Liza simogató karjaira ébredtem délelőtt. A konyhából finom illatok szűrődtek ki.
-Jó reggelt.-öleltem magamhoz anyut, majd pusziltam meg a majdnem barátnőm arcát.
-Zoli 11 óra van-szólt rám a konyhában szorgoskodó nő.
-Akkor jó délelőttöt. Hogy van a két kedvenc csajom ma?
-Évi isteni reggelit készített
-Nem vártatok meg?
-Bocsi Zozi, lassan ebéd idő van.
-Nem baj. Menj haza öltözni elrabollak.
-De mi van akkor, ha én nem akarok menni?-a válasza után elkezdtem a szobám felé húzni.
-Akkor most megkérdezem tőled.-ültettem le az ágyra-Eljönnél velem egy rendes randira?
-Este találkozunk-csókoltam meg annyira lágyan, amennyire csak lehetett.
Liza szemszöge:
Zozóval rengeteg ideig búcsúzkodtunk, pedig mindketten tudtuk azt, hogy pár óra múlva találkozunk.
Egyből amint hazaértem bele kezdtem a készülődésbe. A hajamat megmostam, majd egy kicsit begöndörítettem. A szárítás után már a ruhámon kezdtem gondolkodni.
Gyorsan megebédeltem, és a sminkemmel is egész gyorsan végeztem. Ritka csodának számított az, hogy nem voltam késésben. Sőt, rengeteg időm volt még.
A választásom ruha terén egy virágos romperre esett. A hátkivágása miatt a különlegesebb darabok közé sorolnám. Ez egy randi lesz, de Zozó azt kérte olyan ruhába jöjjek amiben kényelmesen tudok mozogni.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Délután 5 órakor csengettek. Egyből az ajtóhoz rohantam, hogy minél előbb láthassam őt. Egy sötétkék ingnyakú pólóban volt, egy térdig érő farmernadrággal. Izmait kiemelte a feszülő póló. Egy pillanatig talán elidőzött a tekintetem kidolgozott mellkasán, és karjain.
-Gyönyörű vagy-puszilt a hajamba a csábosan mosolygó fiú.
-Te sem panaszkodhatsz. Először autóba ülve egy erdőig mentünk, innen kezdtünk neki gyalogolni. A velem érkező fiú mindkettőnk ajtaját kinyitotta. Kezét felém nyújtva segített ki a járműből. Kezemet továbbra sem engedte el, így haladtunk egyre beljebb.
-Ugye nem most akarsz megerőszakolni?-tettem fel kissé félve a kérdést.
-Azt későbbre tartogattam-nevet fel a saját beteg poénján
-Csukd be a szemed hamarosan ott vagyunk. Így tettem ahogy kérte. Faágak roppanását hallottam, majd azt az utasítást, hogy kinyithatom a szemem. Nem hittem a szememnek. Egy vastag pléd volt az erdőnek azon részén, ahol már inkább tisztásra hasonlított.
-Honnan tudtad, hogy mindig is szerettem a pikniket?
-Ugyan Liza. Születésed óta ismerlek.
-Köszönöm-öleltem magamhoz nagyon szorosan.
-Ha kint maradunk sokáig, akkor innen a naplemente is látszódik.-fokozta tovább a hely különlegességét.
-Ki volt az aki az előbb elment?
-Patrik vigyázott itt mindenre ameddig elhoztalak.
-Befogtad az egész családod.-nevettem el magam.
Zozó karjaiba kapaszkodva ültem le a pokrócra. Minden annyira tökéletes volt ismét. Tudtam, hogy anyukája is rengeteget segített. Megismertem az almás pitéjét. Több órán át beszélgettünk mindenről. Még az időjárásról is.
Az ég a narancssárga minden árnyalatában pompázott. Zozó egyszer csak elengedte a kezemet, felállt és engem is maga mellé húzott.
-Kérdezhetek valamit?-szólt bátortalanul
-Persze-bólintottam ezzel megerősítve az előbbi szót.
-Liza tudom, hogy legutóbb mindent elszúrtam. De újra tudnád kezdeni velem? Lennél a barátnőm?
Nem válaszoltam egyből, még én sem igazán tudtam elhinni. Tudom azután a bizonyos kritikus egy hét után úgy viselkedtünk, mintha tényleg újból együtt lennénk. Mindezt titokban tettük. De ha most igent mondok, akkor nem lesz több titkolózás.
A fiú idegesen fürkészett engem. Egy lépéssel közelebb lépett, és a hajamat kisöpörte az arcomból.
-Mondj valamit, kérlek.-kezdte el a nyakamat simogatni.
Továbbra sem szólaltam meg, csak tarkójánál fogva lehúztam magamhoz egy szenvedélyes csókba.
-Ezt igennek veszem.-fűzte össze ujjainkat.
-Szeretlek Gyulai BMX Bandita-adtam még egy apró puszit az arcára.
-Én is kicsim. De csak ennyit kapok?-kérdezte tettetett felháborodással. Futni kezdtem előle, de hosszú lábainak köszönhetően utolért. Derekamba kapaszkodva emelt fel, lábaimat csípője köré kulcsoltam.
Szenvedélyesen megcsókolt, majd derekamba markolva tartott tovább.
-Így már sokkal jobb.-puszilt a nyakamba
-Sokkal.-dőltem mellkasának.
A naplemente megnézése után hazaindultunk. Zozó vezetés közben a combomra helyezte a kezét. A Kempf házba érkeztünk meg. Megköszöntem a családnak mindent, majd az én házamba vonultunk.
-Miért vagy szomorú? Valami rosszat mondtam?-húzott az ölébe a barátom.
-Dehogy, csak... annyira furcsa, hogy a szüleim nincsenek velem. Kiváncsi lennék mit szólnának hozzád. Vagy hozzánk.
-Minden más lenne, ha az a részeg sofőr nem ült volna autóba. De biztos vagyok benne, hogy elfogadnák ezt-mutatta fel az összekulcsolt kezeinket.- mindig a te boldogságod volt a legfontosabb nekik.
Éjjel ismét vihar volt, de szerencsémre Zozó itt volt mellettem. Valahogy ettől a jelenségtől még 21 évesen is képes vagyok félni.
