𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

- 1.könyv/7.fejezet;

Álmosan keltem fel. Nem aludhattam többet 1 vagy 2 óránál. Mikor ráírtam Ricsire nem hittem volna, hogy vissza ír, de nagyot tévedtem mivel szinte azonnal reagált rá. Elsőnek azt hitte, hogy valami bajom van, így aggódva kérdezgetni kezdett, de szerencsére megtudtam nyugtatni.

Mosolyogva gondoltam vissza a beszélgetésünkre még akkor is, ha most szinte úgy éreztem magam, mintha hallott lennék.
Az első utam a fürdőszobába vezetett ahol a tükörbe nézve szembe találtam magam egy zombival. A számat húzva próbáltam valamit kezdeni magammal, de nem mondanám magam jelen pillanatban szépnek.

A fürdőszoba után a szobámba siettem. A szekrényemben turkáltam a bordó kardigánom után kutatva, de sehol nem találtam.

- Anya - kiáltottam.

Pár pillanat elteltével anya jelent meg az ajtóban. Amint beljebb lépett felé tekintettem majd a derekamra tettem a kezem.

- Mi az? - kérdezte aggódva. - Valami baj van? - kérdezett újból.

- Nem, nincs semmi baj - legyintettem. - Nem láttad a bordó kardigánom? - kérdeztem mire nagyot sóhajtva neki dőlt az ajtó félfának.

- Arról a kardigánról beszélsz amit tegnap este nyomtál a kezembe, hogy mossam ki? - kérdezte mire lefagytam.

A combomra csapva mérgesen kezdtem el egy másik ruha után kutatni miközben anya elhagyta a szobámat.
Végül egy sima fekete farmert és a fehér „Help" feliratú pulcsit vettem fel ami alá egy fekete trikót vettem fel.

A táskámmal a kezembe kirohantam a házból miközben vissza kiáltottam a szüleimnek egy köszönést.
Az iskola felé menve bedugtam a fülesem majd elindítottam egy random lejátszási listát. Amint az iskola a látókörömbe került észre vettem a lépcsőnél álló fiúkat.

Mosolyogva vettem feléjük az irányt, még az sem zavart, hogy Viki is ott áll mellettük.

- Sziasztok - köszöntöttem őket egy vigyorral az arcomon.

- Helló - intett Zsolti. - Kérsz? - nyújtott felém egy gumicukor csomagot.

Megvonva a vállam vettem belőle majd köszöntem újból Dave-nek is.

- Szia, mitől lettél hirtelen ilyen boldog? Hiszen Vladárral lesz óránk - néz rám zavartan.

- Basszus, tényleg - fagyott le a mosoly az arcomról.

- Ne aggódj Ren, nem lesz semmi baj - tette Ricsi kezeit a vállamra. - Bár ki tudja - tette hozzá mire ilyedten néztem rá. - Nyugi - kócolta össze a hajam. - Nem lesz semmi baj - mosolygott rám amit viszonoztam is.

Kifújva a levegőm bólintottam majd Viki és Cortez felé néztem.

- Sziasztok - intettem nekik is.

- Szia - intett vissza Cortez majd vissza fordult a telefonjához.

- Renáta - bicentett felém Viki majd közelebb lépett. - Mi van? Tegnap nem támadtak meg haza felé? - kérdezte mire megvontam a vállam.

- Nem - mondtam egyszerűen.

Viki megforgatta a szemeit majd egy gúnyos mosollyal az arcán nézett rám.

- És mit keresel még itt? - kérdezte szét tárt karokkal.

- És te mit keresel még mindig itt? - kérdezte Ricsi mielőtt még megszólalhattam volna.

Viki dühösen nézett Ricsire majd ott hagyott minket és Cortezhez lépett. Hálás mosollyal néztem fel Ricsi barna szemeibe...

...
Remélem tetszik!
Folytatás következik!
Janka