𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

- 1.könyv/29.fejezet;

Reggel szokatlanul keltem. Nem az ágyamban feküdtem és nem is egyedül. Mikor szinte már teljesen felkeltem megéreztem két erős kart a derekam körül és egy mellkast a hátamnál. Halvány mosoly jelent meg az arcomon majd megpróbáltam felülni.

A sok sikertelen próbálkozás után nagyot sóhajtva feküdtem vissza.

- Mit akarsz? - hallottam meg hirtelen Ricsi rekedt hangját.

A hirtelen hangtól kissé ijedten rezzentem össze, de aztán megnyugodtam. Úgyis csak Ricsi van itt. Nem kell félnem semmitől.

- Csak fel akarok kelni - motyogtam. - Engeded? - kérdeztem halkan.

Ricsi nem mondott semmit csak megrázta a fejét. Hitetlenkedve megráztam a fejem majd ismételten megpróbáltam felülni. Ricsi valószínűleg megszánt, mivel pár perc kínkeserves szenvedés után nagyot sóhajtva elengedett.

- Menj - morogta.

Mivel nem volt kedvem veszekedni vele, így nem mondtam neki, hogy felkéne kelnie. Egyszerűen csak hagytam, hogy vissza aludjon miközben én lementem a konyhába valami kaja után kutatva. A szám rágtam majd ittam éppen a vizet, mikor lépteket hallottam magam mögött. Megfordultam és Ricsivel találtam magam szembe. Álmos szemekkel nézett rám majd megdörzsölve az arcát megtorpant egy pillanatra.

- Jó reggelt - biccentettem felé halvány mosollyal az ajkaimon.

- Jó reggelt - motyogta nálam valamennyi foknál nagyobb álmossággal.

Miután köszönt lassan mellém ért majd átölelt és egy puszit nyomott a hajamba. Meglepődve tekintettem fel rá majd mentem vissza a pult mögé. Kissé viccesnek találtam a jelenetet. Eltudtam volna képzelni, hogy a saját házunkban is így kell fel és miközben én reggelit csinálok. A fiúnk pedig csak az asztalnál ül és vár, ugyanolyan álmosan, mint az apja. Álmodozásomból Ricsi hangja szakított ki.

- Ren, héj Ren - legyezte a kezét a szemem előtt, mire ijedten kaptam rá tekintetem. - Minden rendben? - kérdezte, mire csak bólintottam. - Biztos? - kérdezte újfent.

- Persze, csak elbambultam egy kissé - motyogtam zavartan.

Mi mást mondhattam volna? Hogy éppen a jövőnkről álmodoztam?

- Ugye tudod, hogy ma iskola lesz? - kérdeztem végül, mire rám kapta a tekintetét. - Péntek van - tettem hozzá.

- Nemár, nem szombat? - kérdezte úgy, mint egy kisgyerek akinek pont épp most közölték a szülei, hogy nem kaphat kicsi kocsit.

- Hát nem - ráztam a fejem. - Én felmentem felöltözni - mutattam a lépcső felé majd felfutottam.

Siettem, ahogyan csak tudtam. Attól, féltem, hogyha nem sietek Ricsi már nem lesz lent a konyhába. Miközben a fehér, Help feliratú pulcsit rángattam magamra elindultam a lépcsőn.
Volt mikor megbotlottam, de végül épségben leértem a földszintre. A hajam igazgattam éppen, mikor Ricsi felém fordult.

- Előbb indulunk? Vagy miért siettél ennyire? - kérdezte mosolyogva miközben vizet ivott.

- Igen, ha nem tudnád még hozzátok is el kell mennünk, hogy átöltözz - tettem hátra a kezeim.

Részben igazat mondtam. Ricsi megadóan feltette a kezeit majd letette a poharat a pultra és elindult felém. Gyorsan magamra kaptam a cipőm és a táskám a vállamra véve tekintettem fel rá. Ő eközben már kinyitotta az ajtót nekem és előre engedett.

- Köszönöm hercegem - hajoltam meg kissé majd kiléptem a hidegbe.

- Önnek bármit hercegnőm - folytatta a játékom.

Összébb húztam magamon a pulcsim, majd elindultunk Ricsiék háza felé. Mindenről beszéltünk. Én megkértem, hogy ne mondja el a többieknek, hogy mi történt Arnold-dal  ő pedig beleegyezett ebbe. Már az út felénél tarthattunk mikor megborzongtam ismét.

- Tudod, hordhatnál kabátot is - mosolyodott el rajtam majd átkarolt és magához húzott.

- Azt hittem, hog melegebb lesz - vágtam rá reflex-ből.

- Nem hallottad még azt a mondást, hogy hinni a templomban kell? - pillantott le rám.

- Ha-ha - forgattam a szemem. - Nagyon vicces - motyogtam, mire felnevetett.

Az út további részében nem beszéltünk sokat. Én próbáltam nem fázni ő pedig próbált nem nevetni rajtam.
Mikor a házhoz értünk megálltam az ajtó előtt. Nem akartam bemenni, így csak annyit mondtam Ricsinek, hogy kint megvárom. Toporogva vártam az ajtójuk előtt míg ki nem nyílt az ajtó és ki nem lépett rajta Ricsi egy nagyobb kabáttal a kezében.

- Tessék - nyújtotta felém. - Nehogy megfázz nekem itt - mosolygott.

Miért nem vettem előbb észre Ricsit? Miért nem?

...
Remélem tetszik!
by: Janka