Reggel ismét Zozó mellett ébredtem. Ezt már megszoktam, mivel a 3. Hete nálunk alszik. Nem hagytam magára a gipsszel. 3 hete, amikor begipszelték a lábát, marasztalt éjszakára. Ez azóta is így van, ezért beköltöztünk mindketten a szobámba.
A lába már nem fáj. A járógipsszel, pedig gyönyörűen tud már menni. Ma megszabadul ettől a rémálomtól.
Mivel drága legjobb barátom mindig éhes, ezért gyorsan készítettem neki reggelit. Baconos szendvicsre esett a választásom. Amint elkészültem a finomságokkal, indultam vissza vele az alvó fiúhoz.
Meg sem mozdult mióta kimentem a szobából, ugyan úgy aludt. A reggelit letettem az éjjeli szekrényemre, és ébresztgetni kezdtem Zozót.
-Zozó Jó reggelt!- simítottam meg a hátát.
-Ühmm.- morgott egyet. Úgy látszik nem akar felkelni.
-Hoztam reggelit is.
A hátára fordult, és már a szemeit is kinyitotta. Így mosolygott rám.
-Tudod, hogy szeretem ha reggelivel ébresztesz.
-Tudom, de még boldogabb leszel ha azt mondom ma megszabadulsz a gipsztől.
Mivel Patrik a barátnőjével tölti az egész Januárt, így nekem kellett elvinnem a sérült BMX-est a kórházba. Szerencsére a jogosítványt már megszereztem, így gyorsan odaértünk.
A 3. Emeletre kísérték Zozót. Meglepőes hamar sorra került, és a gipszet is levették róla. Boldogan sétált felém.
-Vigyázz , a barátod lába még nem tökéletes, szóval nem igazán kéne újból bicikliznie egy darabig.- mondta az orvos.
-Rendben vigyázni fogunk, de nem a barátom.
-Ohh értem elnézést. Fiam maga gyógyuljon meg minél előbb. Te pedig vigyázz rá.
Kiértünk a kórházból, furcsa volt azt látni, hogy nem gipszelt lábbal közlekedik. Őszintén megmondom, én élveztem ezt a három hetet. Jó volt vele minden napot együtt tölteni úgy, hogy nem szaladgált sehova.
-Azért én örülök, hogy végre nem kell gipszben lennem, már bőven sok volt ez a 3 hét.
-Ennyire elviselhetetlen a társaságom?
-Nem, azt a részét külön élveztem. Főleg az ágyba reggelit. Azért sajnálom, hogy mivel már nem szorulok segítségre száműzöl haza.
- Először is, ki mondta, hogy nem maradhatsz, anyuék holnap érkeznek haza. De ők is örülni fognak neked. Másodszor, ugye tudod, hogy a szomszédom vagy és bármikor jöhetsz hívatlanul is?
-Kihasználom a lehetőséget és akkor maradok. De előbb még hozok át ruhákat. Mennyit pakoljak?
-Ismétlem, a szomszédban laksz. Bármikor hazamehetsz ruháért.
Már elmúlt dél, így nekikezdtem az ebéd elkészítésének.
-Mit szeretnél ebédelni?
-Nemtudoooooom.-mondta kisfiús hangon
-Te aztán nagy segítség vagy.
-Jó legyen......az a gombás csirkemell amit mindketten imádunk.
-Oké, segítesz?
-Persze. Michelin csillagos salátát csinálok.
-Kezdj hozzá mert sosem leszel kész vele.
Az ebéd végül gombás csirkemell volt salátaágyon. Abban Zozónak igaza volt, hogy ez a kedvencünk. Tegnap elaludtam, még mielőtt beszélni tudtam volna a szüleimmel, ezért gyorsan felhívtuk őket. A videó hívást választottuk. A szüleim gyorsan felvették, jó volt újra hallani a hangjukat. -Sziasztok. Mikor indultok haza? Már hiányoztok.
-Nekünk is kicsim-mondta anya
-Liza látom nem vagy egyedül. Zavarunk?
-Nem, dehogy csak Zozó van itt. Megint.
-Ó szia Zoli.- mondták a szüleim szinkronban.
-Sziasztok. Nem baj, hogy beköltöztem, Liza mellé?
-Dehogy, maradj ameddig csak szeretnél. Legalább Liza sem volt egyedül. Zozó ide bicegett mellém. A szüleim ezt észre is vették, hogy valami lett a lábával.
-Zoli, mit csináltál már megint magaddal?
-Ez a szerencsétlen elesett biciklivel, ma szedték le róla a gipszet.
-Nem vagyok szerencsétlen.- bökte meg az oldalamat nevetve.
-Anya, Apa én elköszönök, mert még ki kell nyírnom Zozót. De mivel nem tud elfutni, ez nem lesz nehéz. Siessetek haza.
- Sietünk, de azért óvatosan.
A hívást bontottam, és a menekülő fiú után futottam. A lába elég jól bírta ezért bevetettem a titkos fegyvert. Ráugrottam a hátára. Hirtelen érte az ugrás, így mind a ketten a földre estünk. A derekán pihentem, amikor csikizni kezdett. Testem automatikusan összerándult. Nevetve feküdtem végig Zozón.
Egy ideig így maradtunk, de a kamera kattanására felkaptam a fejemet. Patrik és Petra vigyorgott ránk.
Percek múlva Zozó és az én telefonom is egyszerre pityegett. Az instagram jelzett, hogy megjelöltek minket egy képen. Amint megnyitottam, láttam, hogy az van lefotózva, ahogy Zozó derekán ülök:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,,Erre értem ma haza Petrával"
-Patriiiiik
-Miaaaaaz?
-Miért tetted fel azt a képet rólunk?
-Kicsit fel akartalak idegesíteni, ráadásul aranyos lett.
-Én is szeretlek téged.
-Én is.- a hajamba puszilt, de én rácsaptam a vállára Auuuu, hogy van benned ennyi erő?
-Megérdemelted! Ha éhesek vagytok van még lent gombás csirke.
-Köszi, de mi megyünk. Elköszönök a srácoktól is és megyek el Petrához néhány hétre.
-Vigyázzatok magatokra.
-Öcsi nem akarok nagybácsi lenni, szóval óvatosan.- köszönt el tőle Zozó is.
Miután Patrik és Petra elment a kanapén ülve néztünk valami műsort. Nem sokra emlékszem belőle, mert elaludtam rajta.
Reggel Zozó ébresztett, de már nem a kanapén, hanem a saját szobámban voltam.
