Köszönjük Yumi-Yung-nak a reakciót, bár szerintem ez simán elmegy félpercesnek, de én élveztem olvasni.💜
Az elmúlt pár hét nem a te heted volt.
Barátoddal minden nap, majdnem minden percében képesek voltatok összekapni valamin. S ebből már kezdett nagyon eleged lenni. Nagyon sokszor mondták, már neked, hogy egy türelmes ember vagy, de úgy érzed, hogy betelt nálad a pohár. Semmit sem akarsz igazán csak szabad lenni. Ezt el is döntötted másnap meg fogod mondani barátodnak, hogy vége nem akarod folytatni. S így tértél nyugovóra. Mit sem sejtve, hogy valami készül a háttérben. Másnap korán keltél, hogy időben tudj beszélni Jinnel. De mikor a házat körbe jártad ő sehol sem volt. Vissza siettél a szobádba, s közben tárcsáztad a telefonját, de azt nem vette fel. A pánik eluralkodott rajtad. Eddig soha nem csinált ilyet. Telefonodba az applikációk között kezdtél keresni, hogy bemérd a telefonját. Ezt azért telepítettétek ha esetleg valamelyikőtöknek bajba lenne könnyebb legyen a megtalálása. A készülék a stúdiónál jelzett. - Miért van bent ilyen korán? - töprengtél. Gyors elkészültél, s az utad a stúdióhoz vezetett. Kocsiba pattantál és már mentél is. Az autóból gyors kipattanva, már igyekeztél is az épületbe kettesével véve a lépcsőfokokat. Az őr meglátva először megdöbbent, de nem tartott fel. Beérve az épületbe az elsőre mentél. A stúdió felé mentél, de hangokat hallottál így megtorpantál.
- Srácok ez így nem lesz jó! Túl sokat veszekedtünk az utóbbi időben. - túr idegesen hajába Jin – nem fog bele menni. S tőlem is minél távolabb akar lenni. - sétál a tükör elé s lecsúszik ott. - Hyung – szólal meg a legfiatalabb – Csak ezt érzed, mert ideges vagy! - Kook jól beszél! - szólal meg a Leader – Mostanság nagyon sok volt a feszültség, s mindannyiunkra kihatott. De úgy látom te viselted meg legroszabbúl Hyung. Te az ajtóban hallgattad végig a fiúk beszélgetését. A hallottaktól szóhoz sem tudtál jutni. Az útobbi pár hétben csak magaddal foglalkoztál. Barátodra nem szántál sok időt, s észre sem vetted, hogy fáradt. Egy kósza könnycsepp bújt elő szemed sarkából. Lábaid maguktól megindultak befelé. Az ajtón belépve szemeiddel kerested párod. Majd amint megláttad már mentél is oda és ölelted meg. Jin a hirtelen ért ölelésre megrezzent, de érezte, hogy te vagy az. - Jin sajnálom, rossz barátnő voltam kérlek bocsáss meg! Szeretlek! Soha nem hagylak el. - öleled szorosabban – És boldog születésnapot! - Azt hittem elfelejtetted! - ölel vissza. - Soha!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
