𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

𝙗𝙤𝙤𝙠 𝙤𝙣𝙚/𝙘𝙝𝙖𝙥𝙩𝙚𝙧 𝙩𝙬𝙤;

[javítva: 2022.03.03.]

Az iskola kapuján kilépve, azonnal megcsapott a hűvös, őszies szél. A pulcsim zsebébe csúsztattam a kezeim, majd pedig oda sétáltam a fiúk csapatához a lépcső aljához.

— Akkor áll még a délután? — kérdeztem melléjük érve, egy halvány mosoly kíséretében.

Zsolti és Ricsi szinte azonnal felém kaptak a tekintetüket, míg Dave a telefonját nyomkodta tovább, Cortez pedig Vikivel beszélgetett.

— Persze — vágta rá Ricsi. — Ha neked is jó, akkor indulhatunk most — mosolygott. — Emo nem jön? — kérdezte aztán hirtelen.

Megráztam a fejem, majd pedig végig néztem Ricsin. Szinte egésznal mosolygott, s jó kedve volt. Még irodalom órán is, ami eléggé meglepett. De mégis miért foglalkozok ezzel ennyit? Ő csak Ricsi. Egy egyszerű barát.

— Reni, nem jössz? — kérdezte hirtelen Arnold mögöttem, mire hátra kaptam a fejem.

Már éppen válaszolhattam volna, mikor is beelőzött egy bizonyos hang.

— Felejtsd el Neményi, Ren már velünk jön — szólt oda neki Ricsi, miközben a mosoly az arcáról egy perc alatt tűnt el.

A homlokom ráncolva tekintettem fel Ricsire, majd pedig Arnold felé fordultam, hogy kevesebben szóljak hozzá, mint ahogyan azt Ricsi tette. Bocsánat kérően ráztam meg a fejem. Attól még, hogy Ricsi, s a fiúk sem kedvelték Arnoldot, attól még nem kellett durván viselkedniük.

— Majd máskor — váltottam fel Ricsi durva szavait. — Most tényleg inkább Ricsiékkel mennék — tettem hozzá, mire megértően bólintott.

A felém intett kedves, s gyengéd pillantás, viszont elég hamar tova szállt, mikor Ricsire vezette mégegyszer a tekintetét.

— Vigyázz rá, Richárd — motyogta még bosszúsan, majd pedig egy felém intett elköszönés után elment.

Mikro már nem láttam tovább őt, s vissza fordultam a fiúk felé, szembe találtam Vikivel. Gúnyos tekintetgel méregetett, majd pedig lépett közelebb hozzám.

— Renáta, biztos velünk akarsz jönni? — kérdezte a festett hajat csavargatva.

— Kussolj Viki! — szólt Ricsi. — Ren a barátunk és velünk jön — lökte félre kissé a lányt. — Gyere Ren, végre megnézheted, hogy gördeszkázik egy profi — fényezte magát, mire halkan felnevettem.

Hatalmas mosollyal az arcomon sétáltam a fiúk között, s hallgattam sorban a megannyi történetet. Ricsi tette, s a szavai miatt egész úton jó kedvem volt. A pár perc alatt hallott, kis történeteket figyelve közbe, viszont rákellett jönnöm egy dologra. Alig ismertem a fiúkat. Hallgattam Dave sztoriját, majd Zsoltiét, de még Cortez is mesélt. A sok-sok történet közben észre vettem, hogy az a fiú, akit igazán hallgatnék most, nem beszélt semmit sem. Ricsi egy ideje nem szólalt meg egy szót sem. Csak csendben sétált mellettünk, s hallgatta a fiúkat. Hirtelen döntés végett felé kaptam a fejem, majd pedig mosolyogva meglöktem vállát. Kissé meglepetten pillantott le rám, majd pedig mosolyodott el ő is.

— Veled mi van? — kérdeztem, mire kérően tekintett le rám. — Nincs valami érdekes történeted, amit elmesélnél? — pontosítottam végül.

Ricsi elgondolkodva az égre emelte a tekintét, majd pedig megrázta a fejét. Az ajkait elhúzva pillantott vissza, le rám, majd pedig hanyagul megvonta a vállait.

— Nagyon nincs — felelte. — Inkább hallgatom a többieket — folytatta. — És neked nincs valami sztorid? — kérdezte felvont szemöldökkel.

Kérdése őszintén meglepett. Ő kérdezett rá először a társaságból arra, hogy én nem-e mesélnék valamiről. Viszont nem ismertek annyira jól, mint Arnold vagy Virág. Mielőtt még válaszolhattam magam, Viki kezdett beszélni, de sokkal hangosabban, mint a többiek. Ricsi és az én hangomat is elnyomta.

Lemondóan ráztam meg a fejem, majd pedig le is hajtottam, s a földet kezdtem el pásztázni. Így folytattam az utamat egyenesen a deszkás parkig. Vajon Cortez miért szereti Vikit? Miben jobb nálam ő? Miben különbözök én tőle?

2.rész!
Remélem tetszik!
Folytatás következik!
Janka