𝘈 𝘋𝘙𝘌𝘈𝘋𝘓𝘖𝘊𝘒𝘚 𝘎𝘜𝘠 || ✔

- 1.könyv/6.fejezet;

A számba harapva töröltem ki az üzenetet. A hajamba túrva csaptam le a laptopom tetejét majd az ágyamba ugrottam. A fejem a párnámba temettem majd halkan felkiáltottam.

- Reni, kincsem, minden rendben van? - kérdezte anya mögöttem.

Fáradtan emeltem fel a fejem majd tekintettem anyára. Lassan felültem majd a kezem tördelve nagyot sóhajtottam.

- Anya, szerinted ha egy fiú kedves velem és hirtelen kezd el közeledni felém, akkor ő bír engem? - kérdeztem remegő hanggal. - Vagyis, úgy értem, hogy bír mint... - folytattam volna zavartan, de anya a vállamra téve a kezem elhallgatatott.

- Tudom mire gondolsz - fújta ki a levegőjét. - És nagyon boldoggá tesz, hogy lemondod ezt nekem - tette a szívére a kezét. - Tudod annyit meséltél már Cortezről és így, hogy közeledni kezdett feléd nagyon boldoggá tesz és..... - folytatta volna, de közbe vágtam.

- Anya - szóltam neki mire abba hagyott mindent. - Nem Cortezről beszélek most - mondtam neki halvány mosollyal az arcomon.

- Naa, ki a szerencsés? - kérdezte majd az ajtó felé tekintett. - Gyorsan mond, mert apád nem hinném, hogy hallani akarja ezt - suttogta nekem mire halkan felnevettem.

- De nem vagyok biztos benne - mondtam neki még halkabban. - Emlékszel még arra a fiúra? A raszta hajúra - folytattam mire bólintott.

- Igen, Richárd - emelte fel az ujját.

Így tekintve rá úgy nézett ki, mintha egy gimnazista aki éppen a barátnőjével beszéli ki az iskolába járó fiúkat, ami félig igaz is volt. Annyi különbség volt az egész sztoriban, hogy ő egy anyuka volt és éppen a lányával beszélte meg ezeket.

- Ricsi - javítottam ki. - Igen, tök kedves volt velem és gondolkodtam azon, hogy ráírok, de nem vagyok benne biztos - hadartam. - Mert így is sokat beszéltünk akkor már biztos elege lett belőlem vagy nem tudom, de..... - motyogtam. - Aaahjj - sóhajtottam fel majd hátra dőltem az ágyon majd egy párnát nyomtam az arcomba. - Nem tudom mit csináljak - nyögtem kínok között.

- Tedd azt amit helyesnek vélsz - mondta majd éreztem, ahogyan felállt az ágyról majd becsukta maga mögött az ajtót.

A párnát félre dobva ültem fel majd félve mentem oda a gépemhez. A homlokom dörzsölve nyitom fel a laptopom tetejét. A számat rágcsálva, döbbenten néztem a beérkező üzeneteimre.
Egy új üzenet volt a srácoké közt. Ricsié. Egy hatalmas vigyor lett az arcomon majd beléptem a beszélgetésbe.

Ricsi: Itt vagy?
Én: Igen, miért?
Ricsi: Tudod arra gondoltam, hogy esetleg holnap elmehetnénk ismét a parkba

Az üzenetet nézve a légzésem felgyorsult.

Én: Én benne vagyok
Ricsi: Tényleg?

Nem kellett mellette lennem ahhoz, hogy tudjam, hogy meglepődött. Nem sokszor mondtam nekik igen akkor amikor hívtak ilyenekre.

Én: Persze
Ricsi: Most meglepődtem
Ricsi: Eddig miért nem jöttél soha, ha hívtunk?
Én: Nem tudom, de ma nagyon jól éreztem magam
Ricsi: Én is jól éreztem magam
Ricsi: Akkor a holnapban megegyezhetünk?
Én: Igen, megegyezhetünk

Még órákig tudtam beszélgetni Ricsivel. Ő valahogy más volt. Nem volt beképzelt és nem is sértegetett. Nem sütött el olyan poénokat amik sértőek voltak és érdeklődő volt.
Észre se vettem meddig beszélgettünk, de végül akkor köszöntem el tőle mikor apa benyitott és közölte, hogy már menjek aludni.

Ricsi megértő volt és csak jó éjszakát kívánt. Mosolyogva dőltem be aznap a párnáim közé. Nagyot sóhajtva gondolkodtam el. Az első napjaimtól kezdve Cortez körül forgott a világom és észre se vettem azt, hogy a saját osztály társaim és barátaim nem is tudják igazán, hogy ki is vagyok.
Ebben az egy délutánban megismerhettem Ricsit jobban és egy cseppet sem bánom. Sokkal kedvesebb és viccesebb Corteznél.

Szinte késztetést éreztem az iránt, hogy vissza üljek a gépemhez és ráírjak, hogy még beszélgessünk.
A számba harapva keltem fel majd hirtelen döntésből a gépem elé ültem és csak két szót írtam le.

Én: Itt vagy?.....

...
Remélem tetszik!
Folytatás következik!
Janka
(ha minden jól megy akkor még lesz ma rész, de ez nem biztos, attól függ, hogy lesz-e ihletem)