vizsgálva.
-A gyerekkel is elfogadlak- gyengéden megfogja a kezed. Szavai hallatán felnézel rá, s őszinte csillogással szemeiben vizslat téged. Nem gondoltad volna, hogy ilyen jól fogja fogadni ezt

~Hoseok~
-Miért nem beszéltél róla? – suttogja Hobi, ahogy kijön kislányod szobájából. Pár hét randevú után, úgy vélted Hoseok megérdemli, hogy tudjon a lányodról. Habár iszonyatosan tartottál attól, hogy így nem kellesz neki, a gyermeked mégsem tagadhatod le.
-Féltem, hogy anyaként nem akarsz engem- motyogod szigorúan magad elé nézve
-Féltél?
-Ahogy láttam, hogyan játszotok, hogy élvezettel foglalkozol vele, ugye... ugye nem hagysz magamra? -nézel rá könnyes szemekkel. Hoseok elvesztését, soha nem tudnád elviselni.
-Olyan butus vagy- csókol meg

~Namjoon~
-Az apukám meghalt, és anya nagyon szomorú volt- töri meg kisfiad a pár perce beállt néma csendet. Namjoon nem tudta, hogyan reagáljon, te viszont azon aggódtál, hogy fog szakitani veled
-Ez igaz? – nézz rád a férfi, válaszként pedig bólogatsz
-De amióta szeret téged, mindig mosolyogva visz oviba. Leszel az apukám? -nagyot nézel gyermeked szavai hallatán. Nem kicsit lepett meg, főleg, hogy ilyen közvetlen nem szokott lenni senkivel. Idegesen Namjoonra néztél, aki csak mosolyogva guggolt le a kicsihez
-Ha anya szeretné, akkor leszek az apukád- érinti meg játékosan az orrát

~Jimin~
-Szóval te vagy anya hercegnője? – kapja ölébe az alig két éves kislányt. Ugyan Jimin az első pillanattól kezdve tudott a kicsiről, azonban a mai napig nem találkoztak egymással
-Igen- bólogat hevesen, kényelmesen elhelyezkedve Jimin combjain.
-Tudtad, hogy olyan gyönyörű vagy mint édesanyád? – suttogja fülébe, akár egy titkot, majd gyengéden megpuszilja homlokát

~Taehyung~
Jiminhez hasonlóan, ő is tudott kislányodról, viszont a mai volt az első alkalom, hogy találkoztak. Taehyung természetesen, mint eddig mindig, hozott valami apróságot neked és a gyereknek is játékot.
-Gyere játszunk- pattan elétek kislányod
-Hadd pihenjünk egy keveset- kérleled kifújva a beragadt levegőt
-Pihenj csak szívem, majd én játszok- szólal meg Taehyung, ezzel boldog sikolyt kiváltva a kicsiből

~Jungkook~
-Nem hiszem el- járkál föl alá a lakásban Jungkook, közben idegesen tépve haját. Sejtetted, hogy kifog borulni, de erre nem számítottál.
-Jungkook- nagyot nyelve ejted ki nevét, de amint feléd fordul, jobbnak látod, ha elhallgatsz. Egyszerűen megijedtél tőle.
-Olyan fiatal vagy még. Miért kellett tönkre tenned az életed?
-Egyidősek vagyunk Jungkook
-Az nem számit, én csak...-fogná meg a kezed, mikor látja mennyire megrémültél, csakhogy egy apró kis test nem engedi. Értetlenül nézz le lábaira, ahol a kisfiad öleli át őt.
-Nye merd, bántyanyi anyját- nézz fel Jungkookra, erősen szorítva lábát