𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

𝙗𝙤𝙤𝙠 𝙤𝙣𝙚/𝙘𝙝𝙖𝙥𝙩𝙚𝙧 𝙤𝙣𝙚;

[javítva: 2022.03.01]

A bejárati ajtót becsapva magam mögött, kezdtem el rohanni az iskola felé, hiszen késésben voltam. Miközben a lábaimat szedtem egyre gyorsabban, hallottam magam mögött egy ismerős hangot. Hátra fordulva Virágot pillantottam meg, ahogy ugyanúgy, mint én, rohanva siet utánam. Mikor észre vette, hogy felé fordulva megyek tovább, vadul integetni kezdett, miközben egy letörölhetetlen mosoly jelent meg arcán.

— Szijjjaaa — ugrott a nyakamba, mire lábaim kissé megrogytak, s egy szenvedő hangot hallattam.

Halvány mosollyal viszonoztam a köszönést, majd pedig indultam el ismét a gimnázium felé, mostmár Virággal az oldalamon. Amint elég közel kerültünk az iskolába, a látókörünkbe került a lépcső, amelyen a fiúk is helyet foglaltak. Ott állt Dave, Zsolti és Ricsi is. Végül pedig ott állt a társaság legjobb párosa is. Cortez és Viki. Nem igazán lepődtem meg ezen, azon viszont inkább, hogy nem ütött úgy szíven, mint amennyire eddig. Tegnap, vagy talán múlt héten ennek a látványa talán a padlóra küldte volna az egész napom, de mostmár nem. Úgy látszik hozzá szoktam ehhez.

— Sziasztok — köszöntem boldogan oda nekik, hiszen barátok voltunk, s ez természetes volt.

Ezen tettemen csak Viki forgatta a szemeit, majd pedig pillantott felém lesajnálóan. Úgy tett, mintha ő ide tartoznak, ameddig én pedig nem. Nem tudtam ezzel sokáig foglalkozni, hiszen a fiúk vele ellentétben viszonozták a köszönésem, s láthatóan örültek annak, hogy most megállók mellettük, s nem mentem be rögtön az iskolába.

— Csá Ren... — lépett közelebb hozzám Ricsi is végül. – Tudod mire gondoltam? — karolta át a vállamat, majd pedig közelebb is hajolt felém. — Arra, hogy esetleg ma délután, vagy olyan este felé eljöhetnél velünk a deszka parkba — felelte meg saját kérdését, mikor én csak kíváncsian néztem a szemeibe.

Kérdése eddigi mosolyom csak kiszélesedett. Örömmel bólintott rá, hiszen úgy éreztem, hogy ezzel csak közel kerülhetek hozzájuk. Mindig jól esett az, hogyha a barátjukként kezeltek, s nem úgy, mint egy egyszerű strébert.

— Miért is ne? — vontam vállat, majd pedig egy pillanatra Virág felé sandítottam. — De most megyek, akkor délután találkozunk — kiáltottam vissza még, mikor már Virággal az ajtónál tartottunk.

Talán jobb is lesz ez így. Többet szokhatom azt az érzést, amelyet akkor veszek észre, ha Cortez és Viki együtt van. Ők boldognak látszanak, hát én is az leszek mással. Talán esélyt adhattam volna Arnoldnak is. Vagy netalán másnak. Az ajkaim beharapva követtem Virágot a folyosókon, egészen a termünkig. Talán jót fog tenni a délután. Közel kerülök a fiúkhoz, s talán ezentúl többet lesz alkalmam beszélgetni velük...

𝙚𝙣𝙙 𝙤𝙛 𝙛𝙞𝙧𝙨𝙩 𝙘𝙝𝙖𝙥𝙩𝙚𝙧
𝙬𝙧𝙞𝙩𝙩𝙚𝙣 𝙗𝙮 𝙟𝙖𝙣𝙠𝙖
<33