𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

- 1.könyv/32.fejezet;

x Reni szemszöge;

Vissza mentem Ricsihez, mivel nem jött Cortez után. Már a kinti ajtó előtt álltam amikor észre vettem Arnold-ot is. Az egész testem megfeszült. Már szólaltam volna meg, mikor Arnold ezt megtette helyettem.

- De, de igen - motyogta Arnold, de még így is hallottam. - Mert amit mondtam az igaz is, csak egy hasznavehetetlen kurva - morogta.

Könnyek gyűltek a szemembe, majd már mentem volna vissza a terembe, amikor Ricsi hirtelen behúzott egyet Arnold-nak. Döbbenten, halkan felsikoltva kaptam a kezem a szám elé.
Arnold az álához emelte a kezét, majd megdörzsölte azt. Nem tudom milyen erős Ricsi, de azt sejtettem, hogy nem lehetett kellemes. Már azt hittem, hogy Arnold nem tesz semmit, hiszen ő nem ilyen volt, de aztán vissza ütött.

Lefagyva álltam ott az iskola előtt. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Tudtam, hogy hülyeség lenne közéjük állnom, így berontottam az iskolába és a termünkhoz siettem.
Amint bevágódtam az ajtón mindenki ijedten kapta fel tekintetét és egyenesen rám néztek.

- C-Cortez - mutattam kifelé. - Segítened kell - lihegtem.

Cortez zavarodottan tekintett rám, de nem várt sokáig. Egyből felkelt és utánam jött. Én az iskola elé rohantam újból.
A sietség közben észre sem vettem, hogy a többiek is utánunk futottak. Míg Cortez előre sietett, hogy szét válassza Ricsit és Arnoldot én lefagyva figyeltem őket ismét a többiek pedig szurkoltak Ricsinek. Kinga volt az egyetlen aki mozdult még Cortezen kívül.

- Szólnunk kéne Máday-nak - motyogta, de erre nem tudtam semmit felelni, csak bólintottam.

Arnold épp behúzott egyet Ricsinek amikor nem bírtam tovább.

- Elég! - sikítottam remegve.

A két fiú ekkor döbbenten álltam meg majd húzódtak távolabb egymástól. Az ajkamba harapva hátráltam pár lépést, majd otthagytam őket.
Nem érdekelt az, hogy a többiek döbbenten néztek rám úgy, ahogyan a két fiú is. Nem akartam, hogy ez legyen. Jobb volt akkor, mikor még nem voltam ilyen jóban Ricsivel. Akkor sosem verekedett volna miattam.

- Ren, várj! - hallottam még Ricsi kiáltását mögöttem, de nem álltam meg.

Nem akartam ránézni és látni, hogy milyen sebeket szerzett a verekedés miatt.

- Ren, kérlek - szólt ismét, mire lassítottam, ám még most sem tekintettem rá.

- Miért Ricsi? - kérdeztem. - Miért éri meg neked az, hogy verekszel miattam? - suttogtam magam elé. - Miért? - kérdeztem újból, de még mindig nem pillantottam rá.

- Kérlek Ren, nézz rám - suttogta, miközben kezei a vállamra csúsztak.

Mikor megfordultam Ricsi szemébe néztem. Máshova nem. Nem tudtam volna ezek után úgy mellette maradni, hogy tudtam, ez miattam történt.

- Azért tettem....azért - akadt meg.

Csak érdeklődve figyeltem. Szemei lemondóan csillogtak, majd lehajtotta a fejét és úgy suttogta ki azokat a szavakat amik teljesen megváltoztatták az életem...

🔅
by: Janka

(ki a legutáltabb karakter szerintetek a szjg-ben?)