- 1.könyv/26.fejezet;

2.8K 113 18
                                    

Fáradtan könyököltem az asztalra és hallgattam Virágot, ahogyan a FOB-ról kezdett beszélni. Az ablakon kinézve pillangattam az utca felé reménykedve abba, hogy hirtelen valami folytán Ricsi tűnik fel az utcán.
Már épp keltem volna fel, mert megpillantottam egy raszta hajú srácot, amikor Arnold fogta meg a vállam.

- Minden rendben, Reni? - nézett a szemembe kérdőn, mire csak bólintottam.

- Persze - motyogtam. - Csak kissé fáradt vagyok - magyaráztam.

Még hallottam Arnold azon kérdését, hogy haza kísérjen-e, de csak megráztam a fejem. Most nem akartam otthon lenni. Ricsivel akartam lenni.
Azt hittem végre jóban lettünk, de ma egésznap hozzám sem szólt. A számba harapva tekintettem fel végül Virágra majd halványan elmosolyodtam.

- Nem folytatod a beszámolót? - kérdeztem, mire azonnal bele is kezdett újra.

- Na szóval, ki jött egy új számuk ami nekem oltárira tetszik és szerintem be is állítom csengőhangnak - folytatta. - Beállítod majd a te telefonodon is annak az enyémet? - nézett rám nagy szemekkel.

- Pe.... - szólaltam volna meg, de Arnold közbe vágott.

- Virág nem tudnál valami másról beszélni? Valami olyan dologról ami értelmes is? - nézett Arnold unottan rá.

Virág láthatóan elkedvtelenedett ettől, mivel az a hatalmas mosoly az arcáról eltűnt. Sértetten nézett Arnoldra majd a könyökére támaszkodva elkezdte rendezgetni a morzsákat a tányérján.

- Befogom állítani azt a zenét, csak küld el a címet, rendben? - mosolyogtam Virágra, amit szerencsére viszonzott is. - Mehetünk most? Nincs kedvem itt lenni - motyogtam.

Arnold kérdőn tekintette rám, de bólintott. Tudta, hogy valami bajom van, hiszen imádtam ezt a helyet. Most viszont egyátalán nem volt kedvem itt lenni. Ha már Ricsivel nem tudtam lenni, akkor inkább lettem volna egyedül otthon a szobámba, ahol ha szerencsém van, nem zavar senki.
A táskám felkapva a földről, indultam el az ajtóhoz. Mikor kiértem mélyet lélegeztem majd körbe tekintettem. Most sem láttam senkit.

- Na? Indulhatunk? - nézett le rám Arnold.

Kedvtelenül bólintottam majd elindultam a házunk felé. Az út során nem beszéltem sokat Arnolddal. Nem volt kedvem hozzá, így inkább csak hallgattam.
Leginkább a mostan olvasott könyvéről beszélt amit én is elakartam olvasni, csak még nem jutottam el odáig. Már csak egy ház kellett ahhoz, hogy haza érjek, amikor hirtelen megtorpantam majd Arnold felé néztem.

- Arnold mondanom kell valamit - kezdtem bele halkan...

....
Remélem tetszik!
by: Janka

𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔Where stories live. Discover now