𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

- 1.könyv/8.fejezet;

A helyemen ültem és a padomon doboltam az ujjammal. Ideges voltam. Vladár bármit csináltathatt velem. Talán ma fog megölni, bár bele gondolva ez lenne a legjobb. A gondolkodásomat a nyíló ajtó szakította meg.
Azonnal felkaptam a fejem és szembe találtam magam Tölgyessy-vel. A szemem azonnal feragyogott amit a tanár is észre vett.

- Gondolom Rentai örömére ezen a napon nincs Vladár tanár úr így én velem lesztek a két első két órában - mondta a mosoly az arcomon még nagyobb lett. - Kint leszünk az udvaron, nyomás - intett egyet majd elindult a többiek meg követték.

A bent tartott levegőmet kifújva keltem fel. Azt hittem egyedül vagyok már, de tévedtem. Hirtelen két kéz fogta meg a vállam mire össze rezzentem.

- Bocsi - suttogta Ricsi és tudtam, hogy mosolygott közben.

- Nincs semmi baj - fordultam hátra hozzá. - Megyünk? - kezdtem el hátrálni az ajtó felé.

Ricsi bólintott majd beérve engem egymás mellett mentünk az udvarra vezető ajtó felé. Nem szóltam hozzá és ő sem hozzám, de nem is voltunk kínos csendben. Amint kiléptem az ajtón megcsapott a hűvös szél amitől - tekintve, hogy pólóba voltam - kirázott a hideg.
Össze vontam magam előtt a kezem mire Ricsi felvont szemöldökkel nézett rám.

- Nincs kedved beszélgetni? - kérdezte miután vissza vezette tekintetét az árkádokról rám.

Megvontam a vállam majd motyogtam egy „de"-t. Ezután csak intett egyet, hogy menjek bárhova ő követni fog.
Egy közeli fához mentem ami elég távol van a többi fiútól. Leültem a tövébe majd a hátam a fa törzsének támasztottam.

- Itt jó lesz? - kérdeztem mire megvonta a vállát.

Elém ült és törökülésbe tette lábait. Érdeklődve figyelt majd össze kulcsolta a kezét és tovább figyelt.

- Ismerkedjünk - szólalt meg hirtelen mire össze rezzentem.

- Jó, mit akarsz tudni? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Az életem elég unalmas vagyis inkább te fogsz mesélni - tettem hozzá mire megrázta a fejét.

- Nem-nem - rázta továbbra is a fejét. - Ez nem így működik - mondta egyszerűen mire széttártam a kezem.

- Hát hogyan működik? - kérdeztem mire elgondolkodva tette kezét az ála alá.

- Úgy, hogy én is beszélek és te is - mondta egyszerűen. - Hogy megkönnyebítsem a helyzeted beszélek elsőnek én - tette szívére a kezét. - Azt már tudod, hogy február 14-én születtem, Budapesten születtem - kezdett bele. - Igazából nincs az életembe semmi érdekes, nem vagyok híres, nem is éltem Amerikában - mutatott arra amerra Cortez állhatott. - Egyszerű életem van, azért vagyok veletek egy osztályban mert kicsaptak az előző iskolámból és a nagybátyám elintézte, hogy felvegyenek ide, de csak akkor kerülhetett erre sor, ha kilencedikbe megyek. A szent johanna előtt még nem is tudtam franciául - mondta az igazat.

- Akkor miért pont ide jelenkeztél? - érdeklődtem.

- Ezt nem mondhatod el senkinek - hajolt közelebb. - De tényleg, ígérd meg - mondta nekem komolyan.

- Ígérem - mondtam neki mosolyogva.

- Kis ujj eskü? - nyújtotta felém a kezét.

Hitetlenül én is nyújtottam a kezem mire össze láncolta a kisujjunkat.

- A nagybátyám az igazgató - mondta ki hirtelen mire lefagytam.

- Mi van? - nyögtem ki nagy nehezen mire halványan elmosolyodott. - Ez most komoly? Nem viccelsz? - hülledeztem.

Megrázta a fejét majd már szólalt volna meg amikor Arnold állt meg felettünk.

- Reni beszélhetnénk? - kérdezte, de láttam rajta, hogy sürgős lenne.

Sajnálkozva néztem Ricsire majd már szólaltam volna meg amikor megrázta a fejét.

- Semmi baj - legyintett. - Majd még beszélünk - mondta mire felkeltem és Arnold mellé álltam.

- Ricsi! - kiáltottam utána amikor megindult a fiúk felé. - Akkor a délután még azért áll? - kérdeztem mire mosolyogva bólintott.

Hálásan intettem neki majd Arnold után siettem....

...
Remélem tetszik!
Folytatás következik!
Janka