𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

- 1.könyv/17.fejezet;

A védőnő szerint nincs komolyabb bajom, de a lábam kissé megzúzódott, így azt javasolta, hogy pihentessem sokat. Ricsi is velem volt, mikor ezt közölte és félek, hogy ő egy cseppet túl reagálja.
Az egész nap ide-oda cipelkedett engem, ezzel elzárva előlem Arnold-ot.

Láthatóan beszélni akart velem, de Ricsi ezt nem engedte. Mikor szóba hoztam, hogy beszélhetnék-e Arnold-al, ő csak azt felelte, hogy nem és, hogy vele leszek egész nap. Persze én bele mentem, miért is ne mentem volna. Jól éreztem magam Ricsivel.
Mikor a suliból vitt ki megböktem a vállát.

- Mi az? - fordultam felém. - Fáj valamid? Esetleg vissza vigyelek a védőnőhöz? - aggodalmaskodott.

Ebben a pillanatban nem annak a Ricsinek látszott, akit én megismertem kilencedikben. Ez a Ricsi gondoskodó volt és velem foglalkozik, de akit megismertem az a haverjaival volt és szart a szabályokra.

- Ricsi, mostmár haza tudok menni egyedül is - mondtam neki kedvesen. - Menj a többiekkel egy kicsit szórakozni - néztem a szemébe.

- De... - kezdett volna bele.

- Nem, nincsen semmi de! - másztam ki a kezei közül nagy nehezen. - Menj nyugodtan, én megleszek és majd holnap beszélünk, rendben? - bólintottam felé.

- És mi van ha én nem velük akarok lenni, hanem veled? - kérdezett vissza. - Az én véleményem nem számít? - folytatta.

Az ajkaim rágva ráztam meg a fejem majd a vállaira tettem a kezem.

- Persze, hogy számít a te véleményed is, de nekik is számítasz te - bicentettem a többiek irányába. - Ők talán nem számítanak neked? - kérdeztem halkan.

- De, de én veled akartam lenni - nézett a szemembe.

Mielőtt még válaszolhattam volna egy cipő kopogást hallottam. Edina sétált el mellettünk majd lenézően végig futatta a tekintetét rajtam.

- Jaj Renáta te még nem léptél le? - kiáltott oda hozzám. - Hidd el Ricsi nem szeretne egy ilyen lányt! - folytatta.

- Ricsi jössz már?! - kiáltott oda hozzánk hirtelen Viki is. - Ne azzal a stréberrel foglalkozz! - tette hozzá.

- Látod Ricsi, ők azt akarják, hogy velük legyél - suttogtam halkan. - Legyél velük, velem ne foglalkozz - tettem hozzá majd lehajtott fejjel elléptem tőle.

A házunk felé vettem az irányt, de mielőtt még elvesztettem volna a látókörömből az iskolát, vissza tekintettem.
Ricsivel azonnal találkozott a tekintetünk. Csalódást és szomorúságot láttam a szemébe, de most nem tudtam ezzel foglalkozni.
Neki a barátai mellett van a helye, még akkor is, hogyha én nem tartozok hozzájuk...

....
Remélem tetszik!
by: Janka