A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Tábor

Liza szemszöge:
A reggeli kávé elkészítése után visszatértem a Zozóval közös szobámba. A forró italokat az éjjeli szekrényre helyeztem, egy fotó elkészítése után már ugrottam is a békésen alvó fiúra.

-Szerencse, hogy nem vagy nehéz. Így semmim nem fáj.

-Kényelmes vagy. -Feküdtem végig az ébredező fiún.

-Te meg aranyos-kaptam meg a mai napon az első, de nem utolsó csókomat.

Időnk már nem volt otthon enni, ezért néhány szendvicset készítettem magunknak. Az autóban megreggeliztünk mindketten.

-Emlékszel a múltkori táborra?-kérdeztem a 23 éves sofőrtől.

-Persze, akkor mondtad azt Iminek, hogy mi csak barátok vagyunk.

-Csak barátok-mutattam fel összekulcsolt ujjainkat.

8 óra felé elkezdtek megérkezni a gyerekek is. Örömmel láttuk azt, hogy vannak visszatérő látogatók.

Kende és Áron is az olyan gyerekek közé tartoznak, akik már nem először járnak itt nálunk.

-Köszönhetünk Zozónak?-kérdezte a fiatalabbik fiú Áron.

-Hát ha megtaláljuk akkor igen. Várjatok felhívom merre van.

-Szia Zozó, merre vagy?

-Hamarosan visszaérek, elmentem összeszedni Petrát és Patrikot. Kb:5 perc. Baj van?

-Nem dehogy, ne aggódj. Csak Kende és Áron köszönni szeretett volna neked.

-Sietek.-nyomta ki azonnal a telefont.

Az ígéretét betartva értek ide rövid időn belül.

-Sziasztok srácok. Gondoltam hozok egy kis meglepit-mutatta fel a kezében lévő jégkrémekkel teli dobozt.

A gyerekek szépen sorban elvették a fagyos csodákat Zozótól. A sor végére én is beálltam a fagyimat várva.

-Neked is hoztam, tudtam, hogy imádod a fagyit.

-Epres, a kedvencem.-öleltem magamhoz a vigyorgó fiút.

-Jobban örülsz mint a 8 éves kisgyerekek-mutatott körénk.

-Szerintem sikerült megszereznem a főnyereményt.

-Most a jégkrémről vagy rólam van szó?

-Rólad jégkrémmel a kezedben.-nevettem fel.

Zozó a csókjával hallgattatott el. Egy pillanatra elváltunk, de most én tapadtam ajkaira. Ezt egy ideig játszottuk, de Bence megszólalt mögöttünk.

Andó Bencét már nagyon régen láttam, még bőven a téli tábor előtt.

-Végre nem kell hallgatnom egyikőtök nyavalygását sem a telefonba, hogy mennyire szeretitek a másikat.

-Bencee-ugrottam a nyakába elnyújtva az e betűt. Annyira hiányoztál-öleltem még szorosabban magamhoz

-Te is nekem.De ha tovább ölelgetlek a barátod engem kinyír. Igaz Zozó?

-Tudom, hogy ti csak barátok vagytok. Azért foglak megölni, mert nekem már nem is köszönsz

Bence engem elengedett, és barátian összeölelkezett Zozóval. Ők elmentek megkeresni a társaság többi tagját.
Az oktatók között most én is aktívabb leszek. Az előző táborban nem vették sok hasznomat. De ez most változni fog. Minden segítő névre szóló RIDE ZONE pólót kap, úgy mint minden évben.