A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Január első napja

Zozó szemszöge:

Reggel a vendégszobában ébredtem. Liza még aludt.
Mivel nem akartam felébreszteni, így óvatosan kimásztam mellőle az ágyból.
Igen tudom, hogy furán hangzik, de mi mindig együtt alszunk amikor nálunk van. Vagy éppen fordítva.

A konyhába szaladtam, hogy készítsek reggelit a barátaimnak. Nem vagyok konyhatündér, de a palacsinta készítésben profi vagyok. Éppen egy nagyobb edényt vettem elő, amikor kicsúszott a kezemből. Szerencsére nem tört össze, de nagyon hangosan ért földet. Hát talán mégsem vagyok profi.

Petra ijedt arcával találtam magam szemben.
-Jó reggelt.

-Jobbat.-mondta álmosan

-Segítesz felkelteni a többieket? Ahogy látom csak Imi, Hámori és mi vagyunk ébren.

-Már Liz is fent van neked köszönhetően.

-Jó reggelt!

-Jobbat- mondta álmosan.
Mit törtél össze? Valamit leejtettél.

-Egy tányér volt, de nem tört össze. Na gyere keltsük fel Csepit és Patrikot.

-Menjetek keressétek meg Csepit én felébresztem Patrikot.
Petra maradt a barátjával. Liza és én pedig Csepelt kerestük. Megnéztük a hálóban, a vendégszobában és az én szobámban is de sehol nem volt.

-Zozó megvan Csepi, nem mászkált el csak leesett az ágyról.

-Mégis arra, hogy nem kelt fel? Na mindegy.

-Csepi ébredj van lent palacsinta. Vagyis lesz lent palacsinta.- kezdte el simogatni az alvó fiú hátát.

-Hmmm minden reggel tudnék így ébredni.

-Cservenák ilyet ne mondj. Szívd vissza.

-Na mi van Zozó szerelmes vagy?

-Te barom kelj fel. Őt barátomként szeretem csak.

Átkaroltam  Liz derekát. Csepit a szobában hagytuk mi pedig elindultunk ténylegesen megcsinálni a palacsintát.
A lépcsőn mentem lefelé, amikor Liza egyszer csak a hátamra ugrott.

-A kisasszonyt én viszem le?

-Nincs más választásod.-mondta nevetve.

A konyhában otthonosan mozgott. Gyorsan elkészült a reggelivel. Ameddig ő az ételt készítette én gyorsan megterítettem 7 főre.

Reggeli után megbeszéltük a srácokkal, hogy kimegyünk a Skateparkba ezért a szobámba mentem felöltözni.

-Bocs Zozó, tudom, hogy nem vagy Lizába szerelmes. És azt is, hogy félted. Nem akartalak megbántani.

-Tudom, és mivel a legjobb haverom vagy így haragudni sem tudnék.

-Akkor minden oké?

-Persze, de siess mert nem várunk meg.

A Park 10 percre volt a házunktól így gyorsan odaértünk.
Csak mi fiúk bicikliztünk. Liza nem Bmx-ezik így csak nézni jött ki minket. Minden trükk után hangosan tapsolt. Ez nagyon aranyos volt tőle.
Mivel kint hideg volt, így a fedett pályánkat választottuk.

Liza szemszöge:

A Parkba értünk. A srácok gyorsan felvették a védő felszerelést, vagy ahogyan ők mondják bevédőztek.

-Ha összetöröd magad kinyírlak, ugye tudod?

-Nyugi nem lesz bajom hugi.

-Ajánlom is. Patrikot nem láttad? Most a lába úgyis sérült akkor legalább nem egyedül unatkoznék.

-Petrát kísérte haza. Ő sem lesz itt mert rosszul érezte magát. De hamarosan visszaér.

-Köszii na csak óvatosan.

