𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

- 1.könyv/27.fejezet;

Arnold érdeklődve figyelt engem. Nem várhattam tovább. Így is sokáig húztam ezt.

- Nem tetszik, ahogyan a barátaimmal bánsz - kezdtem bele. - Ők nem ezt érdemlik, ahogyan én sem - motyogtam. - Ha nem vagy hajlandó elfogadni, hogy velük is barátkozom akkor hagyj engem békén - néztem a szemébe.

- Most komolyan, miért érdekelnek téged ők annyira? Ha!? - lépett hozzám közelebb.  - Nem számítanak semmit, nekik nem vagy fontos, nekem igen - mondta a szemembe.  - Csak arra vagy jó nekik, hogy a házijukat megírd nekik és ennyi, nem több! - tette hozzá.

- És neked mire vagyok jó? Hogy magad mellett tarts? Hidd el, mellettük még ígyis boldogabb vagyok, mint melletted. Ők az én érdekeim nézik, te nem! - böktem mellkasba. - Nem teszel értem semmit és nem hagysz döntésekhez jutni, konkrétan megfojtasz - haraptam a számba, hogy vissza folytsam a sírást.

- Mert eddig a döntéseid amiket hoztál rosszak voltak! - kiáltotta. - Ricsivel is miért barátkozol? Mert így talán közelebb kerülhetsz Cortezhez? Vedd már észre, hogy nem szeret téged és soha nem is fog! - mondta durván.

Talán igaza volt, talán nem, de mostmár nem hatott meg. Nem érdekel, hogy lett-e volna esélyem Corteznél, mert már nem őt szerettem. Arnold ezt nem tudta megérteni.

- Hidd el, ez már nem érdekel, mert van egy sokkal kedvesebb srác az életemben akit szeretek és aki rendes velem, nem úgy, mint te! - mondtam undorodva.

- Tudod végig néztem mennyit változtál eddig és nem vagyok elragadtatva. Rossz irányba mész - rázta a fejét.

- Hát akkor együtt, a barátaimmal megyek rossz irányba - sóhajtottam.

- Mindig is sejthettem volna, hogy egy ribanc vagy - szólt sértetten.

Még ő van megsértve? És, hogy mer leribancozni? Azt hittem a barátom és talán megtudjuk beszélni ezt az egész dolgot, de nem. Ő még tudja tetézni a dolgot.

- Már megint ribanc vagyok? Ennyit tudsz? Ha!? Mert te olyannyira jobb vagy nálam, igaz? Egy képmutató szemétláda vagy, semmi több. Érzékelten barom! Utállak, nem kellett volna barátkoznom veled, mert csak elzártál a világtól! - léptem hozzá közelebb. - Bárcsak eltűnnél innen a francba! - "köpöm" az arcába, mire megfeszül az álkapcsa és lendült a keze.

Pár pillanat múlva már csak a csípő érzést vettem észre az arcomon. Felpofozott. Az egykori legjobb barátom ütött meg engem.
Kelletlenül húztam el a számat, majd könnyes szemmel mentem be a házba.

- Reni várj! - akarta megfogni a kezem Arnold, de nem engedtem neki.

- Ne gyere a közelembe, soha többet - tettem fel a kezeim, majd beléptem a sötét házba.

Nem néztem körbe, hogy van-e otthon valaki. Egyszerűen csak felrohantam a lépcsőn és bevágtattam a szobámba. A táskámat a földre dobva a babzsákfotelbe telepedtem.
Miért nem lehetnek normális barátaim? Akikre talán számíthatnék? Miért érzem magam ilyen magányosan?

...
Remélem tetszik!
Folytatás következik
by: Janka

(bocsánat a kisebb kihagyásért és azért is, hogy ilyen rövid rész lett)