𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

- 1.könyv/13.fejezet;

A lábamat egymás elé pakolgatva hallgattam Ricsi sztorijait. Egy-egy történet után hatalmasakat nevettem vagy csak simán egy mosoly jelent meg az arcomon.

- És ekkor Cortez fogta magát és Zsolti felé gurította a deszkáját mondván, hogyha annyira nagy a szája akkor csinálja is meg azokat a trükköket - mesélt egy újabbat.

Érdekes módon nem vert hevesebben a szívem amikor Ricsi megemlítette Cortez nevét. Jobban érdekelt, hogy Ricsi hangját hallgassam, mint hogy Cortezzel foglalkozzak.

- Ren - lengedte meg előttem a karját Ricsi. - Megérkeztünk - mutatott a házunkra.

- Tényleg, bocsi - motyogtam kínosan elhúzva a szám. - Nagyon jól éreztem magam - mondtam mosolyogva. - Örülök, hogy utánam jöttél - tettem hozzá. - Ha esetleg benne vagy akkor több ilyen délutánunk is lehetne - folytattam.

- Szerintem is - felelte.

A számat össze szorítva tekintettem fel rá majd zavartan túrtam a hajamba.

- Még egyszer köszönöm és akkor majd holnap találkozunk - suttogtam neki. - Szia - köszöntem el majd otthagytam.

Nem törődtem azzal, hogy nem tudott elköszöni csak bent akartam tudni magam a házba. A szívem sokkal hevesebben vert, mint általában és melegebbnek éreztem magam.

- Reni!? Te jöttél meg? - kiáltotta a konyhából anya.

- Igen! - sétáltam be hozzá. - Mi jót csinálsz? - kérdeztem ártatlanul.

- Vacsorát - felelte egyszerűen. - Ugye ma vacsorázol velünk? - pillantott rám.

- Ha nem gond akkor nem - mondtam halkan. - Elég fáradt vagyok, fel megyek inkább aludni - mutattam a lépcsőre majd anya válaszát meg se várva felsiettem.

Az ágyamba dőlve hunytam le a szemem majd húztam magamra a takaróm.

.....

Az iskola előtt álltam és vártam. Azt nem tudom mire, de eszem ágában sem volt elmozdulni onnan. Hirtelen Viki nevetését hallottam meg majd rögtön utána Cortez hangját.
Amilyen gyorsan hallottam meg a hangjukat olyan gyorsan jelentek meg mögöttem.

- Jaj, félre ribanc - lökött rajtam egyet Viki. - Nem tanultad meg még, hogy hol a helyed? - kérdezte nyávogva.

Ledöbbenve álltam továbbra is előtte majd hirtelen megéreztem, hogy Cortez arrébb ránt.

- Csak, hogy jó helyen legyél - mondta a maga bunkó hangsúlyával.

- Cortez, mi van veled? - kérdeztem már szinte sírva.

- Elegem van belőled. Mit kell így rám akaszkodnod? Kontródj innen vagy menj vissza Kanadába - lökött még egyet rajtam.

Könnyes szemmel néztem utánuk majd a tenyerembe temettem az arcom.

- Héj - fogta meg egy gyengéd kéz a vállam. - Ren, nem éri meg - suttogta nekem majd maga felé fordított. - Ne sírj miatta, én itt vagyok neked - tette hozzá.

- De.... - kezdtem volna bele, de elakadtam.

- De mi? - kérdezett vissza.

- De te nem ő vagy - suttogtam csalódottan.

Ricsi hasonló ábrázattal nézett rám majd kínosan elmosolyodva elakart mellettem lépni, de megfogtam a karját.

- Ha nem vagyok elég jó akkor eressz - mondta.

- De nem akarlak - suttogtam kétségbeesetten. - Kérlek, én szeretlek - suttogtam majd meglepődve kaptam magamhoz a kezem.

Tényleg szeretném? Ennyire? Nem is az fájt, hogy Cortez beszélt velem rosszul, hanem az, hogy miket mondott?

- Mond Ren, szeretsz te engem? - kérdezte Ricsi lassan.

- Jobban, mint hinnéd - suttogtam majd lehajtottam a fejem.

Mielőtt még bármit reagálhattam volna megéreztem Ricsi kezét a tarkómon majd az ajkait az ajkamon.
Egyszerűen leírhatatlan érzés volt mikor ajkai hozzám értek. Reagálni sem tudtam, csak azonnal viszonoztam neki tettét.

De sajnos minden pillanat véget ér egyszer.

- Lám lám, Renáta a kisribanc aki elsőnek Cortezzel majd a haverjával kezdett ki - szólalt meg Ricsi mögött Edina.

- Dina, hagyd békén Rent - védett meg azonnal Ricsi.

- És még véded is? - akadt ki teljesen a lány.

Mielőtt még reagálhattam volna valamit megéreztem Ricsi karját előttem.

- Igen védem, mert akár hiszed akár nem, de szeretem - suttogta.

Szavai a szívembe martak. Könny szökött a szememba majd megragadtam Ricsi karját és vissza húztam magamhoz, hogy még egyszer megcsókolhassam.....

...
Remélem tetszik!
Folytatás következik!
Janka.
(bocsi, hogy egy ideig nem volt rész)