Az egyik ugrató tetején ültem. Direkt megkérdeztem hol nem zavarok, így biztosan nem akadályozom a gyakorlást. Amíg én a fiúkat néztem Patrik is megérkezett.

-Na kit nézel ennyire?

-A gyakorlást, Petra, hogy van?

-Jobban egy kicsit. Nagyon fájt a hasa, de ezt te át tudod érezni.

-Jobbulást neki. Őszintén nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire jóban leszek a barátnőddel. De így 2 év után már biztosan kimondhatom, hogy ő a legjobb barátnőm.

-Ezt jó hallani. Sokkal könnyebb így egy kapcsolatban élni, mint úgy, hogy utáljátok egymást. Mondjuk azt meg is értem, hogy Rékát nem szeretted.

-Őt senki nem szerette már bocsánat.

-Semmi baj, megyek megkeresem a cicákat addig maradj itt.

A fiúk gyakorlását jó volt nézni. Játszottak egy Game of Bike-ot amit Csepi nyert. Hámori Tomi és Imi hamar kiestek. Azután Zozó rosszul érkezett és a bokáját nagyon fájlalta. Ő feladta a versenyt.

-Úr Isten Jól vagy?

-Persze, csak a bokám fáj egy kicsit.

-Zozó ne hősködj rá sem bírsz állni. Ezt meg kéne néznie egy orvosnak.

-Nincs semmi bajom. Nem kell orvoshoz menni.

-Nem te döntesz. Ez akkor sem szép látvány és látszódik rajtad, hogy baromira fáj. Megyünk és kész.

Patrik a macska keresés után eltűnt. Gondolom haza ment. Hívtam rengetegszer, de nem tudtam elérni.
Imi és Tomi gyorsan haza bicikliznek és visszajönnek értünk kocsival.

-Őszintén válaszolj! Mennyire fáj a lábad?

-Iszonyatosan. De nem akartam kórházba menni, mert utálom őket.

-Bolond és makacs vagy. De az a rossz hírem, hogy nálam nem jobban.

A lába már megdagadt, mire a fiúk visszaértek. Kb 15-20 perc múlva már a kórház felé tartottunk. Az orvos megvizsgálta ameddig mi kint vártunk. Egy gipszet kapott. Szalag szakadás van a bokájában. De az a szerencse, hogy csak 1 hét a fekvő gipsz. Utánna még 2 a járó és már csak rögzítőt kell viselnie ezután.
Bár ő ezalatt a 3 hét alatt is megbolondul sport nélkül.

Már este 9 óra volt amikor hozzájuk értünk. Én úgy terveztem megyek is haza.
Zozótól és Patriktól is elköszöntem már léptem volna ki az előbbi fiú szobájából, amikor marasztalt.

-Ne menj Liza. Aludj még ma itt velem.

-Zozó nem lehet a házat nem hagyhatom ennyi ideig magára.

-Kérlek. A szomszédban laksz. Ha bármi baj van át tudsz menni gyorsan. Csak ma maradj még.

-Annyira gyűlöllek  ilyenkor. Mindig mindenre ráveszel. De ha azt akarod, hogy itt aludjak akkor vehetek el valami pizsamának valót?

-Ott van a szekrényben rengeteg póló. Válassz egyet.
Egy fekete V nyakú felsőre esett a választásom. Szerencsére alacsonyabb vagyok a fiúknál így az ő cuccaik nekem comb középig érnek.
A fürdőben gyorsan átvettem a pólót. Mivel hosszú rám, így mindenemet eltakarta. Nadrágot nem vettem alá, mert csak hosszú farmerem volt. Abban pedig kényelmetlen aludni. Igen tudom át is mehettem volna a házunkba rendes pizsamáért, de túl fáradt voltam. Így a fekete hosszú pólóban feküdtem Zozó mellé. Ő már el is aludt. Nagyon kifáraszthatta a mai nap. A szőkés haját kisimítottam az arcából.
Nem telt bele sok idő, de már én is aludtam.