𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

- 1.könyv/22.fejezet;

×Ricsi szemszöge;

A karomban tartottam Rent mikor a házuk elé értünk. Amikor rátekintettem észre vettem, hogy alszik. A fejét a vállamba fúrta és a kezeivel szorosan ölelte át a nyakam.
Nem tudom, hogyan fogom így bevinni, de végül a legegyszerűbb módot választottam. Egyszerűen csak becsöngettem.

Hallottam egy láb dobogását majd kinyílt az ajtó és Reni anyjával találtam magam szembe. Tekintete egyből a kezembe tartott lányára esett majd vissza nézett rám.

- Mi történt vele? - kérdezte aggódva az anyja. - Ricsi... - kezdett volna bele, de közbe vágtam.

- Nem történt semmi - ráztam a fejem. - Csak elaludt, ennyi az egész - néztem őszintén a szemébe.

Ren anyja láthatóan megnyugodott mire kikerültem és elindultam Ren szobája felé. Igazság szerint nem akartam lemenni, mivel féltem, hogy a szülei mit mondanak nekem. Mikor Rent az ágyba tettem még körbe fordultam a szobába majd lassan az ajtóhoz mentem.
A kezem a kilincsre vezettem majd utoljára vissza pillantottam Renre. Fejét a párnájába fúrta és úgy aludt tovább. Akaratlanul és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon amit nem tudtam volna sehogy sem letörölni magamról. Lassan lépkedtem le a lépcsőn és már a bejárati ajtónál jártam, mikor meghallottam magam mögött a lépteket.

- Na álljon csak meg a fiatal ember - szólalt meg Ren anyja. - Beszédem van veled - mondta keresztbe font karral és a konyha felé intett.

Mélyet sóhajtva követtem majd levágódtam az egyik székre az asztalhoz. Ren anyja nem ült le. Idegesen fel és alá járkált. A száját rágta és néha rám pillantott.

- Mégis hogy gondoltad, hogy ennyi ideig elviszed a lányom? Ha? - kérdezte dühösen.

- Sajnálom - tettem fel a kezeim. - Ren akart még maradni és gondoltam akkor maradhatunk - mondtam. - Vigyáztam rá és nem hagytam volna, hogy baja essen - tettem hozzá őszintén. Sose hagynám, hogy baja essen - tettem még hozzá magamban.

Ren anyja pillantása kissé megenyhült, de még mindig zavartan figyelt.

- Miért? - kérdezte hirtelen, mire lefagytam. - Miért annyira fontos neked? - nézett mélyen a szemembe.

Nem tudtam, hogy mit is mondhattam volna. Azt, hogy szeretem a lányát? Vagy azt, hogy bele halnék, hogyha valami baja esne? Mert már mindkettő igaz volt.

- Én ne.... - mondtam volna, de ő nem hagyta, hogy befejezzem.

- Ne hazudj nekem - rázta meg a fejét. - Magadnak hazudhatsz, de én átlatok rajtad - suttogta. - Hidd el, nálad sokkal rosszabbat is kaphatna - mondta. - Csak annyit kérek, hogy ne bántsd meg, legalább te ne - motyogta majd otthagyott.

A számba harapva néztem utána majd a kezemre hajtottam a fejem. Nem akartam ezt a beszélgetést megejteni Ren anyjával. Legszívesebben eltűntem volna innen, de amikor arra gondoltam, hogy Rent itt kéne hagynom valamiért nem akartam menni. Itt akartam lenni, mellette. Miközben ezeken gondolkodtam mindig eszembe jutott, hogy Ren kit is szeret.

Eszembe jutott, hogy nem engem szeret....

....
Remélem tetszik!
by: Janka