Nagyot sóhajtva könyököltem az asztalra majd Ricsire tekintve bele kezdtem.
- Tudod épp Virággal beszélgettünk mikor ő elment Kingának mondani, hogy hétvégén lehetnének nálam - kezdtem bele. - Én addig elmentem a mosdóbe, de ott Edina és Rami rólam beszéltek - mondtam. - Olyanokat mondtak rólam, hogy szánalmas vagyok meg, hogy egy ribanc - halkultam el a végére.
- Ren, ugye nem hiszel nekik? - kérdezte Ricsi nem engedve, hogy folytassam.
- Hát nem tudom - sóhajtottam. - Annyiszor mondták már, meg Viki is bunkó velem pedig nem tettem ellene semmit - mondtam. - Talán tényleg jobb lenne az, ha vissza mennék oda ahonnan jöttem, Kanadába - motyogtam.
Ricsi erre a kijelentésemre megrázta a fejét és az asztalra csapott mire a vendégek és a pincérek felénk kapták a fejüket.
- Nem mész te sehova innen - mondta Ricsi egyszerűen. - Ha valakiknek elkell menniük azok Edina és a másik csaj mert senki sem szereti őket meg persze Viki - mondta dühösen. - Azt sem értem, hogy minek jön folyton ide - forgatta a szemét.
- Viki a barátotok, nem? - kérdeztem tőle félve.
- Nem - rázta a fejét. - Én, Dave és Zsolti csak elviseljük a csajt - magyarázta.
Meglepődve néztem Ricsi szemébe majd halványan elmosolyodtam. Az állam alá tettem a kezem majd rápillantottam.
- Azt hittem bírjátok - suttogtam. - Meg azt is hittem, hogy amikor beszólsz neki akkor csak úgy "haverkodás" - ból teszed - mutattam macska körmöket.
- Nem, de lehet, hogy ő azt hiszi - vonta meg a vállát. - Igazából idegesít, de nagyon - mondta őszintén.
Halkan felnevettem erre majd mosolyogva pillantottam ismét rá. A könyökén támaszkodott és engem figyelt. Barna szeme gyönyörűen csillogott mire lassan elhalványult a mosolyom. Éreztem, ahogyan egyre pirosabb lesz az arcom mire lassan magam elé néztem az asztalra. A nap sugarai rám estek mire hunyorogni kezdtem.
Nem figyeltem semmire sem csak amikor meghallottam a kamera össze keverhetetlen hangját. Felkaptam a fejem és ismét Ricsi szemébe néztem.
Már szólaltam volna meg, de Ricsi gyorsabb volt.
- Bocsánat, de gyönyörű voltál, ahogyan a nap sugarai rád estek - suttogta halkan.
Most egészen más volt a hangja. Meglepődve néztem rá majd nem szólaltam meg, hanem elvigyorodtam.
- Tényleg? - kérdeztem halkan.
Hangom alig hallatszódott, szinte a suttogás szintjét sem ütötte meg. Ricsi alig láthatóan bólintott majd a két könyökére támaszkodva közelebb hajolt hozzám.
- Tényleg - mondta. - És hülye az aki az ellenkezőjét mondja - tette hozzá úgy, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy direkt mondta ezt nekem.
Most éreztem tényleg igazán azt, hogy jó helyen vagyok és jó emberrel vagyok itt. Egy baráttal....
...
Remélem tetszik!
Folytatás következik!
(Bocsánat, hogy ennyit kellett rá várni és azt is bocsi, hogy ilyen rövid lett)
Janka
YOU ARE READING
𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔
Fanfiction𝗔 𝗗𝗥𝗘𝗔𝗗𝗟𝗢𝗖𝗞𝗦 𝗚𝗨𝗬 /𝗕𝗢𝗢𝗞 𝗢𝗡𝗘/ ❝ sokszor rossz emberbe szeretünk bele, s ezt későn vesszük észre. az, aki mindig is úgy gondolta, hogy tökéletesek vagyunk, talán az a személy, akiről nem is gondolnánk. talán egy legjobb barát, egy...
